A GTA: Vice City tíz éve, 2002 őszén jelent meg PS2-re, melyet 2003-ban követtek a PC-s és xboxos változatok. A játék a különböző platformokon nem sokat változott, egyedül a grafika lett szebb kicsit, bár tény, hogy az első 3D-s GTA-kat nem a kidolgozott látvány miatt szerettük. A Renderware Engine-nel életre keltett városok szögletesek és elnagyoltak, így a művészeti tervezőkre hárult a feladat, hogy igényes grafikával rukkoljanak elő. A GTA III koszos metropolisza után Vice City marcipánból öntött álomnak tűnik: gyönyörű naplementék és pörgős éjszakák jellemzik, a tengerparton görkorcsolyás lányok múlatják az időt, a klubokban pedig zajlik az élet, és cunamiként ömlik a kokó. Ráadásul 1986-ot írunk, az évet, amikor még senki sem botránkozott meg a rikító színekben pompázó férfiingeken, a bűnözők pedig már maguk mögött hagyták a gengszterélet klasszikus kellékeit, hogy a Tommy Gunt és a whiskey-t láncfűrészre és drogokra cseréljék.
Ebbe a keserédes örömökkel teli forgatagba csöppen bele Tommy Vercetti egykori keményfiú, aki 15 évet töltött a sitten. Hogy mit csinált, nem tudjuk, de azóta csak a „Harlemi mészárosként” emlegetik, szóval valószínűleg nem félreértésből csücsült a hűvösön. Szabadulásának alkalmából régi főnökei Liberty Cityből Vice Citybe küldik, hogy bonyolítson le egy kokainüzletet. Csakhogy a balhé rosszul sül el, Tommy egy fillér nélkül a városban ragad, Sonny Forelli don pedig tajtékzik, és szűkös időkeretet ad antihősünknek, hogy helyrehozza a dolgokat. A sztori innentől kezdve klasszikus GTA-s fordulatokkal operál: találkozunk egy rakás kattant szereplővel, akik Tommyval szeretnék elvégeztetni a piszkos munkát, ő pedig küldetésről küldetésre nyergelve jut az alvilági ranglétra csúcsára.
Hosszú és nehézségekkel teli utunk során mellékküldetések és poénos jelenetek egész sora vár; ám a készítők a San Andreasszal szemben a Vice Cityben kiválóan kiegyensúlyozták a sorozatra jellemző fekete humort és extremitást, hisz a sztoriban bőven akadnak drámai elemek, és Tommy is hiteles, emlékezetes főhős. Ráadásul játék tele van filmes és popkulturális utalásokkal, szóval aki észnél volt a '80-as években, percenként elmosolyodik majd.
A játékmenet részletezésére most nem térünk ki, hisz arra már van egy olvasói tesztünk, és különben sem valószínű, hogy akad olyan olvasó, aki ne ismerné a GTA-játékok jellegzetes vonásait. Sokkal fontosabb kérdés, hogy sikerült-e maradéktalanul átültetni a programot mobilplatformokra. A válasz nem egyszerű „igen” vagy „nem”, hisz a Vice City tervezésekor a Rockstar szeme előtt a PlayStation 2 lebegett: a Sony gépéhez szabták az irányítást, a várost, a küldetéseket... tehát összességében a játékdizájnt. Emiatt aztán a Vice City kicsit fapadosnak hat tableten és okostelefonon. Táblagépen legalább a grafika kiteljesedhet, hisz a felbontás kihasználja a nagyobb képernyő nyújtotta előnyöket. Az irányítás elmegy szódával, bár nem az igazi, a kijelzőn megjelenő kis ikonok miatt könnyű mellényomni, és a kamerakezelés is okoz kellemetlen pillanatokat. Mobilon játszva az apró képernyő még nehezebbé teszi az irányítást -- igaz, ekkor legalább a felbontás csökkentése miatt nem kell fájlalni a fejünket, hátha gyorsabban fut tőle a motor.
Apple-termékeken a Vice City is kifogástalan sebességet nyújt, de mivel a legtöbb olvasó nem engedhet meg magának egy több százezer forintos készüléket, valószínű, hogy inkább az androidos porttal szemeznek. Nos, nem akarunk elkeseríteni senkit, de ahogy a GTA III, úgy a Vice City is a legmodernebb eszközöket szereti egyedül. Tesztünk során egy ASUS Transformer Pad TF300T-vel és egy Sony Xperia Play-jel is kipróbáltuk a játékot. Az ASUS négymagos táblagépén a sebesség az 1.0-s változat esetén viszonylag stabil volt, de a speciális effektusokról és a maximális látótávról le kellett mondanunk. Az 1.02-es javítás után utóbbit elengedhettük, de az eső és a fények még mindig eszelős szaggatást eredményeztek. A Sony tavalyi telefonja egyetlen maggal rendelkezik -- ennyi talán elég is hozzá, hogy tudjuk, teljesen lebutítva sem élvezhető a játék, holott a készülék beépített kontrollere nagyon jól funkcionál, és elvileg a támogatott készülékek között kiemelt helyen van.
