Ha azt hiszed, nehéz a japán maffia egyik tagjával együttérezni és pozitív hősként drukkolni neki, akkor ideje megismerned Takayuki Yagamit, aki – hányatott gyerekkora ellenére – a jakuzák támogatásával kijárta a jogi kart. Valóra vált álma azonban nem sokáig tette boldoggá, egyik első (szerinte ártatlan) védence a felmentése után rögtön leszúrta és felgyújtotta saját barátnőjét, Yagami pedig a szégyentől és bűntudattól marcangolva eldobta ügyvédi jelvényét, s azóta inkább csóró magándetektívként gürcöl. Miközben a helyi jakuza családok hatalmi harcai közt próbál lavírozni, az ölébe hullik egy sorozatgyilkos utáni nyomozás, akinek halállistáján jó eséllyel Yagami barátai és régi ügyvédi irodája is rajta lehetnek.

Egyszemélyes bíróság

A jakuza hagyományait követve Yagami természetesen a harcművészetek mestere, és az agresszív gengszterek arcának beverése a játék központi része. Minden ütéshez, rúgáshoz és speciális mozdulathoz gombnyomások hosszú kombinációja tartozik (ami előhozza a Street Fighter-ös emlékeket), és az ellenfelektől függően kétfajta harci stílus közt tudsz váltani. A Daru technika egyszerre több ember ellen hatásos, a Tigris stílus pedig a kétszemélyes küzdelmekre való. Maga a harc totálisan filmszerű, a legbrutálisabb csapásokat lassított felvételben élvezhetjük, Yagami pedig verekedés közben profin használja környezetét: elrugaszkodik a falakról, felkapja az út mellett heverő tárgyakat (beleértve a le nem láncolt bicikliket, mopedeket, reklámtáblákat is), majd azokkal töri be szerencsétlen ellenfelei koponyáját. Ha nem lenne parádésan erőszakos a látvány, szinte a Jackie Chan-filmekhez hasonlítanám, mert pont annyira szórakoztató.

Kamurocho azonban nemcsak csúnyán bántalmazható gengszterekkel, de megoldásra váró ügyekkel is tele van. Magándetektívként Yagami bűntettek helyszínén keres nyomokat, zárakat tör fel, gyanúsítottakat követ és üldöz, információt próbál kiszedni a helyi lakosokból, néha pedig álruhát is ölt. A nyomozás legérdekesebb kelléke a drón, amivel nemcsak magasból lehet követni és fotózni a gyanúsítottakat, de olyan helyeken is tudsz kémkedni, ahova senki sem juthat be. A fő történetvonal mellett számtalan detektívküldetés is kínálkozik Kamurochóban, amik Yagami fő bevételi forrását jelentik.

A filmszerű történetmesélés a nyomozásoknál is megjelenik, minden kliensnek részletes és fordulatos háttértörténete van, amit feltétlen el kell mesélniük, mielőtt Yagami segítségét kérnék. Cserébe viszont ezek a mellékszálak is tele vannak humorral, meglepő csattanókkal és nem mindennapi karakterekkel (kedvenceim a helyi perverzek, Bugyi Professzor és Ass Catchem, akik csakis péniszes metafórákban képesek beszélni magukról).  Nyugati szemmel a játék témái és szókimondása bizonyos szempontból tabukat dönget, Yagami például simán dohányzik, minden egyes női karakter körül repkednek a burkolatlan szexuális utalások, és többféle kontextusban előkerülnek olyan témák, mint a homoszexualitás és a nemi erőszak. Japán kulturális háttere egyértelműen megmaradt a játékban azzal együtt is, hogy az egészet angol anyanyelvű szinkronszínészekkel vették újra a nyugati megjelenéshez, és talán ez az, ami annyira különlegessé teszi a Judgmentet.

Büszkeség és ítélet

Kamurocho ugyan a Yakuza-sorozathoz kitalált város, mégis igazibbnak érződik, mint a legtöbb valódi helyekről modellezett helyszín. Yagami okostelefonján (a térkép mellett) a KamuroGo alkalmazás lesz a legjobb barátod, ahol nyomon követheted, hogy mit ettél, merre jártál, mit tapasztaltál már meg ebben a nyüzsgő városban.

Az utcákat járókelők és biciklik lepik el, a különböző kerületeknek saját stílusuk van, az éttermekben, boltokban és irodákban pedig valóban zajlik az élet, nem csak textúrák a háttérben. Nemrég fejeztem be a Marvel's Spider-Mant, ahol a hatalmas város az utcaszinten teljesen üresnek bizonyult, így iszonyat meglepett a felismerés, hogy a Judgmentben majdnem minden egyes épületbe be is lehet menni, körülnézni, a legtöbb esetben pedig valami érdekes elfoglaltságot is találni odabent. Kamurocho számolatlan éttermének mindegyike tárt karokkal vár, s mivel így töltheted vissza életerőd (na meg az egyes éttermek étlapjának végigkóstolása plusz pontokat ér), nagyjából a játék negyedét tuti evéssel fogod tölteni. Ha épp nem fér beléd több, a város hihetetlen mennyiségű kocsmát, szórakozóhelyet, üzletet és minijátékot rejt!  Képtelenség úgy végigsétálni az utcán, hogy ne csábítana be egy játékterem vagy hívogató kirakatú bolt – néha pedig egyszerűen megállít egy járókelő, hogy segíts lefényképezni a város összes kóbor macskáját, vagy szerezd neki vissza elrepült parókáját.

Ha kíváncsi vagy, mégis mi mindennel foglalhatod el magad a fő küldetés szüneteiben, csak nézd meg, XP pontjaidat milyen harci és egyéb képességek megnyitására használhatod. Ezek közt van a dohányzás és alkoholfogyasztás emelt pozitív hatása; bónuszok randizási technikádra (igen, itt komolyan meg kell dolgozni egy szerető barátnőért, amiből összesen négyet „gyűjthetsz” be); extra segítség egy egész rakat minijátékhoz; biztosíték, hogy az eladók ne tiltsanak ki boltjukból még akkor sem, ha véletlen szétvered a berendezést; befektetési tippek „Quickstarter” projektekhez, amikre okostelefonod segítségével tudsz befizetni...

De mindez még tényleg csak a jéghegy csúcsa, Kamurocho leírhatatlanul tele van lehetőségekkel, ami már önmagában végtelen játékórát jelent, pedig csak kiegészítése annak a fejezetekre bontott, fordulatos és érzelmes történetnek, ami kibontakozik a játék során. Megismerjük Yagami múltját, a jakuzákat, akik felnevelték, a barátait és reményeit, amit mind elveszített a balul sikerült ügye után. Mikor épp nem egy újabb minijátékban vagy elveszve, az egész olyan, mintha egy interaktív nyomozós drámát néznél, aminek minden epizódja csavarral ér véget, közben pedig tele van akcióval, humorral, remek karakterekkel, változatos zenékkel és számtalan felfedezésre váró meglepetéssel.

Még ha soha nem is játszottál a korábbi Yakuza-játékokkal, de vonz az óriási nyitott világ, érdekelnek a nyomozós-ügyvédes drámák és a japán kultúra úgy általában, a Judgment megéri a pénzét.