Először négy és fél éve találkoztam a szőke, kifejezetten bájos Kattal, aki annak idején emlékezetét vesztve, különleges képességek birtokában bolyongott egy egészen fura világban. Megismerkedésünk jól alakult, kellemes élményeimet meg is énekeltem a PC Guru hasábjain, ám a zajos siker elkerülte a Gravity Rusht. Ennek legfőbb oka, hogy a Sony és a Japan Studios a mostanra méretes buktának számító PlayStation Vitára jelentette meg a játékot, azon a platformon, ahol lényegében egyetlen cím sem tudott komolyabb sikereket elérni. Lélekben már elbúcsúztam Kattól, a cserfes és imádnivaló lánykától, ám (legnagyobb meglepetésemre) a fejlesztők mellett a Sony is bízott benne, így 2016 elején újra találkoztunk. A Gravity Rush feljavított formában megérkezett PlayStation 4-re is, és az örömteli viszontlátásról ismét született egy cikk a kedvenc magazinotok hasábjain. Aztán eltelt közel egy év, most újra itt vagyok, és arról mesélek nektek, hogy miért volt kiváló döntés, hogy Kat és sajátos világa kapott egy második esélyt a Sonytól.

Feltámadás

Ha PS4-tulajdonos vagy, és nem játszottál az első résszel, akkor javaslom, hogy pótold a mulasztásod, de akkor sincs baj, ha nem fogadsz szót, és nem vagy képben a Gravity Rusht illetően. A második epizód abszolút tiszta lap: ugyan akadnak visszautalások az első részre, de a sztori az előzmények hiányában is teljesen érthető. Kat egy barátjával rostokol egy bányászkolónián, ahová egy véletlen folytán kerültek, ráadásul a főhősünk elvesztette a cicáját, aki a különleges képességeinek forrása. A nem túl pozitív kezdés persze csak arra szolgál, hogy az újonc játékosok a megfelelő ütemben ismerkedhessenek meg a főszereplővel, aki némi közjáték után természetesen visszaszerzi azon varázslatos tulajdonságát, hogy kedvére manipulálhatja a gravitációt.

„Elég csak megnyomnunk egy gombot, hősnőnk azonnal lerázza magáról a tömegvonzás láncait, és a levegőben lebegve várja, hogy irányítsuk. A közlekedés innentől egyszerű, a célzókör segítségével kijelöljük, hogy mely irányba szeretnénk haladni, és hősnőnk a gravity shift képességével azonnal oda zuhan, ahová mutattuk neki, legyen az függőleges vagy vízszintes felület. Eme képességünknek köszönhetően a közlekedés gyorssá és meglehetősen látványossá válik, ráadásul olyan helyekre is eljuthatunk, ahová út már nem vezet.”

Négy és fél éve így mutattam be a Gravity Rush legfontosabb és legegyedibb elemét, és az alkotók szerencsére semmit nem változtattak a kiválóan működő szisztémán. Csupán némi finomhangolás tapasztalható, aminek hála a korábbi rendszer csak még jobban működik. Ugyanakkor a gravity shift nemcsak közlekedésre használható, de egyben a harcrendszer alapja is. A sima karatés küzdelem mellett a levegőből rakétaként csaphatunk le az ellenfeleinkre, illetve megemelhetjük a közelünkben lévő tereptárgyakat, amikkel megsorozhatjuk az ellenünk érkező rosszarcúakat és az egyre nagyobb méretben felbukkanó szörnyeket.

A rendszer elsőre halál egyszerűnek tűnik, és bár bonyolultnak tényleg nem neveznénk, azért bőven akad mélysége. A Gravity Rush 2 világában begyűjthető rózsaszín kristályoknak köszönhetően hat különböző képességet fejleszthetünk folyamatosan, így a hősnőnk egyre durvább támadásokra lesz képes, és egyre eredményesebben veszi fel a harcot a különböző fenyegetésekkel szemben. És ez még nem minden, hiszen ahogy haladunk előre a sztoriban, úgy sajátítunk el újabb technikákat. Erre az első részben nem volt példa, és a folytatás stílusnak nevezi a harcmodorunkat befolyásoló, kedvünk szerint váltogatható lehetőségeket. A Lunar névre keresztelt variánsnak hála a megszokottnál könnyebbé és gyorsabbá válunk, és az ellenfeleinket is egyszerűbben fogjuk be, de csökken a sebzésünk, míg a Jupiter ennek pont az ellenkezőjét biztosítja: picit belassulunk, kissé nehézkesebben mozgunk, ugyanakkor a bevitt találatok jóval több életerőt bontanak le, mint a hagyományos vagy Lunar támadások.