A mobilos Vice Cityt elsősorban azoknak ajánljuk, akik már találkoztak a játékkal valamelyik nagyobb platformon, és szívesen nosztalgiáznának -- a többiek azonban nem értik majd, mire a nagy felhajtás. Még ha a játékmenet nem is öregedett olyan nagyon (PC-n vagy konzolon most is lebilincselő), a kézi készülékes átírás szült pár barátságtalan dolgot, amik ugyan az ezer forint körüli összegért lenyelhetők, de a legtöbb, kifejezetten mobilra fejlesztett játékkal szemben fintorgásra adnak okot.
A teszt létrejöttében köszönet illeti az ASUS Magyarországot a Transformer Pad TF300T-ért!
Miami Vice
Ebbe a keserédes örömökkel teli forgatagba csöppen bele Tommy Vercetti egykori keményfiú, aki 15 évet töltött a sitten. Hogy mit csinált, nem tudjuk, de azóta csak a „Harlemi mészárosként” emlegetik, szóval valószínűleg nem félreértésből csücsült a hűvösön. Szabadulásának alkalmából régi főnökei Liberty Cityből Vice Citybe küldik, hogy bonyolítson le egy kokainüzletet. Csakhogy a balhé rosszul sül el, Tommy egy fillér nélkül a városban ragad, Sonny Forelli don pedig tajtékzik, és szűkös időkeretet ad antihősünknek, hogy helyrehozza a dolgokat. A sztori innentől kezdve klasszikus GTA-s fordulatokkal operál: találkozunk egy rakás kattant szereplővel, akik Tommyval szeretnék elvégeztetni a piszkos munkát, ő pedig küldetésről küldetésre nyergelve jut az alvilági ranglétra csúcsára.
Hosszú és nehézségekkel teli utunk során mellékküldetések és poénos jelenetek egész sora vár; ám a készítők a San Andreasszal szemben a Vice Cityben kiválóan kiegyensúlyozták a sorozatra jellemző fekete humort és extremitást, hisz a sztoriban bőven akadnak drámai elemek, és Tommy is hiteles, emlékezetes főhős. Ráadásul játék tele van filmes és popkulturális utalásokkal, szóval aki észnél volt a '80-as években, percenként elmosolyodik majd.
Mindez kézben
A játékmenet részletezésére most nem térünk ki, hisz arra már van egy olvasói tesztünk, és különben sem valószínű, hogy akad olyan olvasó, aki ne ismerné a GTA-játékok jellegzetes vonásait. Sokkal fontosabb kérdés, hogy sikerült-e maradéktalanul átültetni a programot mobilplatformokra. A válasz nem egyszerű „igen” vagy „nem”, hisz a Vice City tervezésekor a Rockstar szeme előtt a PlayStation 2 lebegett: a Sony gépéhez szabták az irányítást, a várost, a küldetéseket... tehát összességében a játékdizájnt. Emiatt aztán a Vice City kicsit fapadosnak hat tableten és okostelefonon. Táblagépen legalább a grafika kiteljesedhet, hisz a felbontás kihasználja a nagyobb képernyő nyújtotta előnyöket. Az irányítás elmegy szódával, bár nem az igazi, a kijelzőn megjelenő kis ikonok miatt könnyű mellényomni, és a kamerakezelés is okoz kellemetlen pillanatokat. Mobilon játszva az apró képernyő még nehezebbé teszi az irányítást -- igaz, ekkor legalább a felbontás csökkentése miatt nem kell fájlalni a fejünket, hátha gyorsabban fut tőle a motor.
Apple-termékeken a Vice City is kifogástalan sebességet nyújt, de mivel a legtöbb olvasó nem engedhet meg magának egy több százezer forintos készüléket, valószínű, hogy inkább az androidos porttal szemeznek. Nos, nem akarunk elkeseríteni senkit, de ahogy a GTA III, úgy a Vice City is a legmodernebb eszközöket szereti egyedül. Tesztünk során egy ASUS Transformer Pad TF300T-vel és egy Sony Xperia Play-jel is kipróbáltuk a játékot. Az ASUS négymagos táblagépén a sebesség az 1.0-s változat esetén viszonylag stabil volt, de a speciális effektusokról és a maximális látótávról le kellett mondanunk. Az 1.02-es javítás után utóbbit elengedhettük, de az eső és a fények még mindig eszelős szaggatást eredményeztek. A Sony tavalyi telefonja egyetlen maggal rendelkezik -- ennyi talán elég is hozzá, hogy tudjuk, teljesen lebutítva sem élvezhető a játék, holott a készülék beépített kontrollere nagyon jól funkcionál, és elvileg a támogatott készülékek között kiemelt helyen van.
Kinek ajánlott?
A mobilos Vice Cityt elsősorban azoknak ajánljuk, akik már találkoztak a játékkal valamelyik nagyobb platformon, és szívesen nosztalgiáznának -- a többiek azonban nem értik majd, mire a nagy felhajtás. Még ha a játékmenet nem is öregedett olyan nagyon (PC-n vagy konzolon most is lebilincselő), a kézi készülékes átírás szült pár barátságtalan dolgot, amik ugyan az ezer forint körüli összegért lenyelhetők, de a legtöbb, kifejezetten mobilra fejlesztett játékkal szemben fintorgásra adnak okot.
A teszt létrejöttében köszönet illeti az ASUS Magyarországot a Transformer Pad TF300T-ért!
