Mindig is szeretted volna kipróbálni magadat lelki vezetőként? Mármint olyan különleges személyekre gondolok, akik segítenek az elkóborolt, vagy épp a halandók világához valamilyen nyomós okból ragaszkodó lelkeknek átkelni az örök vadászmezőkre, még ha ehhez időnként némi erőszak is szükséges. Ha a válasz igen, akkor irány a Kena: Bridge of Spirits!

Szellemekkel suttogó

Az Ember Lab egy varázslatos, keleties beütésű világba kalauzol el minket, ahol az emberek egyedi, fából készült maszkokkal búcsúztatják elvesztett szeretteiket, melyek idővel lebomlanak, ezzel jelezve, hogy az adott lélek békésen továbblépett. A túlvilágra vezető sztrádán persze könnyű eltévedni, főleg, ha valakit múltbéli tragédiák, megbánás vagy más tényezők tartanak vissza, amik idővel veszélyessé válhatnak. Szerencsére hősnőnk, az apja nyomdokaiba lépő Kena szerepében utat mutathatunk a tévelygő lelkeknek. Kena a hegy szentélye nyomában egy elhagyatott faluba érkezik, ahol egy elfeledett közösség titkai várnak rá, melyeket a környező erdőkben és pusztákon át kalandozva kell felfednie.

Elsőként mindenképp kiemelést érdemel a játék grafikája, ami a modern Disney-Pixar animációs filmeket idéző stílusban és minőségben tárja elénk ezen fantasztikus világ helyszíneit és karaktereit. A látvány persze csak egy dolog, amit azonban újabb szintre emel a témához, tájakhoz és eseményekhez tökéletesen passzoló, ősi törzsi ritmusokat és a természet dallamait idéző zenei aláfestés, no meg a remek narratíva, így a hangulatra garantáltan nem lehet panaszunk.

Az apja botjával felfegyverkezett Kena szerepében feladatunk felderíteni a falu és egyes egykori lakóinak múltját, sorsát és tragédiáit, köztük három testvérét, egy fafaragóét és a falu vezetőjéét. Ehhez többek között az adott szereplőkhöz kapcsolódó ereklyéket kell felkutatnunk, ezekhez azonban hosszú út és számos kihívás vezet. A vidéken ugyanis teljesen eluralkodott egy, a gyökereivel mindent behálózó sötét erő, ami a kóborló lelkeket megmérgezve fából, indákból és kőből álló szörnyekké változtatja őket, ezekkel a teremtményekkel pedig bizony elég gyakran összetűzésbe kerülünk. Arzenálunk szerencsére idővel egy íjjal és egy bombával is kibővül, amik viszont nemcsak az ellenfelekkel szemben jönnek majd kapóra.

Az igazság odaát van

A bajban szerencsére nem leszünk teljesen egyedül, a segítségünkre lesz ugyanis az egyensúlyt a halott és rothadó elemek lebontásával fenntartó lények egész serege, akik Pikminek módjára masíroznak utánunk. A leírtak alapján persze nem vérszomjas fenevadakra kell számítani, a Rot nevű kis teremtmények ugyanis a gyakorlatban apró, fekete kis szőrgombócok, amikbe a legkülönbözőbb helyeket futhatunk bele, és számuk növekedésével Kena egyre több képessége nyílik meg.

A harcban ezek az apróságok igazából többnyire az ellenfelek átmeneti megfékezésére, különleges csapások bevetésére és élettöltő növények felszabadítására szolgálnak, az összecsapásokon kívül azonban rendkívül sok hasznukat vesszük. Segítségükkel pusztíthatók el például a gyökerek hálózatának életet adó virágok, az apróságokat egy lénnyé összegyúrva bizonyos akadályok, sőt tárgyakat is mozgathatunk velük, amire gyakran szükségünk van. A harcrendszer egyébként elég egyszerűre, de szórakoztatóra sikeredett, amit bővülő arzenálunk és képességeink tovább színesít, bár a mindössze két alapvető támadási mód és a kombók hiánya miatt idővel kissé ellaposodhat.

A küzdelmek mellett utunkat rengeteg ötletes platformer-kihívás és frappáns fejtörő tarkítja, valamint többnyire aranyos kis kísérőinknek szánt fejfedőket rejtő ládák. Azt azonban senki se várja, hogy a játék majd a kezét fogja, a térkép néhány ikonján kívül ugyanis abszolút magunkra vagyunk utalva, így bizony előfordulhat, hogy figyelmetlenségből pár percig keresgélünk egy a továbbjutáshoz szükséges apró kristályt.

Hív a természet (de nem úgy!)

A Kena: Bridge of Spirits egy igazán szeretnivaló, és roppant hangulatos alkotás. Szereplőivel ugyan nem töltünk el több tíz órákat, mégis közel érezzük magunkhoz őket, és tragédiáik úgy érintenek meg, mintha régi ismerősök lennének, ahogy felidézzük megbánásról és emberi kapcsolatokról szóló szívbemarkoló történeteiket. A játék mechanikái, valamint az ezekre építő ötletes feladványok, platformer szakaszok és pályatervek igazán remekül sikerültek, és még a harcrendszer is egész élvezetes, mégha egy idő után kissé szegényesnek is érződik. Persze, azért a Kena: Bridge of Spirits sem tökéletes, például egyes átvezetőknél észrevehetően leesik valami okból az fps, időnként tereptárgyakon keresztül is elérnek az ellenfelek támadásai, és nálam többek között egy főellenféllel való összecsapás legkellemetlenebb pillanatában a kamera is hajlamos volt beragadni. Ezek elég frusztráló apróságok, de összességében nem olyan gyakoriak vagy súlyosak, hogy beárnyékolják azt a varázslatos élményt, amit a játék nyújt. Ugyan az Ember Lab korábban azt nyilatkozta, hogy nem tervez közvetlen folytatást, azért remélem, egy esetleges film vagy sorozat mellett videójátékként is visszatérnek majd a Kena: Bridge of Spirits világához, mert még rengeteg dolgot ki lehetne belőle hozni.