Volt már olyan álmod, ami félelmet és szorongást váltott ki belőled, de csak azért sem akartál felébredni belőle, mert valami rettenetesen ismerősnek tűnt? Akár a családod, akár a barátaid szerepeltek benne, hiába vett az egész egy sötét fordulatot, legbelül úgy érezted, hogy át kell élned, hiszen mégiscsak olyanok között vagy, akiket jól ismersz – akkor már nagy tragédia nem történhet, ugye? Nos, egy álomban bármi megtörténhet, egy rémálomban pedig meg is történik. Hamar megtapasztalja ezt Billy is, egy fiatal fiú, aki a szomorú valóság és a széthullott családja elől az álmok világában keres kiutat, azonban rá kell jönnie, hogy a megváltáshoz végig kell élnie korábbi traumáit – méghozzá szörnyű rémalakok képében. Csapdában találja magát egy olyan helyen, ahonnan nem tud menekülni, csak akkor, ha legyőzi félelmeit, és megoldja az útjába kerülő fejtörőket. Csakhogy a halovány fénnyel megvilágított, groteszk helyszíneken borzalmas szörnyetegek portyáznak, akik mintha Tim Burton fejéből másztak volna elő.

(Rém)álmokban ragadva

Az In Nightmare nemcsak nevében emlékeztet a Little Nightmares-re. Sőt, nekem kifejezetten az első rész után kiadott DLC-trilógia jutott róla eszembe, hiszen a főszereplő nagyon hasonló az abban szereplő kócos kisfiúhoz. Szóval alapvetően ez egy izommetrikus nézettel ellátott puzzle-platformer, amelyben Billy-t irányítva kell fejtörőket megoldani, és elkerülni a környéken koslató rémségeket, amelyek mind a fiú tudatalattijának egyfajta kivetülései, egyben múltjának borzalmas árnyai. A játékmenet abból áll, hogy tudsz sétálni, futni, illetve lopakodni, és a továbbjutás érdekében mindezt fel is kell használni. Billy ezen kívül tud még létrára mászni, nehezebb tárgyakat tologatni és ugrani – utóbbit nekifutással is lehet kombinálni. Kulcsokat kell keresgélni, karokat meghúzni, ajtókat kinyitni és így tovább. Ugyanazok a feladatok várnak rád, mint a Little Nightmares esetében, és egy-egy rémalak formájában itt is ugyanúgy megvan mindenhol a fő veszélyforrás.

Őket elintézni nem lehet, csupán elkerülni vagy elbújni előlük. Ha elbújsz, mondjuk, egy szekrénybe, akkor várnod kell, míg újra tiszta nem lesz a terep, de a környezetet is kihasználhatod, például kanapék vagy bokrok mögé lapulva észrevétlen maradhatsz. Billy-nek akad egy Álomszelleme, aki nemcsak fényforrásként funkcionál remekül, de segítségével felfedezheted a közeli szobákat, anélkül, hogy attól kellene tartanod, hogy valaki észrevesz – kifejezetten hasznos kis segítőtárs a kaland során. Az egész In Nightmare nem több 6-8 óránál, amit ki lehet tolni a gyűjtögetnivalók keresgélésével, illetve a dokumentumok olvasgatásával. Ezek egész érdekesek, hiszen például a rémisztő versikéken túl találhatsz bejegyzéseket Billy naplójából, sőt az őt vizsgáló pszichológus jelentéseit is. Ezek nagyon szépen kibővítik a sztorit, és általuk még többet tudhatsz meg a drámai pillanatokban bővelkedő cselekményről. Előre szólok: nem lesz happy end.

Paralízis

A látványvilág egész szép. A helyszínek kellően nyomasztóak, amit a fejlesztők a fény-árnyék hatásokkal még baljósabbá varázsoltak. Egészen hátborzongató élmény, mikor egy hatalmas, üres szobában osonsz próbababák között, és már hallod, hogy valami közelít. Azt nem állítom, hogy a Little Nightmares-féle paráztatást is képes hozni a játék, de megközelíti. PC-n komolyabb bugba sem tud belefutni az ember, konzolon viszont a képkockasebesség képes bezuhanni, ha 1080p helyett 4k-ban fut a program. A kontroller erősen ajánlott, már csak a rezgő funkció miatt is, amely jó előre képes felhívni a figyelmet a veszélyre. Sajnos az izommetrikus nézet itt inkább hátrány, hiszen nem egyszer fordult elő, hogy egyszerűen nem láttam, hogy merre kéne továbbmennem, vagy mi van egy tereptárgy mögött. Számtalanszor ugrottam például a semmibe, mert valami kitakarta a repedést a talajon, és a menekülős szakaszok is egészen frusztrálóak voltak úgy, hogy az idétlen kameranézet miatt rendre fennakadtam valamiben. Sajnos ez az In Nightmare legnagyobb problémája, ami gyakran képes kiszakítani az élményből, pedig a sztori vinne előre.

Annyit bosszankodtam a kamera miatt (végső elkeseredésemben már megpróbáltam manuálisan forgatni, amit persze nem lehet), hogy egy erős közepesnél nem tudom jobbra értékelni a játékot. Minden megvan benne, ami a Little Nightmares eddigi két részét is naggyá tette, sőt bizonyos játékelemeket ügyesen gondoltak tovább, de az izommetrikus nézet jelen esetben nem volt jó döntés. Pedig a téma nagyon érdekes, a látványvilág egészen szép a maga szürreális módján, valamint a baljós zene is képes azonnal megalapozni a hangulatot. Az In Nightmare a technikai oldalán csúszik el, és sajnos így a teljes árát egyáltalán nem éri meg – egy masszívabb leárazásnál azért nyugodtan lehet próbálkozni Billy groteszk rémálmaival.