Nálam nagyobb Halo-mániást valószínűleg lámpással sem lehetne találni a Kárpát-medencében. Collectors Edition kiadás, művészeti albumok, akciófigurák, végigjátszás-könyvek mind itt mosolyog a polcomon, a legelőkelőbb helyeken. Ennek ellenére, vagy éppen talán pont ezért azt kell mondanom, hogy a Halo 2, ma, PC-n, ebben a formában csalódás. Méghozzá elég méretes csalódás...
Sztori tekintetében a legtöbb FPS bizony komoly kívánnivalókat hagy maga után, így aztán a remekül kidolgozott, és legfőképpen hangulatos Halo e téren mindenkit lenyűgözött. Hiába no, a Bungie a kezdetektől fogva ért a remek történetekhez, az emlékezetes karakterekhez. Lényegében egy hatalmas, intergalaktikus háború kései szakaszában járunk, amikor az emberiség már felélte tartalékait, nincs nagyon hová menekülni, visszavonulni. A csak Covenant néven ismert, idegen fajokból álló szövetség előrenyomulása bizony megállíthatatlannak látszik, 2517-ben aztán egy tudós előrukkol a nagy tervvel: gyermekkortól harcra nevelt, nem kis részt gépi kiegészítőkkel ellátott, átszabott géntérképű harcosokat nevelt, azaz inkább tenyésztett ki. A Spartan harcosok ugyan nem voltak sokan, de így is képesek voltak lelassítani a Covenant előrenyomulását.
A legdurvább kalandok egy, az osztagától elszakadt, Master Chief nevű Spartannal esnek meg: az első játék során az űr végtelenjében egy hatalmas gyűrűt talál az űrben. Hamar kiderül, hogy a Halo, illetve a galaxisban szétszórt hét Halo egy gigantikus fegyverrendszer részei, melyek a zombiszerű, minden élőt elemésztő Flood elleni harc legfőbb eszközei. A nagy gond mindössze az, hogy a fegyverek nem közvetlenül a Floodra irányulnak, hanem annak táplálékára, vagyis minden élőlényre kitudjahány fényévezred távolságban ha megsemmisítjük a kaját, előbb-utóbb kipusztul a Flood is.
Ez még mindig nem lenne világraszóló probléma, ám a Covenantot irányító próféták úgy gondolják, hogy a Halo beindítása nem ezt eredményezi, hanem a Nagy Utazás kezdetét ami egyfajta Covenant-nirvána lenne. Ezért aztán az idegenek be akarják kapcsolni a Halót, mi ezt akartuk meggátolni, és ennek tetejébe még itt a Flood is. A Halo 1 végére sikerült egyrészt megmenekülni, másrészt meg felrobbantani a Halót maradt még hat...
Itt jön be a képbe az új rész, a Halo 2. A Master Chiefet szállító hajó halad vissza a Föld felé, ám a kitüntetési ceremónia után, de még a landolás előtt beüt a krach, azaz a Covenant méretes lukat vág a hajó oldalába, és elkezdenek beözönleni. Persze sikerül életben maradnunk, sőt a hajó is egészben marad alattunk. Kairó a következő állomás, ahol a valami nagyon fontosat kutató Covenant erőket kell megállítani a pálya végén egy idegen űrhajó térugrást hajt végre a város központjából, minden szépen elpusztul; de szerencsére mi is megyünk velük, afféle potyautasként. A nagy kaland során megjárunk egy másik Halót, mélyre merülünk a Forerunner néven ismert ősi faj bázisaiban, no és meglátogatjuk a Covenantok szent városát, High Charityt. Ez azonban csak az érem egyik fele, ugyanis a Halo 2 előállt egy másik irányítható karakterrel is, méghozzá egy idegennel, az Elite-ek egyik legjobb harcosával. Az első Halo idején zajló Covenant hadmozdulatokért felelős kapitány ugye hatalmasat bukott, mégsem a kivégzőosztag vár rá, hanem az előléptetés Arbiter lesz, a próféták személyes ügynöke. Eleinte az eretnek fajtársakat kell felkutatnia, de hamar rádöbben, hogy valójában a próféták tévednek, és a Halók beindítása ez egész közösséget szemvillanás alatt kipusztítaná. Ezzel egy időben egy tulajdonképpeni polgárháború tör ki a Covenant mindeddig egységes társadalmában: az Elite-ek kivételezett helyét átveszik a nemrég befogadott, gorillaszerű kinézettel és civilizáltsággal rendelkező Brute-ok. Ezt sokan támadásnak veszik, és hamarosan egy minden eddiginél vadabb belháború veszi kezdetét: az Elite-ek és a velük szövetséges Hunterek küzdenek a Brute-ok és az opportunista Jackalok ellen, mindeközben pedig a Flood egyre terjedő kórként tizedeli mindkét frakciót. Ebben a hatalmas káoszban kell utat vágnunk magunknak nem csoda, hogy néha az előrejutás leghatékonyabb módja, ha kivárjuk, amíg ellenfeleink lemészárolják egymást, majd jól irányzott fejlövésekkel végzünk az életben maradottakkal...
