Elég bizarr dolog belegondolni, hogy a Modern Warfare 4 szám szerint már a huszonharmadik Call of Duty a sorban, pedig ez a sorozat megjárta a második világháborútót kezdve Vietnámon át az űr sötétjéig szinte az összes lehetséges koncepciót, amit csak el tudtok képzelni. 2019-ben a Modern Warfare rebootjával új erőre kapott a COD , és az valahogy még azoknak is bejött, akik egyébként megrögzött battlefieldesek vagy a második rész után magasról tettek az egész szériára. Sajnos az Activision nem volt elég bevállalós, a Modern Warfare 2-vel nem mertek elmenni a drogkartellek véres világa felé, a Modern Warfare 3-ról pedig talán elég annyi, hogy ez szépen kiásta a Call of Duty sírját, amibe végül a tavaly megjelent Black Ops 7 lökte bele szerencsétlent. A Modern Warfare 4 esetében tehát adott volt a kérdés, hogy ez a rész végre megragadja a COD karját és kihúzza a gödörből, vagy pedig pont ez lesz az, amelyik elkezdi rálapátolni a hideg földet?
Valahol azért vicces, hogy az Activision mennyire nem képes átlátni a piacot. Vagy nagyon belenyúlnak a tutiba, és akkor születik egy Black Ops vagy COD 4 szintű mestermű, vagy pedig csak pislognak egymásra a piackutatóik és nem értik, hogy mit kéne csinálni – általában ekkor születnek meg az olyan szörnyszülöttek, mint a Black Ops 7 . Csak nézzétek meg, hogy tavaly, amikor a Battlefield visszatalált önmagához a hatodik epizóddal és szélesebb közönséget is elértek az extraction shooterek , élükön az új erőre kapott Tarkovval, az Activision kiadta a Black Ops 7-et , ami egy futurisztikus, kicsit Infinite Warfare-es , kicsit a Titanfall-t idéző lövölde lett, borzalmasan szar küldetésmechanikákkal és arcpirítóan gagyi történettel. Tökéletesen látszott ebből, hogy az Activisionnek vagy fingja sincs az aktuális trendekről, vagy magasról tesznek az egészre. Ha engem kérdeztek, szerintem a Modern Warfare 4-nek nem most, hanem tavaly kellett volna megjelennie, méghozzá a visszatérő DMZ-vel együtt, és akkor nem lenne ez a rossz szájíz. De ami történt, megtörtént, a múltat megváltoztatni már nem lehet, úgyhogy inkább nézzük meg, hogy mit kotyvasztottak nekünk az idei részre! Kezdjük a kampánnyal, mert ezen hamar végig lehet szaladni, de itt szeretnék figyelmeztetni mindenkit, hogy spoileres területre merészkedünk, úgyhogy ennek tudatában olvass tovább!
Figyelem! Innentől spoilerek következnek a korábbi részekre vonatkozóan!
A sztori szerint Soap halála és Shepherd tábornok meggyilkolása után Price saját szakállára, értitek, SZAKÁLLÁRA folytatja tovább a harcot, miközben ő maga is célponttá válik. A bosszú hajtja, de az útja során olyan titkos műveletekbe és kétes szövetségekbe keveredik, amelyek következményei messze túlmutatnak a személyes leszámoláson. A konfliktus akkor éleződik ki igazán, amikor Észak-Korea nagyszabású támadást indít déli szomszédja ellen. Park közlegény, egy fiatal dél-koreai katona szemszögéből is megtapasztalhatjuk a háború borzalmait: ami kezdetben egyszerű katonai járőrözésnek indul, hamar kétségbeesett túlélőharccá változik. A frontvonalak összeomlanak, városok kerülnek veszélybe, a katonáknak pedig egyre kilátástalanabb helyzetekben kell helytállniuk. Kezdésképp egy egyszerű vegyesboltban kell bevásárolnunk, ahol elképesztő a látványvilág! Egyébként a kampány később is szállít tipikus áll-leejtős pillanatokat, például mikor az őszbe borult Párizs szűk utcáin kell végigzúznunk egy autós üldözés közepette, vagy amikor partra szállunk az ostrom alá vont Dél-Koreában.
