Ebből kifolyólag a teszt némiképp rendhagyó kell legyen, mert hiába nem ingyenes tartalomról van szó, mégsem tekinthető teljes értékű alkotásnak. Előétel a főfogás előtt, avagy aperitif a Forza 2 mellé, kinek hogy. S mint tudjuk, ez tud laktató is lenni, és ez az, hiába soványka a kínálat, a tartalom, a játék sajátos atmoszférája ezen állapotában is képes lenyűgözni minket. Legszembetűnőbb erőssége az a vizuális káprázat, ami a lemezre felkerült 71 autó küllemét és teljes belső kidolgozását jellemzi. A pályákról – melyekből hat kapott helyet a korongon –, mindez annyira már nem mondható el, noha a londoni Piccadilly Circus körüli szakasz az egyik legszebb, amit szimulátorban láthattunk, és ha a többi grafikailag annyira nem is brillírozik, a precíz, centire a valóságossal megegyező lemodellezésük szintúgy dicséretre méltó. A helyszínek száma az ismert trükknek köszönhetően tizenkettő, vagyis három aszfaltcsíkon mehetünk visszafelé is, illetve a fennmaradókon egy alternatív szakasszal rövidül-bővül a ring. Az már örömtelibb helyzet, hogy mindegyik igen egyedi karakterisztikájú, sőt neves helyszín, mint Suzuka vagy Daytona, továbbá a való életben létezőkről HD-felbontású videót is megtekinthetünk. Aki többre vágyik, az a GTTV menüpont alatt időnként megjelenő új videókat is lekaphat majd a PlayStation Networkről.

Szimulátor?

Fontos újítás, hogy immár megválasztható a vezetési modell élethűségének a foka, így az EA NFS-jein felcseperedett generáció számára is emészthetőbbé varázsolható a játékmenet, ami a legnagyobb erőssége magának a játéknak. Professionalt választva ugyanis szinte tökéletesen visszaadja autótípusonként különböző módon a vezetés élményét. Ki kell jelentsük: a vezetés élményének a reprodukálásában újból a GT az etalon, ami az ütközésekre és az ezzel járó sérülésekre sajnos már nem érvényes, ebben továbbra is kicsit butácska a program: lekoccolhatjuk a falat, lökdöshetjük az ellenfelet, nem jó. Szerencsére, az ebből hamar előnyt kovácsolni kívánók ellen bevezettek egy büntető rendszert, ami főleg az online versenyeknél igen hasznos, a vétkes pár másodperces lassú menetre kényszerül, és hogy ne akadályozzon eközben senkit, szellemautóba vált át erre az időre. Apropó multiplayer: a régóta ígért lehetőség immár elérhető, amiben egy kiírt versenyszámban maximum tizenketten indulhatnak. A Time Trialban, illetve a Drift módban letett teljesítményünket online ranglistákon rögzíti a gép autótípusonként – a top tíz performanszának a visszajátszását letölthetjük magunknak.

Kapcsolj hatosba!

Az autók teljesítménybeli különbségét az ún. Performance Index segítségével igyekeztek összehangolni, magyarán bármilyen autóval indulhatunk, ami ezzel egyező vagy kisebb értékkel bír. Ennek a pontos belövése csupán addig macerás, amíg a három versenyosztályt nem teljesítettük, mivel ekkor nyílik meg a Quick Tune opció (oké, szimulátorhoz képest kevés funkcióval bíró finomhangoló rész ez), ahol bizonyos keretek között variálhatjuk az autónk súlyát és lóerejét (többek között), miközben dinamikusan mutatja nekünk a kijelző, hogy ez mekkora P.I.-nek felel meg.

Az említett három, majd a továbbiakban megnyíló S kategória vegyesen tartalmaz különböző versenytípusokat, úgymint normál verseny, egy kör alatt utolsóból légy első és időmérő futamok. Ez így összesen negyven megmérettetést takar, s a dobogó valamely fokának az elérése kötelező a feljebb jutáshoz.

Tömören, direkt a nagyra nőtt, de „demó” jellege miatt kihagyott összehasonlító elemzés nélkül ezt kínálja a Polyphony csapata a várakozás idejére. Apró szelet csupán, de annak rendkívül tartalmas, a felvonultatott elemek rendkívül kidolgozottak és részletesek és az egészről elmondható, hogy nagyon igényes is egyben. PS3 tulajoknak erősen ajánlott darab.