A fentiek pontosan azzal járnak, amit várhatunk tőlük: hatalmas, epikus tűzharcokat, sokszor akár két-három tőlünk független csapat részvételével. Plusz, ha legalább vázlatosan ismerjük az első részt, tudhatjuk, hogy mindebben rendkívül intelligens ellenfelek (és társak) vesznek részt, plusz járművek tucatjai. Ebben a tekintetben tulajdonképpen semmi nem változott, a csaták most is rendkívüliek, izgalmasak, és mivel most már nagyobb léptékűek, és több résztvevősek, nehezebbek is lettek.
Az egyetlen gond, hogy bár a pályák változatosabbak, mint az elődben, és a játék is hosszabb, mégis kevesebb az igazán emlékezetes pálya. Van egy rész, amikor egy hatalmas hídon kell átkelni, van a Delta Halo pálya, meg a hóviharos kinti helyszín, és bárki bármit mond, nekem a Covenant űrváros is bejön, de sajnos van néhány kevésbé karakteres helyszín is.
Az eddigi néhány járműhöz most csatlakozott még néhány, így a terepjáró és a tank, valamint az idegen sikló és repülő mellé kapunk egy idegen csapatszállítót, és végre lehet vezetni a hatalmas Covenant tankot is. Ezekhez kapcsolódik az is, hogy ha nem megy túl gyorsan egy ellenséges jármű (akár egyedül játszva, akár multiban), azt elköthetjük. Á la GTA, egyszerűen kiütjük a vezetőt, és beülünk a fülkébe (na jó, tanknál bonyolultabb, ott gránátokkal kell beverni az ajtót). Ez még akkor is működik, ha éppen egy repülőből ugrunk ki egy éppen alattunk siklóra óriási érzés kihajítani a gépből egy mit sem sejtő ellenfelet. Ez talán nem tűnik olyan nagy dolognak, de hihetetlenül élvezetes móka elcsórni egy kocsit főleg multiban jó. Egyszer például sikerült egy Warthog hátsó, gépágyús állásába ugranom, és a sofőr nem vette észre, hogy kakukk került a fészekbe, így vidáman mészároltam az övéit. Igaz, egy idő után a csapata megelégelte a vicceskedést, és egy jól irányzott raktétával mindkettőnket kiszedtek. Szerencsétlen sofőr meg jó eséllyel nem értette, hogy mi a francért nyírták ki csapattársai...
A fegyverek listája is bővült (van idegen sniper, gépfegyver, plazmavető és gránátvető, egy új emberi géppuska, valamint egy géppisztoly), de itt sem a számokban van a lényeg, hanem egy nagy újításban. Ezúttal ugyanis a kisebb, egy kézzel is forgatható fegyverekből foghatunk mindkét mancsunkba egyet-egyet. Ez nem csak nagyobb tűzerőt jelent még gyengébb fegyverekkel felszerelve is, de más módon is segíthet minket. A személyes pajzsok lebontásában például még mindig a plazmafegyverek a legjobbak a védtelen húst viszont jobban tépik az emberi, golyókkal megtöltött cuccok. Ezért aztán plazmapisztollyal lebonthatjuk valakinek a pajzsát, majd a másik kezünkben tartott géppisztollyal szépen kivégezhetjük. Nincs fegyverváltás, nincs szöszmötölés, minden egyszerű és nagyszerű! E mellett a másik remek, fegyverekkel kapcsolatos dolog, hogy a plazmakardot végre használhatjuk mi is: ha a célkereszt bevörösödik, egy hirtelen ugrással felnyársaljuk az ellenfelet az különösen a Flood puhabőrű egységei ellen hatékony!
