Ryuko Matoi apja gyilkosa után kutatva érkezik meg a Honnouji Akadémiára, ami felett vasmarokkal uralkodik a Satsuki Kiryuin vezette diáktanács, valamint, ahol a hierarchia alapjait a különleges, élő rostokból készült Goku uniformisok jelentik, melyek emberfeletti erővel ruházzák fel kiváltságos viselőiket. Satsuki egy nap aztán egy totális küzdelemben rendeli el az uniformisok, vagyis ezzel az erőviszonyok újrafelosztását a diákok között, amihez válaszok reményében Ryuko is csatlakozik saját különleges uniformisával, Senketsuval, valamint ollószerű kardjával felszerelve, hogy végül szembenézzen az Elit Négyessel, majd végül magával Satsukival – legalábbis kezdésként.

A játék rögtön egy érdekes csavarral nyit, a sztorit ugyanis az eredeti sorozattal ellentétben Satsuki szemszögéből ismerhetjük meg, az emlékezetes pillanatok újraélése mellett teljesen új jelenetekkel, de persze a címben szereplő „IF” sem véletlen, hiszen a játék sosem látott, alternatív „mi lett volna ha” történetszálakat tár elénk, valamint többek között első alkalommal mutatja meg Satsuki új Junketsu Shinzui formáját. Később persze, néhány újdonsággal megfűszerezve Ryuko oldaláról is átélhetjük a cselekményt, az előzmények bemutatása viszont sajnos mindkét esetben roppant felületesre sikerült, gyakorlatilag kimerül Ryuko és Satsuki motivációjának rövid leírásában.

A látványvilág abszolút rendben van, még ha nem is üti meg a Dragon Ball FighterZ szintjét, de a karakterek és az animációk nagyon jól néznek ki, valamint a helyszínek is, bár utóbbiak nem túl változatosak, és egyes elemeik kivitelezése néhol észrevehetően gyengébb, mint például a stadion színes hangyafocira emlékeztető közönsége. A zenék ellenben tökéletesek és a grafikai stílussal párosulva remek Kill la Kill hangulatot teremtenek, a játék pedig angol vagy japán szinkronnal is élvezhető.

A harcrendszer tipikus „egyszerű megtanulni, de nehéz mesteri szinten elsajátítani” jellegű, azonban kicsit veszít a mélységéből azzal, hogy a küzdelmek az Arc System Works címek többségével ellentétben 3D-sek, plusz sajnos a válaszcsapások forgatagában sokszor a kamera sincs a helyzet magaslatán. Repertoárunk alapvetően két különböző, az iránygombokkal megspékelhető támadásból, és egy védelmet megtörő csapásból áll, illetve három, ezekhez kapcsolódó különleges technikából, amiket SP sávunk töltöttségének függvényében vethetünk be. A küzdelem hevében kő-papír-olló rendszerű szájkaratéba is bocsátkozhatunk, amiből ha nyertesként kerülünk ki, különböző bónuszokra tehetünk szert, valamint az erőnket tovább fokozva növelhetjük Ketsui-szintünket is, ami további különleges csapásokat is elérhetővé tesz.

A Kill la Kill The Game: IF egy roppant stílusos, pörgős és az alapmű hangulatát remekül visszaadó verekedős cím. A problémás kamera, a hiányos előzmények, a kevés pálya és karakter, valamint az apróbb hibák ellenére a harcok szórakoztatóak, a grafika, az animációk és a zenék remek összképet alkotnak, és játékmódok tekintetében is van mivel elütni az időt a sztori után a különböző kihívásokkal, kötetlen offline/online harcokkal és pár extrával. Talán nem tökéletes, de Kill la Kill-rajongóknak erősen ajánlott.