Bár az egyre későbbre csúszó megjelenését sok vita és keserű felhang kísérte, abban majdnem mindenki egyetérthetett, hogy a várakozás nem lesz hiábavaló, az első epizód és még inkább az annak végén látott előzetes után éhes kíváncsisággal vártuk az Episode 2 eljöttét, hogy végre az ígéreteknek megfelelően fény derüljön Freeman történetének sötét foltjaira és hogy persze mindezt egy újabb év FPS-ének játékmenete körítse, ha mindez az előző epizódból már kimaradt. A már-már művészien kidolgozott, hanyatló, pusztulás szélére sodort City 17-t elhagyva soha nem látott minőségben kidolgozott erdőket járhatunk be, és végre szemtől szemben megküzdhetünk a korábbiakban csak néhány pillanatra felbukkanó hunterekkel is.

Gyerünk ki a hegyoldalba

Az előző rész ott maradt abba, hogy a második részben folytatott ténykedésünknek hála megsemmisült a City 17 fölé tornyosuló combine erőd, magával rántva az egész várost, és valószínűleg annak közvetlen környezetét is, hiszen az utolsó dolog, amit az első epizódban látunk, hogy a menekülő ellenséges repülők mögött fényárba borul az egész horizont. A robbanás legsúlyosabb következménye azonban nem az lett, hogy a lökéshullám letaszította a vonatunkat a sínjéről, és így gyalogszerrel kell elérnünk végső célunkat, a lázadók vidéki bázisát, hanem hogy a citadella megsemmisülése nyomán felszabaduló energiák egy szuperportál létrejöttével fenyegetnek, melynek pontos természetét még a sokat tapasztalt főszereplőnk számára sem fedik fel a játék során időről-időre bejelentkező professzorok. Ahhoz, hogy a nyakunkba szedjük a lábunkat, elég annyit tudnunk, hogy ha nem cselekszünk időben, akkor a sorozat első és második része között lezajló eseményeknél is súlyosabb kataklizma sodorná végső pusztulásba a bolygót. A cél az lesz, hogy a pár órával korábban, a Citadellában kinyert adatok a legmegfelelőbb kezek közé kerüljenek. Ezen kezek tulajdonosai természetesen a Black Mesa-béli incidenst túlélt kollegáink lesznek. Fokozva Gordon börleszkhősi jellegét, rögtön az első sarkon veszélybe kerül a küldetés, amikor az adathordozót övén viselő Alyx kis híján az ellenfél martalékává lesz, és újfent az lesz a feladatunk, hogy a tevékenységünk nyomán félresiklott eseményeket a helyes mederbe tereljük.

Interdimenzionális akciócsoport

A történet tehát töretlenül halad előre, a környezet drámai változáson ment át, ám van, ami örök: ez pedig a sorozat védjegyeként megismert játékélmény alapját alkotó hullámzó játékmenetet, amikor is négy alapelem, a felfedezés, a logikai feladványok, a harc és a történetet előrevivő passzív jelenetek váltogatják egymást, egyfajta sajátos lüktetést adva a játéknak. Ráadásul, ahogy az utolsókat rúgó City 17-ben, itt sem kell egyedül felvenni a küzdelmet: amíg Alyx képtelen erre, egy vortigaunt fog segítő kezet nyújtani a harcban és baráti bíztatást a feladványok megoldása közben. Hamar bebizonyosodik, hogy az első részben megismert alacsonyrendű ellenfelek rabszolgasorukból kiszabadulva nem csak a G-Man orra alá tudnak ragyogóan borsot törni, de harcosként is kifogástalanul megállják a helyüket. Sőt, mindeközben Xenről származó bajtársunk arra is talál alkalmat, hogy különféle megjegyzéseket tegyen Freemanre, amik a feladatok elvégzése utáni kissé gunyoros vállveregetéstől az egészen kifinomult metautalásokig terjednek, melyek egyenesen a játékost és a játékot magát veszik célba, felvéve az Alyx által az előző epizódban elindított fonalat.


Az új segítő mellé új ellenfeleket is üdvözölhetünk az epizódban. A játék első harmadát felölelő földalatti küzdelmeink során az Antlionok dolgozóival lesz alkalmunk megismerkedni, akik amikor nem éppen alagutakat fúrnak lárváik számára savas nyálukkal, felénk köpködik azt hatalmas csomókban, míg a hátralévő időben bejárt napfényes erdőkben a háromlábú hunterekkel is közvetlen kapcsolatba kerülünk. Bennük nemcsak a leglátványosabb, de a legváltozatosabb ellenfeleket is tisztelhetjük: ugyan érzelmeik tükröződését nem lesz alkalmunk megfigyelni, ahogy azt előzetesen ígérték a fejlesztők, de ezzel együtt is izgalmas csatákat folytathatunk a közelről és távolról egyforma elszántsággal küzdő rémségekkel, akár a Stridereket kísérik, akár combine katonák támadását támogatják.

