Miku nem ember, mégis Japán egyik legismertebb énekesnője, elkötelezett rajongótábora megdöbbentő intenzitással imádja, és több (lelkes amatőrök és profik által összerakott) dala létezik, mint amennyit számon lehetne tartani. Miku egy vocaloid (vocal + android), vagyis alapvetően egy hangszintetizáló szoftver, ami terjedelmes hangtárból generál emberinek hangzó éneket. Ezt eredetileg főleg profi zeneszerzőknek szánták, akiknek nem állt rendelkezésére megfelelő énekhang a kompozíció életre hívásához. 

A Crypton Future Media fejlesztőcég korábban is adott ki egyedi hangtárakat, ám a mérsékelt siker láttán úgy döntöttek, vonzóbbá teszik a szoftver következő verzióját azzal, hogy egy komplett karaktert is kreálnak mögé. Így született meg 2007-ben Miku, az örökké 16 éves, türkizkék hajú, kislányosan bájos popsztár, és azonnal belopta magát nemcsak a célközönség, de az egész világ szívébe. Miku manapság élő koncerteket is ad, holografikus kivetítők és üveglapok segítségével (az idei Coachella fesztiválon is fellépett volna, ha azt az apokalipszis nem mossa el), temérdek promóciós terméken bukkan fel az arca, és természetesen, mint azt láthatjuk, videojáték-sorozat is készül főszereplésével.

Játék és muzsika 101 percben

A játék már első ránézésre is egy harsányan színes kavalkád, manga stílusú vocaloidokkal és változatos grafikával. 101 különböző dalból választhatunk, ezek nehézségben a nagyon könnyűtől az extra extrémig terjednek, de mindet Miku és barátai éneklik. Legtöbbjükhöz művészien koreografált, gyönyörűen megrajzolt videoklip is tartozik, némelyik pedig csak az éneklő androidokat mutatja egy tetszőleges helyszínen.

A játékmechanika eléggé kiszámítható a zsáner rajongói számára: a Switch gombjainak betűi tűnnek fel a képernyőn, és igyekezned kell pont akkor megnyomni a helyes gombot, mikor a kép széléről berepülő hangok elérik azt. Bár ezt szerintem még a saját kategórián belül is eléggé genyó módon oldották meg, ugyanis a következő betűsor bárhol megjelenhet a pszichedelikus háttér előtt, plusz van rajta egy óramutató, ami elvileg segítene látni, hogy merről jön a repülő hang, de ez igazából csak egy hozzáadott mozgó alkatrész az eleve sem csekély káoszhoz.

Ha nem vagy teljesen hozzászokva a Switch gombjaihoz, és a betűk csak hozzáadnának a zavarodottsághoz, semmi pánik! Szerencsére állítható, hogy a hangokat milyen formában reprezentálja a játék: lehetnek nyilak is, amik a négy gomb helyzetéhez igazodnak, így mindenki ujja könnyen rájuk talál, de beállíthatod a klasszikus PlayStation-ös szimbólumokat is, ha inkább a PS kontroller áll a kezedre. Ha túl sok hangot hibázol el, a dal idejekorán véget ér.

A sima, gombokat nyomkodós játékmód mellett létezik egy Mix Mode is, ahol kezedbe veszed a kontrollereket, úgy irányítasz jobbra-balra két hernyó alakú csúszkát a képernyő alján. A csúszkákat be kell pozicionálni a lefele záporozó, hasonló formákba. A kontrollerek sajnos épp elég pontatlanul érzékelik a mozgást ahhoz, hogy még a legkönnyebb módban is –  mikor a hernyók a legszélesebbek –  frusztráló legyen elkapni hangokat; sokkal precízebb technológia kéne ahhoz, hogy ez élvezhető legyen, pedig állítólag kifejezetten Switchre tervezték...

Végül a sikeresen eljátszott dalokkal szerzett pontokat az előadók külsejének testreszabására tudod költeni, mókás kiegészítőket és extrákat adhatsz rájuk, vagy kipróbálhatod magad amatőr divattervezőként és felsőket készíthetsz nekik. Ha pedig mindez még nem elégíti ki az android dívákkal kapcsolatos vágyaidat, hat elérhető song pack közül válogathatsz, amik extra számokkal egészítik ki az egyébként is terjedelmes kínálatot.

A jövő hangjai

Várakozásommal ellentétben a Project DIVA Mega Mix egyszemélyes játék, nincs mód másokat bevonni, hacsak közönségnek nem. Annak ellenére, hogy esélytelen igazán koncentrálni rájuk játék közben, a videoklipek fantasztikusan szépek és különlegesek, változatos hangulatot és stílust teremtenek, futurisztikustól a steampunk jellegűn át a habos rózsaszín esztétikáig. Bár távolról sem vagyok járatos a J-pop világában, és ezért nem tudom, mi az elvárt ebben a stílusban, nagyon tudom értékelni a kreatív munkát, amit a vizuális aspektusba fektettek. A Hatsune Miku név megközelítő jelentése “a jövő első hangja”, és ez az egész jelenség valóban igazi lépésnek tűnik egy futurisztikus, az emberi kultúrát átalakító, androidokkal teli világba.

Legfőbb problémám a játékkal az, amit tapasztaltam korábban is a hasonló címekben: nem kifejezetten élvezetes a ritmus tartása, ha nem ismerem a dalokat. Ebből a 101 számból egyet sem hallottam korábban, hiába állok teljes nyitottsággal a zene minden műfajához, így főleg a vocaloidok hangja tartotta fenn a kíváncsiságom. És bennük nem is csalódtam hallottam már hús-vér popsztárt, akinek az utómunkákkal együtt természetellenesebben szól a hangja. A J-popért rajongó kemény mag tagjai és a Miku-fanatikusok ebben a címben szerintem megtalálják a számításukat.