Vannak azok a játékok, melyek már első pillantásra kitűnnek a tömegből, és az Indivisible pont ilyen cím. A Lab Zero Games legújabb alkotása ugyanis csodaszép, rajzfilmeket idéző grafikát kapott, így elég pár képernyőképet megnézni róla, és az embert egyből elkapja egyfajta meseszerű hangulat. A kérdés már csak annyi, hogy a gyönyörű külső milyen játékot takar?

Apja lánya

Történetünk főhőse Ajna, egy fiatal, heves természetű lány, akit megözvegyült apja nevel egy békés falucska szélén, idilli életüknek azonban vége szakad, mikor a falut lerohanják és felégetik Lord Ravannanar katonái. A rajtaütés során Ajna apja odaveszik, és a lány is csak azért élheti túl a támadást, mert az utolsó pillanatban feléled benne egy ősi és misztikus erő, így képes magába nyelni apja gyilkosát, Ravannanar egy fiatal tisztjét. A két ifjú innentől kezdve kénytelen együtt létezni, és mivel Ajna kezében van az irányítás, felkerekednek, hogy bosszút álljanak a falu felégetését elrendelő hadúron. Ez azonban, mondanunk sem kell, közel sem lesz ilyen egyszerű.

Szerencsére azonban nem kettesben kell boldogulnunk a feladattal, hiszen ahogy haladunk előre a történetben, úgy csapódnak majd hozzánk az újabb és újabb társak. Ezek mindegyike elég karakteres figura, saját szinkronnal és jellegzetes stílussal, ennek köszönhetően pedig a köztük zajló párbeszédek is igen szórakoztatóak, változatosak.

Akció-szerepjáték-platformer

Az Indivisible játékmenete alapból egy 2D-s platformerre hajaz: oldalnézetben navigálhatjuk Ajnát a viszonylag csőszerűen felépülő pályákon, az akadályokat pedig becsúszással, falak között ugrálással vagy megbízható baltánkkal és később elérhető lándzsánkkal küzdhetjük le. És bár érződik, hogy a fejlesztők próbáltak csavarni párat a jól ismert recepten, végül az esetek túlnyomó többségében így is arra megy ki az egész platformozás, hogy milyen ügyesen tudunk ugrálni a falak között. Épp ezért a játéknak ezen szakaszai egy idő után sajnos unalmasak és repetitívek lesznek

Ezeket a gyengébb részeket viszont hamar feledteti velünk az Indivisible remekbe szabott harcrendszere. Az összecsapások elején négyfős csapatunk szépen, rendezetten feláll az ellenféllel szemben, akárcsak egy JRPG-ben, maga a harc azonban nem körökre osztva, hanem valós időben zajlik. Alapvetően minden karakterünkhöz egy gomb tartozik, ezzel támadunk és védekezünk, az egyes csapásokat pedig az analóg karral (egy kontroller használata NAGYON erősen ajánlott) tudjuk módosítani, a különféle speciális mozdulatokról és kombókról nem is beszélve. Végeredményül egy igen összetett és szerteágazó harcrendszert kapunk, melyhez idomul az ellenfelek sokszínű felhozatala is. Van például olyan szörny, akinek a védelmét le kell bontani pár speciális mozdulattal, mielőtt komolyabban sebezhetnénk, de az sem ritka, ha valakit egy bizonyos típusú támadásunk gyógyít, nem pedig sebez. Az egyes szakaszok végén pedig rendre ott vár minket egy-egy főellenfél is, akinek a lenyomása minden esetben kellemes kihívást jelent.

Indulhat a kaland?

Az Indivisible tehát egy abszolút szórakoztató játék, és bár a platformer részek hosszú távon unalmasak lehetnek, ezt a hiányosságát remek kinézetével és az izgalmas, összetett harcrendszerével bőven egyensúlyozza. Aki csak egy kicsit is kedveli az akció-szerepjátékok világát, nyugodtan tegyen vele egy próbát, nem fogja megbánni.