Huszonöt éve már annak, hogy egy szófukar, zöld páncélos szuperkatona megvetette a lábát egy idegen gyűrűvilág felszínén, ezzel pedig új fejezetet nyitott a konzolos FPS-ek történelmében. Idén ünnepli a Halo: Combat Evolved a negyedszázados évfordulóját, és pont erre az alkalomra időzítve érkezett meg a Halo: Campaign Evolved, amit már nem a Bungie és nem is a 343 Industries, hanem annak az utódcsapata, a frissen átnevezett Halo Studios hozott tető alá. A gatyába rázott fejlesztőcsapat első projektje egy olyan nagyszabású remake lett, amely arra hivatott, hogy egyenesbe hozza a Bungie távozása óta botladozó franchise-t. Ezt pedig mi mással lehetne kezdeni, mint az eredeti Halo kampányának teljes újraépítésével?
A stúdió gyakorlatilag azt a lehetetlen feladatot kapta, hogy tökéletesítsen valamit, ami a legtöbb rajongó szemében eleve szent és sérthetetlen volt. Bevallom, nálam szentimentálisabb Halo-fanatikust nemigen találtok a környéken. Amíg az osztálytársaim PS2-n tolták a God of Wart, addig én a vaskos Duke kontrollert szorítva kapaszkodtam a Warthog kormányába. Az azonban nem nosztalgia kérdése, hanem ténymegállapítás, hogy az eredeti Halo egy elsietett játék volt, ami már a 2011-es Anniversary Edition idején is jócskán megmutatta a korát.
Szerencsére amit most kaptunk, az nem a sokat bírált remaster második felvonása. Itt nem fogjuk gombnyomásra váltogatni a régi és az új grafikát, hiszen a Campaign Evolved tényleg a nulláról épült fel Unreal Engine 5-ben. Bármennyire is biztonsági játéknak tűnik egy régi klasszikus felmikrózása, a Halo Studios sok kockázatot vállalt ezzel a projekttel. Kapásból kukázták a régi Slipspace motort, kiegészítették és átépítették az eredeti játékot ott, ahol erre szükség volt, és elég forradalmi lépés az is, hogy Master Chief most először jut el PlayStation konzolokra is.
Ez a kiadás pedig a PS-es tábor számára egy fantasztikus belépő! Komolyan, csak nézzetek rá a játékra! Mi ez, ha nem a jelen generáció egyik leggyönyörűbb FPS-e? Lehet szidni az Unreal Engine 5-öt a kemény gépigények miatt – és ez alól a Campaign Evolved sem mentesül –, de a Halo Studios kihúzta a maximumot az Epic fejlesztői eszköztárából. Egy ilyen sci-fi nagyon hálás környezet tud lenni a Path Tracinges és Lumenes lézershownak, de akkor is, a hajam égnek állt attól, hogy milyen atmoszférikus horrorszekciókat kerekítettek a Flooddal fertőzött pályaszakaszok klausztrofób folyosóiból.
Legalább egy tucat végigjátszással a hátam mögött néha alig ismertem rá az eredeti Halo helyszíneire, de ez hatalmas piros pont! A remake, ahol csak lehetett, hűen megtartotta az eredeti játék felépítését és a legtöbb pálya felszíni geometriáját, de aki ismeri az első játékot, jól tudja, hogy Master Chief kalandja a játék derekától komoly problémákkal küzdött, szükség volt némi revízióra. Régen egy komplett félórás pályát agyzsibbasztó backtrackinggel töltöttünk, a hírhedt Library pedig lényegében ugyanazt a három-négy termet és folyosót vetette elénk újra, újra és újra.
Ennek a kerete megmaradt, de a Halo Studios alaposan átgyúrta az eredeti játék leggyengébb részeit, így például az új Library, ami gyakorlatilag egy teljesen új fejezet lett, már csak nyomokban hasonlít az eredeti borzalomra. A teljes franchise legcsapnivalóbb pályájából az egyik leglátványosabb, legbrutálisabb küldetést hozták össze, ami úgy mutatja be a Flood veszedelmét, ahogy azt Joseph Statenék eredetileg megálmodták: egy kíméletlenül fertőzve terjedő, mindent elnyelő parazitafajként.
Ez a játék legnagyobb bravúrja – amellett, hogy piszkosul látványos és felfrissített gameplay-mechanikákkal tálalja újra a legendás kampányt – az, hogy remek érzékkel hajt végre módosításokat ott, ahol ezekre szükség van. A történetet sokkal könnyebben követhetővé, hangulatosabbá teszik a filmszerű átvezetők, és nagyobb mélységet kapnak azok a régi ismerős karakterek is, akiket az évek meg a mémek kultstátuszba emeltek.
Merthogy a Campaign Evolved nemcsak az eredeti Halo történetét melegíti fel, de egy három küldetésre bontott extra bónuszkampánnyal még előzményt is ír neki. Végre a játékon belül is láthatjuk, hogy Master Chief és Sgt. Johnson hogyan bukkantak rá a Covenant szent anyahajójára, a High Charityre, ezzel együtt pedig még egy látványos űrcsatát is sikerült beleszuszakolniuk a játékba. Az egészet Troy Denning regényei ihlették, és tele van a Chief és Johnson közti frappáns szóváltásokkal. Nagyon jópofa extrák, de nélkülözhetetlennek azért nem nevezném őket.
Ami viszont egy Halo-játékból tényleg elengedhetetlen, az a multiplayer, és a Halo: Campaign Evolved ezen a fronton bizony szörnyen foghíjas. Hagyományos multiplayer versus módok egyáltalán nincsenek, nincs LAN, nincs spéci Firefight, csak a hagyományos kooperatív mód, hogy pár Skullt bekapcsolva a haverokkal is újrajátszhassuk a kampányt. Itt szerencsére minden klappol: van teljes körű cross-play is az akár négyfős ökörködéshez. Ha igazak a hírek, és valóban készülnek az újabb felújítások, akkor a Halo Studios legközelebb már nem úszhatja meg a multi elhanyagolását. Addig is, vissza a Master Chief Collectionhöz.
És bevallom, totál őszintén, bármennyire is élveztem a Halo: Campaign Evolved végigjátszását, ha legközelebb újra megcsíp a bolha és eszembe jut Halózni, valószínű, hogy nem ehhez, hanem a Master Chief Collectionben megőrzött eredetihez térnék vissza – de ezzel csak a nosztalgia beszél belőlem. Az új remake ugyanis egy gyönyörűen felújított klasszikus, amely pontosan tudja, miért volt szerethető az eredeti, és ezt az érzést nagyrészt át is menti a mai közönségnek.
Aki kimaradt belőle anno, most kap egy fenomenális belépőt a szériába, aki pedig olyan, mint én, és huszonöt éve szinte minden évben végigtolja, most kap egy jó indokot, hogy megint nekivágjon – csak épp szebb körítéssel, pár extra pályával és fegyverrel a tarsolyában. Nem állítanám, hogy a Campaign Evolved felülmúlja a 2001-es eredeti zsenialitását, de nem is ez volt a célja. Inkább csak egy piszkosul jól kinéző, pár extrát hozó tisztelgés lett, ami jól őrzi a Halo hagyatékát. Ennél sokkal többet szerintem nem is várhattunk tőle.
Borítókép forrása: Xbox