A játékmenet nem változott sokat, hacsak nem könnyű vagy normál fokozaton játszunk, akkor taktikusan kell előrehaladnunk, néhol ténylegesen fedezékről fedezékre. Mindenhol ki kell használnunk a pálya adottságait, sőt az ellenfelek taktikáját is számításba kell vennünk. A párban járó Brute-ok például bevadulnak, ha társuk elhal, ezért velük nagyon nem célszerű közelharcba keveredni. Ezzel szemben a Jackalok és a Gruntok elfutnak, ha nagyon közel megyünk hozzájuk, őket vidáman lehet kergetni amíg nem lesz egy Han Solós jelenetünk, amikor belevezetnek minket egy nagy csapat Elite-be. A felvehető szuperpajzsok és láthatatlanság most hiányoznak, cserében, ha az Arbitert irányítjuk, rövid időre láthatatlanná válhatunk és ne feledjétek, ha valakit bármilyen fegyverrel hátba vágunk, az azonnal meghal!
A fentiek az Xboxos verzióról is elmondhatóak, tartalom tekintetében, legalábbis egyjátékos módban nincs különbség a két verzió között. A kinézet persze más tészta, de sajnos e tekintetben sincs akkora különbség, mint várnánk. A Halo 2 eredetileg 2004 végén jelent meg, akkor az egyik legszebb játék volt a piacon. Amit ma kapunk, az ugyanaz, csak nagyobb felbontásban. Igaz, néhány effekt ennek következtében szebb, meg a legtöbb textúrát is lecserélték (ez főleg a fegyvereken meg a járműveken látszik), de nagyjából ennyi... A poligonszámon nem emeltek, és ez bizony elég durván látszik is. Az első pálya már a megjelenésekor is ocsmány volt, nem is értettük Sasával, hogy ezt hogy tudták így összehozni és ez ma, négy hónappal a Crysis előtt már bizony szégyellnivaló. Azok a székek a vasúton... azok a fák a bázison... azok a romos szobák a vezérlőterem környékén... nem ebbe a korba valók. Ha valaki kényes a szép grafikára, az kérje meg a szomszédját, hogy jusson el a kairói pályára, mert különben szemkinyomás veszélye fogja fenyegetni. Ráadásul onnan sem lesz varázsütésre meseszép a táj, de legalább sokkal stílusosabb lesz. Ez a fejlődés az egész játékon végigkövethető tulajdonképpen a legutolsó pályák a legszebbek. Lesz itt varázslatosan összetett faragásokkal ellátott ősi épület, barnás ködben úszó, Flooddal fertőzött űrhajó, hatalmas, szinte felfoghatatlan terek (a Covenant űrvárosban repülő űrhajónk szinte légypiszoknyinak tűnik a háttérben levő központi maghoz képest). Igaz, minden szögletesen.
Ráadásul mindehhez szerintem indokolatlanul erős gép kell a minimum gépigényen jó eséllyel még a Vista sem fut, nem árt tehát alá a bika processzor, videokártya, no meg a memória. Az én gépem 4.3-as osztályzatot kapott a Vistától (csak a processzor húzta le, minden más 5.0 fölött volt), és ezen játszható sebességgel futott közepes beállításokkal. Rögtönzött tesztjeim alapján a felbontás szemernyit sem számít, csak a grafikus beállítások (sok nincs: alacsony, közepes, illetve magas minőség) szintje szabja meg a framerate-et.
Multi terén történtek változások, bár ezt a még hátralevő megjelenés miatt csak korlátozottan tudtam kipróbálni tízfősnél nagyobb viadalban nem is vettem részt. A két új pályával 23-ra emelkedett az arénák száma, emellett kapunk egy pályaszerkesztőt is. Még mielőtt valaki reménykedne, xboxos játékosokkal nem szállhatunk szembe, és ha már itt tartunk, botok sincsenek cserében viszont a dedikált szerverek villámgyorsak. A multi azonban még mindig zseniális! Nem olyan összetett, mint egynémely mai rivális, de gyors ritmusú, pergős és a remek fegyverekkel felszerelve tényleg királyul lehet küzdeni. Remek érzés elcsapni valakit egy terepjáróval, leszedni valakit az égből, karddal bevágódni egy csapat ellenfél közé, és alaposan rendet tenni!
A Halo 2 engem elvarázsolt, magával ragadott 2004-ben. Ma ez már kicsit kevés. Sőt ha már kötelező a Vista hozzá, akkor ugye a delikvensnek minimum erős közepes gépe van na most egy ilyenen kifejezett csalódás a grafika-gépigény kombó eredménye. Tulajdonképpen nem romlott sokat a játék, csak éppen az idő szaladt el közben. De nagyon. Így is jó játék, csak már megtépázva. Ráadásul mi a halálért szedték ki belőle a legjobbat, a kooperatív módot...?!
