Amikor 2005-ben a Traveller’s Tales elkészítette az első Lego-alapú akció-/platformjátékát, nagy valószínűséggel még maguk a fejlesztők sem sejtették, hogy mit szabadítanak a világra. Egy olyan játéksorozatot, amely hatévestől akár egészen kilencvenkilenc éves korig képes lekötni a könnyed szórakozásra vágyó nagyérdeműt. Persze ahogy jött a siker, úgy ütötte fel a fejét a pénz iránti vágy is, és hirtelen mindenki szeretett volna egy szeletet az igencsak népszerű Lego-tortából. A Star Wars saga után megjelent a még abszolút élvezhető Indiana Jones, aztán az inkább már közepesnek tekinthető Batman, érkezett egy totális rókabőr Lego Indy folytatás, és 2010-ben találkozhattunk a mágusok legismertebbikével, Harry Potterrel is, igaz, ő legalább már néhány újdonságot is fel tudott mutatni. Aztán a Lego Star Wars III bejelentését követően talán még a legelvakultabb rajongók is farkast kiáltottak, ám legnagyobb meglepetésünkre a jól bevált recepten még lehetett finomítani, így a klónháborús kaland abszolút korrekt játék lett. Ennek ellenére a kalózos változattól már semmit nem vártunk, behelyeztük a gépbe a tesztlemezt, elindítottuk a programot, aztán azon kaptuk magunkat, hogy már megint ránk esteledett.

Járt utat a járatlanért…

Kezdhetném a játék pozitív oldalának taglalását a számtalan újítással, azonban azt kell, hogy mondjam, ebből nem sok jutott a kalózos epizódba, legalábbis olyan egészen friss stratégiai játékelemekkel, mint amilyenekkel a Star Wars III: Clone Warsban is találkoztunk, most nem lesz alkalmunk összefutni – habár azért akadnak bónusz pályák, ahol irányíthatóvá válik mind a Fekete Gyöngy, mind a Bolygó Hollandi. Ami meglepő, hogy a program ellenére sem lesz unalmas, és ezt többek között a fergeteges hangulat számlájára írható. Már a Karib-tenger kalózai filmek is részben a humoruknak köszönhették a sikerüket, és a széria ezen elemét tökéletesen sikerült átültetni a legós változatba is. Mikor először látjuk meg a Jack Sparrow minifigurát, azonnal mosoly húzódik a szánkra, és mindez csak fokozódik, mikor szembesülünk a Johnny Depp által életre keltett karakter lényegét egy az egyben visszaadó vicces mozgásanimációval. Egész egyszerűen nem lehet nem imádni a figurát, s hiába találkozhatunk a filmekből átemelt 70 különböző szereplővel, szinte biztos, hogy mindig – de legalábbis ha nincs semmilyen karakterfüggő feladat – a jó öreg Jacket akarjuk majd irányítani. 

Persze egyetlen figura nem visz el a hátán egy egész programot, és nincs ez így most sem, ugyanis a Lego Pirates tényleg nagyszerű szórakozást biztosít úgy is, hogy nem találkozhatunk eget rengető újdonságokkal. Pár apróság persze akad, mint például Jack varázslatos iránytűje, amivel mindig ki lehet szagolni néhány elrejtett különleges tárgyat vagy a továbbjutáshoz szükséges eszközt, sőt, ezúttal a víz sem halálos, kalandozhatunk a tengerben is, de az ilyen igazából leheletnyi változásoktól függetlenül minden maradt a régiben. A pályaelemek rombolhatók, gyűjtögetni kell a Lego-érméket, Lego-objektumokat kell építgetni, csapatot kell verbuválni, kutathatunk a különböző rejtett extrák után, és mindenféle logikai feladványokat kell megoldani a továbbjutás érdekében – ami érdekes, hogy ezeket a tárgyvariálós feladatokat most sokkal jobban élveztük, mint korábban, köszönhetően annak, hogy jóval ötletesebbre és változatosabbra sikerültek, mint a megelőző epizódokban. 

Minden egy helyen

Ahogy arra már utaltunk, az a tény, hogy a játék élvezetes, nagyban köszönhető az alapjául szolgáló filmeknek. A karakterek szerethetők, a kalózos környezet külön bónusz, és jó látni, ahogy a már látott trilógia egyes elemeit játszhatóvá varázsolták a fejlesztők. Jack és Will első kardpárbaja, a kalózhajók ostroma, a benszülöttek előli menekülés, a harc a tengeri szörnyekkel, ezek mind-mind olyan momentumok, amelyek kellemes emlékeket ébresztenek az emberben, és remek élmény, hogy most saját magunk játszhatjuk végig ezeket a jeleneteket. Mindezt pedig csak tetézi, hogy a zene briliáns, a grafika a Star Wars III-hoz hasonlóan kifejezetten jól mutat, és vannak még olyan finom apróságok, mint például a fejezetenként változó ötletes töltőképernyők. 

Apropó fejezetek. A játékban nemcsak az eredeti trilógia játszható végig, de a hamarosan érkező negyedik film cselekménye is, azonban itt kell megjegyezni, hogy azok számára, akik nem látták a filmeket, a sztori valószínűleg teljesen követhetetlen lesz (végig, nem csak a 4. rész esetében), ugyanis a szöveg nélküli, humoros fricskákkal jócskán megszórt átvezető jelenetek nem igazán töltik be a korrekt történetmesélő szerepet. Éppen ezért – és azért is, hogy maga a játék teljes mértékben élvezhető legyen – érdemes a program beszerzése előtt egy Karib-tenger kalózai maratont tartani. Ez a tanács egyébként még azoknak is jól jöhet, akiknek már megkopott az emlékezete a három korábbi mozifilmet illetően. 

A régi nóta

A kalózos Lego-őrület azonban nem csak a játékélményében hasonlít elődeire, úgy általában az egész koncepció nem változott. Továbbra is maradt az offline (ezúttal is osztott képernyős) kooperatív mód, a rengeteg gyűjtögethető extra tartalom (200 üvegbe zárt hajómodell megtalálása, 20 piros kalap begyűjtése, 85 arany Lego kocka megszerzése, 160 elásott tárgy felkutatása), megnyitható játékelemek a lobbiként szolgáló kikötőben, és újra találkozhatunk néhány korábbról már ismert, de még mindig bosszantó fejlesztési bakival. Habár érezni, hogy a fejlesztők igyekeztek kiköszörülni a csorbát, a platformelemeken való ugrálás helyenként még mindig totál beláthatatlan, a gép által irányított kollégáink esetenként picikét ostobák, beakadnak, nem segítenek, ráadásul olykor-olykor nem általlanak a mélybe taszítani minket – már persze csak akkor, ha nem esünk le magunktól egy rosszul felmért ugrást követően. 

Ho-hó, kalóznak lenni jóóóó!

Hiába nincs sok újdonság, hiába maradt meg néhány bosszantó tervezési hiba, a Lego-recept még kilencedik alkalommal is működik, főleg ebben a csúcsszuper kalózos környezetben. Ha valaha játszottál a sorozat bármelyik részével, és élvezted, akkor ezt a részt kár lenne kihagynod, sőt, azt is megkockáztatom, hogy azoknak is érdemes tenni vele egy próbát, akik amúgy már ráuntak a folyamatosan érkező részekre.