Az emberiség legtehetősebb 1%-a süllyedő hajóként hagyja hátra a klímakatasztrófa felé sodródó Földet és többi lakóját, hogy a Marson kezdjen új életet. A meneküléshez azonban pilótákra is szükségük van, a posztok egyikét pedig Charley nyeri meg, aki így az elitet vezetve szerez magának belépőjegyet az emberiség utópiájába. Második vörös otthonukon az élet azonban nem fenékig tejfel, így Tesla City városából kiszakadva a gazdagok időnként visszalátogatnak a Földre, hogy egy kis golffal feledtessék gondjaikat. Egy nap végre Charley is beadja a derekát honvágyának, és visszatér egykori otthona kihalt romjai közé, hogy a régi szép időkön merengve lengesse ütőjét.

Otthon, kihalt otthon

A Golf Club Wasteland egy rémisztően valós jövőképet fest bolygónkról, amit minimalista, de részletgazdag stílusban tár elénk, ahogy jetpackkel a hátunkon társasházak teraszán, még mindig neonfényben úszó szórakozóhelyeken, égbenyúló felhőkarcolók tetején, vagy épp elhagyatott bevásárlóközpontokban próbálunk minél kevesebb ütésből a lyukba találni. A helyszínek mindegyike rendkívül hangulatosra sikeredett, a vég kezdetét jelző bedeszkázott ablakoktól és elakadt tankoktól kezdve az elmúlást jelző romos épületeken át egészen a visszatérés reményét keltő, érintetlen, avarral borított körhintáig, amin mintha bármikor felbukkanhatna pár vidám csemete. A bolygó persze azért nem teljesen kihalt, itt-ott ugyanis felbukkannak még az élővilág nyomai, pár kósza sirály vagy épp mókus képében.

A Demagog Studio alkotása alapvetően tényleg egy egyszerű golfjáték, melyben csupán be kell lőnünk az analóg karral ütésünk erejét és szögét, majd útjára indítani labdánkat úgy, hogy az aktuális lyukhoz legközelebb landoljon. Ez papíron nem is hangzik nehéznek, de maga a golfélmény, kicsit fapadosra sikeredett. Labdánk várható landolási helyét nem látjuk előre, és sajnos gyakran Charley sem tud akkorát lendíteni az ütővel, mint szeretnénk, így egy-egy szöszölősebb pálya sok esetben „addig próbálkozom, míg sikerül” helyzetbe fordul át.

Fájó hazatérés

A helyszínek nemcsak a Föld egy újabb pusztuló szeletébe nyújtanak betekintést, de más-más kihívásokat is tartogatnak, legyen az egy gombbal kinyitható kapu, egy labdanyelő árkokkal tarkított szakasz, vagy épp egy liftben elhelyezett lyuk. Szerencsére, ha egy pályába nagyon beletörne a bicskánk, akkor egy idő után megkegyelmez a játék, és átugorhatjuk, hiszen hiába a golfos váz, a lényege és erőssége igazából az azt kísérő narratíva.

Charley lyukkergetése alatt ugyanis nemcsak a 2020-as éveket idéző számokkal nosztalgiázhatunk, hanem különböző beszámolókkal is az emberiség marsi és egykori életéről, amibe többek között a Radio Nostalgia From Mars adásai és a pályák teljesítésével megnyitott naplóbejegyzések szolgáltatnak betekintéssel, tovább fokozva a melankolikus hangulatot. A játék alapvetően nem hosszú, azonban, ha nagyon rákapnánk az ütőlendítésre, akkor akár a szigorúbb, csak adott teljesítménnyel továbbengedő Challenge, vagy a hibát nem tűrő Iron módban is újrajátszhatjuk a pályákat.

A Golf Club Wasteland alapvetően egy rövidke, roppant hangulatos narratív golfkaland. Maga a golfozós oldala nem kifejezetten erős, de azért jól el lehet vele pötyögni, és a pályák is egész ötletesek. A játék legnagyobb erőssége azonban egyértelműen a rémisztően valósághű miliő, és a hangulat számos eszközzel történő megteremtése, ami mindenért kárpótol. Ha tehát valaki egy zavarba ejtően hihető jövőképet festő, jópofa és könnyed, bár azért közel sem tökéletes golfjátékot keres, az bátran csatlakozzon a Föld romjain játszadozó golfklubhoz.