Események láncolata
Sztori tekintetében a legtöbb FPS bizony komoly kívánnivalókat hagy maga után, így aztán a remekül kidolgozott, és legfőképpen hangulatos Halo e téren mindenkit lenyűgözött. Hiába no, a Bungie a kezdetektől fogva ért a remek történetekhez, az emlékezetes karakterekhez. Lényegében egy hatalmas, intergalaktikus háború kései szakaszában járunk, amikor az emberiség már felélte tartalékait, nincs nagyon hová menekülni, visszavonulni. A csak Covenant néven ismert, idegen fajokból álló szövetség előrenyomulása bizony megállíthatatlannak látszik, 2517-ben aztán egy tudós előrukkol a nagy tervvel: gyermekkortól harcra nevelt, nem kis részt gépi kiegészítőkkel ellátott, átszabott géntérképű harcosokat nevelt, azaz inkább tenyésztett ki. A Spartan harcosok ugyan nem voltak sokan, de így is képesek voltak lelassítani a Covenant előrenyomulását.
A legdurvább kalandok egy, az osztagától elszakadt, Master Chief nevű Spartannal esnek meg: az első játék során az űr végtelenjében egy hatalmas gyűrűt talál az űrben. Hamar kiderül, hogy a Halo, illetve a galaxisban szétszórt hét Halo egy gigantikus fegyverrendszer részei, melyek a zombiszerű, minden élőt elemésztő Flood elleni harc legfőbb eszközei. A nagy gond mindössze az, hogy a fegyverek nem közvetlenül a Floodra irányulnak, hanem annak táplálékára, vagyis minden élőlényre kitudjahány fényévezred távolságban ha megsemmisítjük a kaját, előbb-utóbb kipusztul a Flood is.
Ez még mindig nem lenne világraszóló probléma, ám a Covenantot irányító próféták úgy gondolják, hogy a Halo beindítása nem ezt eredményezi, hanem a Nagy Utazás kezdetét ami egyfajta Covenant-nirvána lenne. Ezért aztán az idegenek be akarják kapcsolni a Halót, mi ezt akartuk meggátolni, és ennek tetejébe még itt a Flood is. A Halo 1 végére sikerült egyrészt megmenekülni, másrészt meg felrobbantani a Halót maradt még hat...
Itt jön be a képbe az új rész, a Halo 2. A Master Chiefet szállító hajó halad vissza a Föld felé, ám a kitüntetési ceremónia után, de még a landolás előtt beüt a krach, azaz a Covenant méretes lukat vág a hajó oldalába, és elkezdenek beözönleni. Persze sikerül életben maradnunk, sőt a hajó is egészben marad alattunk. Kairó a következő állomás, ahol a valami nagyon fontosat kutató Covenant erőket kell megállítani a pálya végén egy idegen űrhajó térugrást hajt végre a város központjából, minden szépen elpusztul; de szerencsére mi is megyünk velük, afféle potyautasként. A nagy kaland során megjárunk egy másik Halót, mélyre merülünk a Forerunner néven ismert ősi faj bázisaiban, no és meglátogatjuk a Covenantok szent városát, High Charityt. Ez azonban csak az érem egyik fele, ugyanis a Halo 2 előállt egy másik irányítható karakterrel is, méghozzá egy idegennel, az Elite-ek egyik legjobb harcosával. Az első Halo idején zajló Covenant hadmozdulatokért felelős kapitány ugye hatalmasat bukott, mégsem a kivégzőosztag vár rá, hanem az előléptetés Arbiter lesz, a próféták személyes ügynöke. Eleinte az eretnek fajtársakat kell felkutatnia, de hamar rádöbben, hogy valójában a próféták tévednek, és a Halók beindítása ez egész közösséget szemvillanás alatt kipusztítaná. Ezzel egy időben egy tulajdonképpeni polgárháború tör ki a Covenant mindeddig egységes társadalmában: az Elite-ek kivételezett helyét átveszik a nemrég befogadott, gorillaszerű kinézettel és civilizáltsággal rendelkező Brute-ok. Ezt sokan támadásnak veszik, és hamarosan egy minden eddiginél vadabb belháború veszi kezdetét: az Elite-ek és a velük szövetséges Hunterek küzdenek a Brute-ok és az opportunista Jackalok ellen, mindeközben pedig a Flood egyre terjedő kórként tizedeli mindkét frakciót. Ebben a hatalmas káoszban kell utat vágnunk magunknak nem csoda, hogy néha az előrejutás leghatékonyabb módja, ha kivárjuk, amíg ellenfeleink lemészárolják egymást, majd jól irányzott fejlövésekkel végzünk az életben maradottakkal...