A sztori lényegesen jobban megírt, mint az előző két felvonásban, már csak azért is, mert Price egyre messzebb kerül attól a katonai szervezettől, amelynek korábban az egyik meghatározó vezetője volt. A Task Force 141 feloszlott, korábbi társai, Ghost és Gaz pedig azt a feladatot kapják, hogy elfogják vagy megöljék egykori parancsnokukat. Miközben Price továbbra is az igazi fenyegetés forrását próbálja megtalálni, egyre nehezebb eldönteni, hogy a céljai érdekében meghozott döntései valóban szolgálnak-e bármilyen felsőbb célt, vagy szimplán csak kezd bekattanni kedvenc Szakáll Matyink. Előkerül Valeria, a Las Almas kartell vezetője is, akivel a Modern Warfare 2-ben már dolgunk akadt, illetve feltűnnek még régi ismerősök, mint például Makarov vagy Graves, de a Mads Mikkelsen által alakított főgonosz, Archer sem egy tipikus egydimenziós antagonista.
Nem szeretnék elmenni szó nélkül amellett sem, hogy a Modern Warfare 4 azért helyenként elég felkavaró tud lenni. Például mikor egy észak-koreai faluban mezei katonaként kell rendet tennünk, és látjuk a civil lakosságot, amint kivonszolják őket a szabad ég alá, ahol ráadásul nekünk kell felakasztanunk egy árulót, na, hát ez a rész fájdalmasan nyers és nyomasztó tud lenni. Oké, mondjuk meg is tagadhatjuk a parancsot és kijelenthetjük, hogy nem vagyunk hajlandóak felkötni szerencsétlent, de akkor meg minket végeznek ki ott helyben. Bizony nem egy vidám játék ez, ha pedig kicsit jobban belegondolunk, hogy mi a helyzet odaát Észak-Koreában, akkor még hátborzongatóbb lehet a párhuzam. A kampány ezúttal sem hosszú, de cserébe legalább piszok látványos, és mivel több karakter mellett Park és Price szemszögéből is láthatjuk az eseményeket, nekem kifejezetten tetszett, hogy ide-oda ugrálunk a felek (és az országok) között.
Ezúttal egy szépen felépített, izgalmas és érdekfeszítő történetet kanyarítottak nekünk, ami főként akkor fog betalálni, ha már valamennyire ismeritek a Modern Warfare epizódok történetszálát, és tudjátok, hogy Price meddig képes elmenni a saját bosszújának hajszolása érdekében. Számomra pozitív csalódás volt, még úgy is, hogy játékmenet szintjén sajnos ide is bekerült egy nagyobb, nyitottabb térképet használó küldetés, amiről ordít, hogy csak időhúzásnak tették be, hiszen egy az egyben olyan, mintha a DMZ-játékmódot reklámoznák vele. Kapunk több érdekes pontot, amiket jelöl nekünk a tacmap , de egyéb helyszíneket is felfedezhetünk, miközben bármikor visszagyorsutazhatunk az ideiglenes bázisunkra kraftolni egy kicsit vagy beszélgetni a társainkkal. Nem annyira arcpirítóan gagyi, mint az MW3-nál volt, de nem is erre fogunk emlékezni a stáblista lepörgése után.