Varázslatos világ

A Gravity Rush 2 egy külső nézetes sandbox akció-kalandjáték, ami elsőre nem feltétlenül tűnik fel, hiszen az oktatómódként funkcionáló első órák egy meglehetősen behatárolt, nem túl látványos bányászkolónián játszódnak. A kissé ingerszegény bevezető akár el is veheti a kedvünket a folytatástól, de érdemes kitartónak lenni, ugyanis a játék bőségesen meghálálja a türelmünket. Miután átverekedjük magunkat az első fejezeten, a világ kitárul, és eljutunk egy különleges, lebegő sziklákra épült városba, ahol az egymástól jelentősen eltérő kerületek egymás alatt, felett és mellett lebegnek. A játéktér kellően méretes és tényleg szabadon repkedhetünk bárhová: felfedezhetünk, kristályokat gyűjtögethetünk, vagy éppen foglalkozhatunk a játék által kínált feladatokkal.

A fő szál mellett (melynek lényege, hogy főhősünk hazataláljon) jócskán akadnak jópofa mellékküldetések, mindenféle kihívások, és természetesen ezúttal sem maradunk gyűjtögethető apróságok nélkül. A Gravity Rush 2 viszont nemcsak a missziók tekintetében törekedett a változatosságra, de a fejlesztők még a kötelező gyűjtögetést is kreatívan oldották meg. A színpompás központi helyszínre érkezve Kat szert tesz egy fényképezőgépre, és a teljesen szabadon elvégezhető gyűjtögetős feladatok egyike, hogy apró leírások alapján kell fotókat készíteni a megfelelő helyen a megfelelő emberekről. Nyilván ez sem játékforradalom, de mennyivel érdekesebb a kijelölt témákra vadászni, mint összegyűjteni a hatmilliomodik érdektelen részleteket tartalmazó naplóbejegyzést.

Az egyediség ráadásul nemcsak a feladatokra jellemző (ha már fényképezőgép, lesz olyan, hogy egy perverz bácsinak kell csinos lányokról fotókat készíteni), de a játék világára is. A grafika teljes egészében a japán rajzfilmeket idézi, a lebegő városok felépítése egészen lenyűgöző, a zene is különleges, és mindez olyan varázslatos atmoszférát eredményez, amiről a legtöbb hasonló játék csak álmodozhat.

Tőled is érdemel egy esélyt

Éppen ezért javaslom a játékot mindenkinek, akinek PS4-e van, és szereti a nyitott világú akciójátékokat. A Gravity Rush 2 le sem tagadhatná, hogy igazi szerelemgyermek: árad belőle a fejlesztők odaadása, és olyan élményt kínál, amire az utóbbi idők sandbox játékai nem voltak képesek. Egyedi, szerethető karakterek népesítik be, és a világ is különleges, nemcsak kinézetre, de a lakóit illetően is. Nem nélkülözi a problémákat, társadalmi osztályok feszülnek egymásnak, és a kalandjaink során minden oldallal és nézőponttal szembesülünk, sőt olykor még döntési helyzetek is várnak ránk. A Gravity Rush 2 élő és lélegző játékteret kínál, nem csak egy díszletet, amiben nincs más dolgunk, mint az ellenfeleket halomra lőni. Egészen üdítő elmerülni ebben a világban, főleg a tavalyi év nagyobb csalódásai után.

Persze a Japan Studios munkája sem mentes a döccenőktől: a képregényes, dünnyögős átvezetők Vitán még elmentek, PS4-en viszont már furán hatnak, és az irányítás elsajátítása sem megy két perc alatt, eltelik pár óra, mire rutinosak leszünk, ami a csaták során kezdetben némi frusztrációt okozhat. Ezek a dolgok viszont nem befolyásolják jelentősen az összképet. A Gravity Rush 2 egy nagyon jól összerakott, kreatív és tartalmas program, ami az egyedi játékmechanikája mellett tényleg különleges atmoszférával várja a játékosokat. A Sony nem véletlenül adott egy második esélyt a sorozatnak, és részemről nagyon bízom benne, hogy a folytatás jóval sikeresebb lesz, mint az elődje, mert szívesen követném tovább Kat kalandjait. Az első rész remastered verziója ráadásul mostanában már fillérekért beszerezhető, és ha az elnyeri a tetszéseteket, akkor a sokkal nagyobb, tartalmasabb és kiforrottabb folytatást már egyenesen imádni fogjátok.