Változások
A fentiek pontosan azzal járnak, amit várhatunk tőlük: hatalmas, epikus tűzharcokat, sokszor akár két-három tőlünk független csapat részvételével. Plusz, ha legalább vázlatosan ismerjük az első részt, tudhatjuk, hogy mindebben rendkívül intelligens ellenfelek (és társak) vesznek részt, plusz járművek tucatjai. Ebben a tekintetben tulajdonképpen semmi nem változott, a csaták most is rendkívüliek, izgalmasak, és mivel most már nagyobb léptékűek, és több résztvevősek, nehezebbek is lettek.
Az egyetlen gond, hogy bár a pályák változatosabbak, mint az elődben, és a játék is hosszabb, mégis kevesebb az igazán emlékezetes pálya. Van egy rész, amikor egy hatalmas hídon kell átkelni, van a Delta Halo pálya, meg a hóviharos kinti helyszín, és bárki bármit mond, nekem a Covenant űrváros is bejön, de sajnos van néhány kevésbé karakteres helyszín is.
Az eddigi néhány járműhöz most csatlakozott még néhány, így a terepjáró és a tank, valamint az idegen sikló és repülő mellé kapunk egy idegen csapatszállítót, és végre lehet vezetni a hatalmas Covenant tankot is. Ezekhez kapcsolódik az is, hogy ha nem megy túl gyorsan egy ellenséges jármű (akár egyedül játszva, akár multiban), azt elköthetjük. Á la GTA, egyszerűen kiütjük a vezetőt, és beülünk a fülkébe (na jó, tanknál bonyolultabb, ott gránátokkal kell beverni az ajtót). Ez még akkor is működik, ha éppen egy repülőből ugrunk ki egy éppen alattunk siklóra óriási érzés kihajítani a gépből egy mit sem sejtő ellenfelet. Ez talán nem tűnik olyan nagy dolognak, de hihetetlenül élvezetes móka elcsórni egy kocsit főleg multiban jó. Egyszer például sikerült egy Warthog hátsó, gépágyús állásába ugranom, és a sofőr nem vette észre, hogy kakukk került a fészekbe, így vidáman mészároltam az övéit. Igaz, egy idő után a csapata megelégelte a vicceskedést, és egy jól irányzott raktétával mindkettőnket kiszedtek. Szerencsétlen sofőr meg jó eséllyel nem értette, hogy mi a francért nyírták ki csapattársai...
A fegyverek listája is bővült (van idegen sniper, gépfegyver, plazmavető és gránátvető, egy új emberi géppuska, valamint egy géppisztoly), de itt sem a számokban van a lényeg, hanem egy nagy újításban. Ezúttal ugyanis a kisebb, egy kézzel is forgatható fegyverekből foghatunk mindkét mancsunkba egyet-egyet. Ez nem csak nagyobb tűzerőt jelent még gyengébb fegyverekkel felszerelve is, de más módon is segíthet minket. A személyes pajzsok lebontásában például még mindig a plazmafegyverek a legjobbak a védtelen húst viszont jobban tépik az emberi, golyókkal megtöltött cuccok. Ezért aztán plazmapisztollyal lebonthatjuk valakinek a pajzsát, majd a másik kezünkben tartott géppisztollyal szépen kivégezhetjük. Nincs fegyverváltás, nincs szöszmötölés, minden egyszerű és nagyszerű! E mellett a másik remek, fegyverekkel kapcsolatos dolog, hogy a plazmakardot végre használhatjuk mi is: ha a célkereszt bevörösödik, egy hirtelen ugrással felnyársaljuk az ellenfelet az különösen a Flood puhabőrű egységei ellen hatékony!