Most pedig térjünk át a multira, mert a többség úgyis emiatt van itt. Ha még nem láttátok az előző videóinkat a bétáról, akkor először is, tudom ajánlani őket, mivel ott részletesebben foglalkozunk a bekerült játékmódokkal, másrészről pedig a COD multija továbbra sem árul zsákbamacskát. Ez ugyanaz a pörgős, energiaitallal lefőzött kávéból kicsepegtetett multiplayer , amit megszokhattatok. Aki pontosan tudja, hogy mit várhat tőle, az nagyon nem lőhet mellé, maximum meccsek közben, de ott meg majd a társai elintézik annyival, hogy láma volt. Bekerült pár új játékmód is, mint a Frontline vagy a Hijack, amikkel szépen el lehet lenni, habár a legnépszerűbbek továbbra is a jól bevált Team Deathmatch , Dominitaion , Hardpoint és Kill Confirmed , amik már évek óta meghatározzák a COD multis élményét. A klasszikus 6v6-os pályák közül szerintem továbbra is a dél-koreai Silkworm a legjobb, szorosan mögötte pedig a Transit 213, és sajnos a havas new yorki-i tetőkön helyet kapó Rooftops az, amivel még mindig nem sikerült megbarátkoznom. Zárójelben azért megjegyezném, hogy megjelenés utáni tartalomként vissza fog térni sokak nagy kedvence, a Shipment , aminek én is nagyon örülök, mert ez egy remek map volt és nagyon szerettem.
Noha korábban egy komplett videót szenteltünk neki, ezúttal is szeretném elmondani, hogy a Battlefield 6-ot kopizó Combat Outpost még mindig egy olyan pontja az MW4 multijának, amit vétek lenne kihagyni. Ez tulajdonképpen a Domination , csak nagyszabásúbb Ground War környezetben. 32 a 32 elleni felállással, négyfős csapatokban mehettek és outpostokat kell elfoglalnotok, majd meg is tartanotok, amíg véget nem ér a nagyjából 20 perces meccs. Igen, jól látjátok, ez egy pofátlan Battlefield 6 koppintás, járművekkel, nagyobb, nyitottabb térképpel, csak itt nincs meg a BF-nél alapnak számító rombolhatóság.
Ettől függetlenül akinek bejött annak idején az Invasion , az ezzel remekül elszórakozhat! Fontosabb viszont, hogy a loadout rendszer teljesen át lett alakítva, és inkább a gyorsabb felszerelés-összeállítást és a részletesebb testreszabást helyezi előtérbe. A Create-a-Class rendszer egyetlen összeállításban fogja össze a kiválasztott operátort, a fegyvereket, a perkeket, a felszereléseket és a Killstreakeket, így pillanatok alatt készíthettek a játékstílusotokhoz leginkább passzoló összeállításokat. Az Apex fejlesztések akkor jönnek be a képbe, ha már kimaxoltatok egy fegyót és ezek olyan egyedi módosításokat kínálnak, amelyek megváltoztathatják a fegyver működését, kezelhetőségét, taktikai felhasználását vagy akár a harcban betöltött szerepét. Emellett az új Gunny rendszer azoknak segít, akik nem szeretnének hosszasan kísérletezni a Gunsmith menüben. A cucc a feloldott kiegészítők és a választott játékstílus alapján képes közelharcra, közepes távolságra vagy nagy hatótávra optimalizált fegyver-összeállításokat ajánlani, tehát tulajdonképpen előre összerakott sablonokat kaptok.
