A Harvest Moon és a Rune Factory mellé megérkezett a Harvestella, ami úgy kölcsönöz megoldásokat elődjeitől, hogy közben képes megújulni és valami egyedit is mutatni. Habár a történet a már unalomig ismételt amnéziás és teljesen elveszett főszereplő(nő)vel indít, ezt a klisét hamar megbocsájtjuk, mert időnkért és figyelmünkért cserébe egy érdekes és több szálon futó cselekményt kapunk, megfűszerezve némi kertészkedéssel és izgalmas kalandokkal.

Lappangó veszedelem

Életünket nemcsak az nehezíti meg, hogy magunkról semmit nem tudunk, ugyanis a táj sem veszélyektől mentes, ahova érkeztünk. A szokásostól eltérően viszont nemcsak a különböző szörnyek, hanem az éghajlat is szeretne minket minél hamarabb kitörölni az élők sorából. A Quietus, vagyis a halál évszaka a szezonváltások alkalmával köszönt be, és nem kímél senkit, aki ezekben az időkben kint tartózkodik, azt pedig senki sem tudja, hogy miért alakult ki. Ha ez nem lenne elég baljós, a hossza minden egyes eljövetele alkalmával tovább nő. Természetesen itt jövünk a képbe mi, az utazó, aki talán pontot tehet a rejtély végére. Miután Lethe városkája befogadott bennünket és összebarátkoztunk pár kedves lakosával, megkapunk egy elhagyatott tanyát, és a feladatot, hogy boldoguljunk. A problémák azonban még itt sem érnek véget, ugyanis nem sokáig maradunk egyedüli lakói a kis farmnak. Időutazás, kristályok, tündérek, ómenek és megannyi titok vár ránk.

Kert tövis nélkül

Miután bezsebeltük az első kapánkat és magjainkat, kezdődhet a földművelés. A játék elég időt hagy arra, hogy egy minimális egzisztenciát felépítsünk, mielőtt belelendülünk az események sűrűjébe. Veteményeseink félig-meddig önfenntartóak: vannak növények, amiket elég csak egyszer elültetni, néhányat viszont minden szüret után pótolnunk kell, valamint természetesen az évszaktől is függ, hogy éppen mit tudunk learatni. A beültethető terület véges, egyes magoknak pedig több nap a kihajtási ideje, így a kertészkedés túl sok teendőt általában nem igényel, inkább kellemes kikapcsolódás két küldetés között. A Harvestella azonban első ránézésre hiába tűnik egy kedves farmszimulátornak, a kertek gondozása csupán másodlagos, bár azért fontos. A megtermelt növényeket eladhatjuk, vagy készíthetünk belőlük különféle ínycsiklandó fogásokat, amik segítségünkre vannak a harcokban. A megművelhető területek növekedésével pedig könnyítéseket/buffokat is feloldhatunk a munkánkhoz.

Az emberek nemcsak Lethe városában, hanem máshol is nagyon kedvesek. A mellékküldetések meglepően élvezetesre skerültek, kivétel nélkül aranyos és kifejezetten szívmelengető történetekbe csöppenünk bele. Ha viszont épp nem a különböző óhaj-sóhajokat teljesítjük, nem a fő sztorit visszük tovább, és nem is a kertünkön ügyködünk, akkor sem fogunk unatkozni. Az időt elüthetjük ugyanis horgászással, barkácsolással, főzéssel és vásárlással, vagy állatkáink gondozásával. Apropó, idő: a tennivalók mértékéhez képest eből nincs túl sok. Egy évszak 30 napig tart, a rendelkezésünkre álló maximum 18 óra ébrenlét pedig túl sok mindenre nem elég. A legnagyobb problémát viszont a állóképességünk menedzselése okozhatja, amin különböző ételek elfogyasztásával ugyan segíthetünk, de kicsit szürreális, hogy a kapálástól és locsolástól hamarabb kimerülünk, mint a szörnyekkel való csatározástól.

Akciódús látvány

A pályatervek és a játék harcrendszere nincs túlbonyolítva, még annak ellenére sem, hogy megannyi kaszt közül választhatunk, amikkel további képességek is fejleszthetők. A harcos, mágus és a többi opció között valószínűleg mindenki talál kedvére valót, ráadásul szabadon váltogathatunk köztük, akár az összecsapások közepette is. A harcokat általában sosem egymagunkban vívjuk, a társunkkal így együtt töltött idő pedig néha további lehetőségeket ad vele való viszonyunk szorosabbra fűzéséhez. (Időnként egy-két válaszlehetőség, mondjuk, kifejezetten indokolatlan és nagyon furcsa.) A karakterek reakcióit és kinézetét nem cifrázták túl, ahogy az arcukra kiülő érzelmeket sem, de a fontosabb szereplők azért tetszetős dizájnt kaptak.

A grafika nem szemet gyönyörködtető, de azért szép, az egyes területek kellően változatosak, mindegyiknek megvan a maga varázsa és hangulata. A bejárható területek nagysága változó, túl sok felfedeznivalót azonban néhány ládán kívül nem rejtenek. Ezekben semmi „extrát” nem találunk, maximum magokat vagy különböző tárgyakat a craftoláshoz, így kicsit olyan érzés őket nyitogatni, mint amikor az ember először örül annak, hogy zoknit kapott karácsonyra. Nem menő, nem izgalmas, de legalább hasznos. A felcsendülő zenék sokszínűek és kellemesek, az egész játékból árad a nyugalom, még a baljós alaphelyzet ellenére is.

A karakterkészítőnél volt némi hiányérzetem, ugyanis kifejezetten szegényesnek érződik. A nemünkön kívül 2 féle testalkat, valamint néhány hajszín és szemszín közül tudunk választani, ennyiért pedig talán kár is volt beletenni. Összességében viszont a Harvestella egy szórakoztató szerepjáték, farmszimulátoros elemekkel és harccal egybekötve, szerethető karakterekkel és kifejezetten érdekes történettel, de nem AAA minőségben, amit az ára sejtet.