Az Episode 2-nek hála immár nem csak az Xbox Live előfizetői, de a PC-sek is átélhetik azt a bizsergető érzést, amit a fejlesztők által kiötölt kisebb-nagyobb feladatok teljesítése jelent a végigjátszás során. Bár jócskán előfordulnak pusztán az előrehaladás jóvoltából elérhető érdemek is, találunk érdekes, sőt, néha fejtörést okozó feladványokat is, például a "Pedal to the Metal". Ebben a kihívásban Alyx robotját kell megvernünk gyorsulásban, a lázadók bázisáig vezető rövid útszakaszon. Bár Dog jobban ismeri a terepet, mire ehhez a részhez érünk, kiismerjük annyira a járgányunkat, hogy második alkalomra nem okozzon gondot a trófea elnyerése. Bone Breaker: Nehéz a jól berögződött reflexeket félre tenni, de akár kifizetődő is lehet megcélozni 30 ellenfél elintézését a rájuk dobált tárgyakkal. A Hunterek például az eredeti terv szerint csak így voltak elintézhetők, és a végleges változatban is meglepően hatékony fegyvernek bizonyulnak ellenük a hordók, farönkök és ládák. Get Some Grub: Ugyan néhányan megpróbálnak elijeszteni bennünket a sikoltozó Antlion lárvák kiirtásától azzal, hogy ez felbosszanthatja az óriásrovarokat, az elégtétel mellett életerőt is nyerhetünk a férgek eltaposásával, ami különösen jól jön például a fészek őrével való fogócskázás közben. Hit and Run: A lázadók által barkácsolt autónk első pillantásra talán rozogának tűnhet, de néhány kör után elégedetten nyugtázhatjuk, hogy egyáltalán nem lehetetlen cél 20 ellenfél elgázolása vele. A Carmageddon 4. részéig biztosan nem húzzuk ki ezzel, de kétségkívül szórakoztató feladat.

Folytatjuk...

Bár a játék végén ezúttal nem kapunk előzetes filmecskét, mint az előző epizód végén, néhány utalásból különösebb spekulációk nélkül is következtethetünk néhány dologra az eljövendőkből. Judith Mossman már korábbról ismert videoüzenete kiegészült néhány képsorral, melyek arra utalnak, hogy egy elveszettnek hitt teherhajón, a portál technológiát kifejlesztő Aperture Science laborjának veszélyes találmányának birtoklásáért fog zajlani a küzdelem, azaz minden bizonnyal megkaparinthatjuk majd a Portal Gun-t, megfejelve a gravitációs fegyverünkkel. Ahogy a mellékelt képből, és a fejlesztői kommentárokban elejtett célzásokból is kiderül, visszatérnek a jelen epizódban bevezetett Advisorok is, akiken jó eséllyel revánsot vehetünk az utolsó jelenetekben elkövetett gonosztettért.

Minden bizonnyal korai erre még gondolni is, de ahogy a fejlesztők neveinek listáját láttam tovagördülni a képernyőn, akaratlanul is eszembe jutott, hogy vajon mire lennének képesek ezek az emberek egy másik játékkal, ha a Half-Life sorozatot ennyire frissen képesek tartani 2+2/3 rész után is. Ahogy Gordon Freeman sorsát saját cselekedeteinek következményei határozzák meg azóta, hogy betolta a mintavételi kocsit a Xenre vezető kapuba, a Valve-ot is gúzsba köti a saját maguk által alkotott univerzum, ami a miénknél sokkal gyorsabban tágul, hiszen még arra sem kaptunk választ, hogy ki a G-Man, honnan érkeztek és mi a céljuk a combine hódítóknak, vagy egyáltalán mi történt abban a hét évben, amíg Freeman az első két rész közötti űrben lebegett.Kérdések hosszú sora várja még a válaszát és közben újabb rejtélyek kezdenek derengeni a horizonton a Borealis és az Aperture Science laboratóriumának képében. Hacsak nem lesz a következő epizód további másfélszerese a jelenleginek, és nem fogja legalább kétharmadát kitölteni egy magyarázó ábrákkal támogatott, mindenre kitérő előadás a felmerülő kérdésekre, nehéz elképzelni, hogy valódi lezárást fog jelenteni az „évadzáró”. Egy azonban mindettől függetlenül is biztos, az Episode 2 akár önmagában is megéri az árát a sorozat minden rajongója számára, a narancs dobozba csomagolva pedig egyértelmű döntés.