A hatalmas elánnal beharangozott DMZ-re majd egy külön cikkben (és videóban) fogunk visszatérni, mégpedig azért, mert bőven megérdemli. Az Activision hosszú évekig hagyta a padláson heverni ezt a játékmódot, hát én emlékszem még, hogy legutoljára 2022-ben foglalkoztam vele a Modern Warfare 2 tesztem kapcsán, és az a vicc, hogy csak most, 2026-ban döntöttek úgy, hogy visszahozzák. Na, látjátok, ez pontosan az a fajta hatalmas kérdőjel a kiadó részéről, amiről korábban is beszéltem, hogy egyszerűen nem értik a piacot. Az extraction shooterek nem idén kezdtek el kinőni a földből, bár az tény, hogy lassan már a nagyanyám is kiad egyet. Rengetegen álltak most át ilyen FPS-ek fejlesztésére, a WARDOGS , az Active Matter vagy a Tarkov sikereit látva pedig abszolút érthető, hogy miért. Most épp ez a trendi, ez a menő, ezzel játszik a kedvenc videósotok is két b*zdmegelés között, úgyhogy nem csoda, hogy az Activision is szeretne magának egy szeletet. Csak hát, az a helyzet, hogy ezt már jóval korábban meg kellett volna lépni. Ha a Modern Warfare 4 nem idén, hanem mondjuk két évvel ezelőtt jelenik meg, akkor most nem ezeket a felsorolt címeket másolná, hanem ő maga diktálná a tempót. De ahogy említettem, a DMZ-re majd egy külön cikkben és egy külön videóban fogunk kitérni, mivel a lassabb fejlődés miatt nem elég vele egy-két órát játszani, hogy aztán véleményt mondjunk úgy, hogy a 80 százalékát még csak nem is láttuk. Most képzeljétek már el, hogy az milyen lenne, ha kritikát fogalmaznánk meg egy játékról úgy, hogy a sztorit csak a harmadik fejezetig vittük el?! Na, ugye!
Úgyhogy a DMZ bemutatónk még várat magára, addig viszont itt van az alap Modern Warfare 4, egy kellemes és néhol meglepően durva pillanatokat szállító kampánnyal, illetve a jól ismert multival, amire úgyis rengetegen rá fognak szabadulni. Teljesen lényegtelen, hogy jót vagy rosszat mondunk róla, a COD multiplayer módja minden egyes alkalommal nagyon sokakat képes bevonzani, ha itthon nem is, hát külföldön egész biztosan – és az a helyzet, hogy én abszolút meg tudom érteni, hogy miért. Meló vagy suli után hazamentek, van egy szabad órátok, hát benyomjátok és letoltok pár meccset. Még ha az összesben ki is kaptok, akkor is fejlődtök annyit, hogy ne érezzétek elvesztegetett időnek, így pedig fokozatosan rácsúsztok. Szemfülesek kiszúrhatták, hogy nem volt tavaly Black Ops 7 videónk, mert mi is úgy gondoltuk, hogy azt a pusztító alpáriságot inkább köszi, de bottal sem piszkálnánk meg. Ezek után én kifejezetten örülök annak, hogy a Modern Warfare 4-gyel folytatódott tovább a sorozat, annak pedig még inkább, hogy visszakanyarodtunk a földhözragadtabb, egyúttal nyersebb, felnőttesebb, hovatovább, korhatárosabb hangvételhez, mert a COD-nak ez sokkal jobban áll, mint az űrben repkedni, meg lézerfegyverekkel pötyögtetni.
Tudjuk, hogy akadnak köztetek, akik élből elítélik a Call of Duty játékokat, és szimpla lehúzásnak érzik őket, de nekik én annyit üzennék, hogy oké, akkor egyszerűen szkippeljétek! Vehettek helyette ezer másféle játékot, például tudom ajánlani az új Control-t , vagy spóroljatok a GTA 6-ra. Nem kötelező megvenni éves szinten az adott COD-ot, ha pedig kicsit sem mozgat titeket, akkor semmiről nem maradtok le, ha kihagyjátok. Hardcore rajongóknak viszont az idei rész már sokkal könnyebben ajánlható, mint a tavalyi, és ez azért nagy szó egy olyan szériától, ami lassan 25 éve velünk van. A Modern Warfare 4 igazából simán hozza a kötelezőt, vagyis amit egy COD-tól elvártok, azt ezúttal is megkapjátok. Hogy ez sok vagy kevés, azt mindenki eldöntheti maga – én köszönöm, jól is laktam vele erre az évre!
A tesztkódot a CENEGA biztosította. Köszönjük!
Borítókép forrása: Activision