A játékmenet nem változott sokat, hacsak nem könnyű vagy normál fokozaton játszunk, akkor taktikusan kell előrehaladnunk, néhol ténylegesen fedezékről fedezékre. Mindenhol ki kell használnunk a pálya adottságait, sőt az ellenfelek taktikáját is számításba kell vennünk. A párban járó Brute-ok például bevadulnak, ha társuk elhal, ezért velük nagyon nem célszerű közelharcba keveredni. Ezzel szemben a Jackalok és a Gruntok elfutnak, ha nagyon közel megyünk hozzájuk, őket vidáman lehet kergetni amíg nem lesz egy Han Solós jelenetünk, amikor belevezetnek minket egy nagy csapat Elite-be. A felvehető szuperpajzsok és láthatatlanság most hiányoznak, cserében, ha az Arbitert irányítjuk, rövid időre láthatatlanná válhatunk és ne feledjétek, ha valakit bármilyen fegyverrel hátba vágunk, az azonnal meghal!
Csak PC-n
A fentiek az Xboxos verzióról is elmondhatóak, tartalom tekintetében, legalábbis egyjátékos módban nincs különbség a két verzió között. A kinézet persze más tészta, de sajnos e tekintetben sincs akkora különbség, mint várnánk. A Halo 2 eredetileg 2004 végén jelent meg, akkor az egyik legszebb játék volt a piacon. Amit ma kapunk, az ugyanaz, csak nagyobb felbontásban. Igaz, néhány effekt ennek következtében szebb, meg a legtöbb textúrát is lecserélték (ez főleg a fegyvereken meg a járműveken látszik), de nagyjából ennyi... A poligonszámon nem emeltek, és ez bizony elég durván látszik is. Az első pálya már a megjelenésekor is ocsmány volt, nem is értettük Sasával, hogy ezt hogy tudták így összehozni és ez ma, négy hónappal a Crysis előtt már bizony szégyellnivaló. Azok a székek a vasúton... azok a fák a bázison... azok a romos szobák a vezérlőterem környékén... nem ebbe a korba valók. Ha valaki kényes a szép grafikára, az kérje meg a szomszédját, hogy jusson el a kairói pályára, mert különben szemkinyomás veszélye fogja fenyegetni. Ráadásul onnan sem lesz varázsütésre meseszép a táj, de legalább sokkal stílusosabb lesz. Ez a fejlődés az egész játékon végigkövethető tulajdonképpen a legutolsó pályák a legszebbek. Lesz itt varázslatosan összetett faragásokkal ellátott ősi épület, barnás ködben úszó, Flooddal fertőzött űrhajó, hatalmas, szinte felfoghatatlan terek (a Covenant űrvárosban repülő űrhajónk szinte légypiszoknyinak tűnik a háttérben levő központi maghoz képest). Igaz, minden szögletesen.
Ráadásul mindehhez szerintem indokolatlanul erős gép kell a minimum gépigényen jó eséllyel még a Vista sem fut, nem árt tehát alá a bika processzor, videokártya, no meg a memória. Az én gépem 4.3-as osztályzatot kapott a Vistától (csak a processzor húzta le, minden más 5.0 fölött volt), és ezen játszható sebességgel futott közepes beállításokkal. Rögtönzött tesztjeim alapján a felbontás szemernyit sem számít, csak a grafikus beállítások (sok nincs: alacsony, közepes, illetve magas minőség) szintje szabja meg a framerate-et.
Multi terén történtek változások, bár ezt a még hátralevő megjelenés miatt csak korlátozottan tudtam kipróbálni tízfősnél nagyobb viadalban nem is vettem részt. A két új pályával 23-ra emelkedett az arénák száma, emellett kapunk egy pályaszerkesztőt is. Még mielőtt valaki reménykedne, xboxos játékosokkal nem szállhatunk szembe, és ha már itt tartunk, botok sincsenek cserében viszont a dedikált szerverek villámgyorsak. A multi azonban még mindig zseniális! Nem olyan összetett, mint egynémely mai rivális, de gyors ritmusú, pergős és a remek fegyverekkel felszerelve tényleg királyul lehet küzdeni. Remek érzés elcsapni valakit egy terepjáróval, leszedni valakit az égből, karddal bevágódni egy csapat ellenfél közé, és alaposan rendet tenni!
A Halo 2 engem elvarázsolt, magával ragadott 2004-ben. Ma ez már kicsit kevés. Sőt ha már kötelező a Vista hozzá, akkor ugye a delikvensnek minimum erős közepes gépe van na most egy ilyenen kifejezett csalódás a grafika-gépigény kombó eredménye. Tulajdonképpen nem romlott sokat a játék, csak éppen az idő szaladt el közben. De nagyon. Így is jó játék, csak már megtépázva. Ráadásul mi a halálért szedték ki belőle a legjobbat, a kooperatív módot...?!
