Destroy... Absorb... Grow...  vagyis szabad fordításban elpusztítani, beolvasztani, fejlődni – ezek az egyszerű, ösztöni cselekedetek a Grime kulcsszavai, amiket hihetetlenül jól eltaláltak a készítők. Zseniálisan szembe áll egymással az egyszerű alapcél és a műfajtól elvárható nehéz és izzasztó játékmenet. A fejlesztés a Clover Bite csapatához köthető, akik egy kis túlzással megalkották a méltán híres soulslike játékok egyik új, kihagyhatatlan alapkövét, méghozzá metroidvania-platformer verzióban.

Szemek, fogak és belsőségek

Ami már a játék első indításnál szembetűnik, az a végtelenül nyomasztó és szürreális látványvilág. A Grime minden egyes része vizuális mestermű, amit a fantasztikusan eltalált háttérzenék (vagy épp a hiányuk) és hangeffektek tesznek még inkább felejthetetlenné. Egyszerre lenne jó minél előbb szabadulni ebből a világból, ugyanakkor minél többet felfedezni belőle. Akad is mit, elvégre, bár az alaptörténet meglehetősen zavaros, a nyelvezete pedig autentikus, jól illik a szóhasználat ehhez a groteszk világhoz. Karakterünkkel, akinek még a nevét sem tudjuk, abszolút a semmiből csöppenünk bele a történések közepébe, fogalmunk sincs, hogy hova érkeztünk, kik/mik vagyunk, de annyi biztos, hogy képesek vagyunk arra, hogy magunkba olvasszuk ellenfeleinket, ezáltal elnyerjük bizonyos képességiket. Ennyi tudás birtokában indulunk neki a hatalmas, előttünk álló útnak, hogy megannyi harc után a több befejezés közül végül elnyerjük a nekünk szánt verziót. 

Nem minden Dark Souls, ami nehéz

Manapság igen népszerű lett a nehéz boss fightokkal kecsegtető játékokra ráhúzni, hogy „tiszta Dark Souls”, a Grime viszont az összes többi lényeges alkotórészét is képviseli a műfajnak (pl: a „bonfire” vagy a lelkek, ami itt a „mass” gyűjtögetése), kiegészítve a metroidvania stílusra jellemző elemekkel, a kettő együtt pedig remek összhangot alkot. A felfedezhető terület hatalmas, tele rejtett és kevésbé rejtett rövidítésekkel/átjárókkal, rengeteg összegyűjthető fogyóeszközzel, valamint fegyverrel. Az ellenfelek vizuálisan és támadásaikban is sokfélék, azt viszont nekünk kell kitapasztalnunk (sokszor hátrányba is kerülni ezzel), hogy magunkba olvaszthatók-e, vagy kénytelenek vagyunk brutálisan kivégezni őket. A tőlük nyert készségekkel, a különféle fegyverekkel valamint az elosztható képességekkel karakterünk játékstílusa teljesen személyre szabható, preferenciánktól függően. De jól meg kell gondolnunk melyik attribútumot húzzuk, mert utólagos korrigálásra jelenleg nincs lehetőség. 

A rengeteg kombinációval biztosan mindenki megtalálja a számára leginkább testhezálló harcmodort, amire szüksége is lesz, a játék ugyanis nem kímél. Egy rossz mozdulat és már a legapróbb NPC is darabokra szaggat, hát még a bossok! A legtöbb főellenségnek szerencsére csak egy, maximum két formája van, viszont akadhatnak meglepetések. Kitanulásuk időbe telik, de megéri, teljesen jól vannak balanszolva, haláluk után pedig bőségesen megjutalmaznak az új képességen túl a rengeteg elkölthető „mass” ponttal is. A sikertelen próbálkozások után – a jól ismert mechanika szerint – a helyszínen hagyjuk testünket, amit újra felszedve visszakapunk némi életerőt és az eddig összegyűjtött „hevességünk” felét. Ebben kivételesen nem voltak túl kegyetlenek a készítők, nem veszítünk vele sokat, ha nem gyűjtjük be az elhullott porhüvelyeket, ezek a „hevesség” pontok ugyanis hamar pótolhatóak. 

Summa summarum, szinte végtelen számú játékórát bele lehetne pakolni abba, hogy mindent felfedezzünk, kifejlesszünk, magunkba olvasszunk és a bossok mesterévé váljunk. A Grime tehát kiváló választás lehet a soulslike és metroidvania műfajok kedvelőinek, valamint mindenkinek, aki egy kis kihívásra vágyik.