Bár szívesen írnék bővebben magáról a Horizon Zero Dawnról is (innentől H0D), de ezt már Chocho megtette 2017-ben. Igen, három éve, hogy a Guerrilla Games szinte semmilyen új elemet nem tartalmazó, ám a klasszikus nyílt világú, AAA akciójátékos elemekből remekül összeollózott játéka meghódította a PS4-tulajdonosokat. És hipp-hopp, meg is jelenik PC-re, éppen csak az kellett hozzá, hogy az új PlayStation-generációhoz bejelentsék a folytatást… Szerencsés az, aki eddig nem futott még bele komolyabb spoilerbe, mert a szintén elég „klasszikusan” induló történet helyett a világ állapota és múltja az igazán érdekes. No meg persze a robotdinoszauruszok vadászata. De még inkább a PC-port minősége.

Eredetileg sokan arra tippeltek, hogy a H0D pontosan olyan jól fut majd a gépeken, mint a Death Stranding tette, hiszen mindkettő ugyanarra a hardverre készült. Bár a játékfejlesztéshez max. poén szinten van közöm, de kissé furcsának éreztem, hogy a kihalt kősivatag generálása pont annyi erőforrásba kerülne és pont úgy elosztva, mint az ellenfelekkel és helyenként NPC-kkel teli dús erdőké. Ez alkalommal nagyon szívesen vettem volna, ha pesszimizmusom megalapozatlan, de sajnos nagyrészt igazam lett.

Döcögősebb port

A program egy jó lassú (tényleg több perces, mintha a „még letöltünk valamit” PS-élményt szimulálná) felméréssel és optimalizálással kezd, majd mi magunk is beállíthatjuk a grafikát úgy közepes részletességgel, és lefuttathatunk hozzá egy mini tesztet. Engem itt ért az első kellemetlen meglepetés, mivel a teszt eredménye szerint az i5-8400, 16GB RAM, GTX 1080 összeállításom éppen csak elég a 60 feletti átlag fps-re, 1080p-ben, Ultra minőség mellett – míg a Death Stranding 100-120-at futott hasonló beállításokkal. Aztán a még kellemetlenebb, miszerint ehhez az átlaghoz képest olyan +/-50 fps-re számíthatok egy adott pillanatban. Elsőre konkrétan 8-139-et mért a program. Nagy segítség, köszi! A legfájdalmasabbnak azonban még csak nem is ez bizonyult, hanem a beállítások látszólagos feleslegessége. Az ultra és a „PS4-en kb. ilyen volt” beállítások között a különbség 6 átlag és 1 minimum fps volt, a PS4 és minimális között szintén. 

Szerencsére a gyakorlatban már nem volt jellemző az ilyen komoly ingadozás, ugyanakkor a tükörsima, folyamatos kép továbbra is csak álom maradt. Ultra beállításokkal 55-60 fps volt az átlag-átlag, de előfordult 40-70 között minden. A grafikát minimumra véve pedig mindössze öt képkockával nőttek az értékek – cserébe viszont Aloy saját maga gyenge viaszmásává vált. Ennél már csak az volt furcsább, hogy sem a CPU, sem a GPU nem dolgozott közben teljes 100%-on, így nagyon remélem, hogy idővel kiadnak egy javítást a hardverhasználatra (vagy valami hasznosabb beállítási lehetőséghez). Mert egyrészt az én öregecskedő szememmel az első 10-15 perc után már nem láttam komoly különbséget 55 és 65 fps között, másrészt viszont elég kellemetlen, ha éppen akkor esik felére az fps, amikor egy karmokkal ellátott kétemeletes épület vetődése elől kéne kitérnünk.

Furcsa módon (még) nem érzem olyan nagy problémának, de időnként a program lefagyott kissé, majd kilépett. Szerencsére elég ritkán történt ilyen, kb. 7-8 óránként, és ezekben az esetekben a remekül elosztott mentési pontoknak köszönhetően alig 1-2 percet vesztettem. De azt nem zárhatom ki, hogy egyszer egy dög nehéz csatát is újra kell majd kezdenem – és egyébként is, a fagyás negatívum, valaki legyen szíves kijavítani! A maradék tapasztalat a grafikával tényleg tipikus AAA élmény: néhány karakter kicsit vibrál a beszélgetéskor, egyszer-egyszer beremegnek a hullák, ha rosszul omlott össze egy robot. Semmi olyan, amit ne látnánk bármilyen más nyílt világú játékban, esetenként lényegesen nagyobb számban. (Ja, és fotó módban, ha eltüntetjük az UI-t, eltűnik az egérmutató is, amivel aztán visszaléphetünk a módból, szóval jobb emlékezni, melyik gomb az UI.) És lássuk be, bár akadnak hasonlóan hatalmas és gyönyörű területeket felölelő játékok, a H0D még mindig különleges az ebben csapatosan flangáló robotjaival, amik szintén lélegzetelállítóak. Minden szempontból.

  • Alap beállítások

minimal.jpg

  • PS4 original

ps4-original.jpg

  • Ultra beállítások

ultra.jpg

1 lövés – 1 roncs

Jó, ez az alcím kissé fellengzős, bőven lesznek olyan ellenfelek, akiken a tűpontos fejlövés sem fog egyből. Másrészt viszont egy olyan játékban, ahol fő fegyverünk az íj, egérrel baromi látványos és élvezetes sorozatokat adhatunk le a távoli, és erre teljesen felkészületlen ellenfelekre. Cserébe a célzásrásegítést, bár bent hagyták a lehetőségek között, de mintha kissé legyengítették volna. Eredetileg ez érdekes módon nem aimbotként üzemelt, hanem célkövetőként a nyílvessző kilövése pillanatában becélzott pontra tartott, mint Hitman aktatáskája. Bár most is láttam 1-1 elkanyarodó lövést, de sokkal többször lőttem mellé, csak mert a robot fél centivel arrébb kezdett legelni.

A billentyűzetkiosztás is elég jó, bár eszközeink válogatásához nagy eséllyel át kell cserélnünk az Z-t Y-ra, és a magam részéről a térképet átraktam a 0-ra, mivel az M, és a menünyitó Enter is kényelmetlenül messze volt. De a lényeg, hogy legtöbb billentyűt megváltoztathatjuk. Ennek ellenére közelharcban kissé kellemetlenebbnek éreztem a billentyűzetet, mint a gamepadot (természetesen használható bármi, amit a Steam vagy az Epic kezel), de azt amúgy is érdemes kerülni, és inkább hősiesen megfutamodni, még mielőtt nyakunkba szakadna egy csoport gyilkos robot.

Minden a gyorsszervizen múlik

A Death Stranding esetében a port remek volt, a játék viszont minimum megosztó. A H0D remek játék, viszont a portja nem lett az igazi. Ennek ellenére szerintem elég jól játszható, gyors tesztelés felkiáltással sikerült is beleölni olyan 25 órácskát. Ráadásul korára tekintettel tíz euróval olcsóbban kezd, mint a többi tipikus AAA cím, és még a DLC is benne van az árban. Így aztán, aki már eddig is nagyon várta, annak megérheti fejest ugrania a megjelenéskor, de aki még csak most figyelt fel rá, inkább várjon egy kicsit, hacsak nem egy 0. napi javítással kezd a Guerrilla.