Amikor 2020 elején először tettem egy próbát a 10 Chambers GTFO című brutális, hardcore kooperatív horror FPS-ével, kifejezetten tetszett, amit láttam. Bár a Left 4 Dead által lefektetett alapokra épült lineáris pályákkal, hordákban rohamozó ellenfelekkel, pályákon elszórt felvehető tárgyakkal minden korábbi hasonló játéknál erősebb hangsúlyt fektetett a túlélőhorror aspektusra, és a folyamatos, precíz tervezés és együttműködés létfontosságára. Azóta eltelt majdnem két év, és végre megérkezett a végleges változat, mely teljesítette minden elvárásomat – mégsem vagyok biztos abban, hogy mindenkinek ajánlhatom.

Helyszínünk a Komplexum nevű titkos földalatti kutatólabor, azon az illusztris helyen, ahová évmilliókkal korábban becsapódott a dinoszauruszokat kiirtó meteor. A Komplexumban dolgozó tudósok ennek a leletnek a tanulmányozásával, fejtegetésével foglalkoztak, ám eléggé valószínű, hogy kutakodásuk közben kiástak, vagy legalábbis elszabadítottak valamilyen idegen eredetű fertőzést, mely előbb végigsöpört a laboron, majd kiszabadult és a kihalás szélére sodorta az emberi fajt. A történettel kapcsolatos balladai homálynak igen jó oka van: a GTFO nem rágja a játékosok szájába a cselekményt, az események menetét és előzményét csak négy, a küldetések elején hibernációból felébresztett elítéltünk szemszögéből ismerhetjük meg, a pályaelemek vizsgálatával és a Komplexum termináljain hagyott logfájlok tanulmányozásával. Megbízónk a Komplexum rejtélyes Gondnoka, akiről még csak azt sem tudjuk, hogy ember vagy valamilyen mesterséges intelligencia, hőseinket pedig arra használja, hogy a labor fertőzöttektől hemzsegő mélyéből értékes információkat és tárgyakat mentsenek ki a vírus eredetének és megfékezési lehetőségeinek kiderítéséhez.

Ezt a használatot szó szerint kell érteni: hőseinket gyakorlatilag eleven eszközökként dobja le a mélybe, egyetlen egysoros utasítással, minimális erőforrásokkal, illetve fejenként egy speciális tárggyal, ami lehet radar, automata löveg vagy más hasonló segítség. Minden más már rajtuk, azaz rajtunk múlik. Az adott szint termináljainak használatával kell azt is kideríteni, hogy pontosan merre kell haladni az igen méretes pályákon, lépéseinket pedig teremről teremre alaposan megtervezni úgy, hogy lehetőség szerint közelharci eszközökkel, csendben intézzük el az alapesetben hibernációs állapotban vegetáló ellenfeleket. De még a legideálisabb terv is fel-felborul: hol egy kulcsot kell előkeríteni, hol egy generátort újraindítani, hol a továbbjutás érdekében egy riasztót beindítani, mely elhallgattatásáig folyamatosan termelni kezdi a hullámokban támadó ellenfeleket. Jutalmunk pedig a tudás, valamint néhány kozmetikai elem és limitált alkalommal használható, tulajdonságainkat boostoló artifact mellett csak a haladás. Minden teljesített küldetés újabbakat tesz lehetővé a rundownnak nevezett küldetéscsomagban, egyre mélyebbre taszítva minket a Komplexumban, a vírus forrása felé, szintről szintre egyre brutálisabb ellenfeleket és környezeti veszélyforrásokat sorakoztatva elénk.

Alkalmi játékosok kíméljenek

A készítők ezeket rundownokat használják arra is, hogy a játék végig friss maradjon. Minden rundown csak egy megadott ideig érhető el (jelenleg a végleges változat megjelenésével kikerült hatodik fut), az újabb csomagok pedig újabb környezeti elemeket, pályatípusokat és ellenfeleket is tartogathatnak – a hatodik rundown esetében például a játék eddigi mechanikáival szakító napos, kültéri szegmenseket és repülő ellenfeleket.

Mindez azonban hiába zseniális kombináció, a GTFO rendelkezik egy súlyos, megkerülhetetlen negatívummal, mely nem más, mint saját nehézsége és a játékosaitól követelt elszántság. Ez nem mindenki számára lesz negatívum: baráti társaságok, Discordon összeverődött random csapatokat kedvelők például semmit sem éreznek majd belőle. Ám ha valaki casualként akar nekilátni a GTFO-nak, sajnos hiába kezdőbarát minden rundown eleje, hiába hihetetlenül barátságos és segítőkész a játék közössége, és hiába próbálták különböző mechanikák révén a fejlesztők is támogatni az alkalmi játékosokat, ez nem az ő játékuk lesz. A hatalmas pályákon például hiába vannak elszórva checkpointok, arra az esetre, ha egy-egy hordába beletörne a fogunk, maguk a küldetések alaphangon másfél-két órára is elnyúlhatnak, ha pedig kilépünk, az egészet kezdhetjük elölről. A végleges változathoz mellékelt opcionális botjátékosokról pedig minél kevesebbet beszélünk, annál jobb, mert jelen formájukban szinte nem többek helykitöltőnél, a nekik adott utasításokat előszeretettel ignorálják és taktikáinkat is riasztó hatékonysággal tudják szabotálni.

Ha tehát vannak barátaid, ismerőseid, akik rajonganak a horror iránt, és benne lennének egy kifejezetten nehéz, Left 4 Dead jellegű kooperatív játékban, a GTFO-t túlzások nélkül nektek találták ki. Ellenben, ha nem tudsz menetenként másfél órákat rászánni és legalább Discordon magabiztosan csapatot toborozni, ez nem a te játékod lesz.