Jómagam először a 2011-es Shadows of the Damned miatt estem szerelembe, ha a csapat felhozatalát nézem – a külső nézetes akciójáték kiválóan állított emléket a nyolcvanas évek horrorfilmes iparának, valamint a kilencvenes évek videojátékainak. Azt írtam volna, hogy először? Nos, a helyzet az, hogy egyben utoljára is, mert bár a Lollipop Chainsaw jó ötlet volt, meg alapvetően poén is, mégsem lett olyan szórakoztató, ahogy azt az ember várta, és a sort a Killer is Dead is hasonlóan folytatta. Azután érkezett a Lily Bergamo, az „extrém akciójáték” bejelentése, ami egyre csak nőtt, végül Let it Die-já alakult, hogy a 2014-es E3 során behirdessék, majd a 2016-os PlayStation Experience alatt végleges formában kerüljön fel a PS Store-ba, méghozzá teljesen ingyenesen. Hogy mondod? Olcsó húsnak híg-e a leve? A cikk végére megtudod.

BABILON VISSZATÉR

A történet alapvetően érdekes a felütéssel, miszerint egy 2026-os nagy földrengés után hatalmas építmény emelkedett ki a tengerből. A babiloni képeket eszünkbe juttató torony egyébként egy tudós szörnyű kísérleteinek helyszínéből ered, így a génmanipulálás és a több embert egybeolvasztó mutáns kolosszus egyaránt szóba kerül, ami persze a játékmenetben is visszaköszön. Merthogy a Halál, avagy a gördeszkán száguldozó kaszás kiválasztottjaként a játékos néz szembe a tucatnyi szinttel rendelkező építmény kihívásaival – a legendák szerint a torony legtetején mesés kincsek hevernek, csak hát odáig még senki nem jutott el. Plusz érdekesség, hogy az épületben rejtőző különleges erőknek hála, aki meghal, az is visszatérhet a gonosz által irányítva, így nehezítve meg a többi kalandor életét.

A játékmenet sem kevésbé visszafogott, hiszen van egy karakterkialakítás (kevés opcióval), majd a központi helyszínről lehet megindulni a szintek felderítésére. Jómagam is így tettem, aztán boxeres, szolidan kigyúrt emberemet irányítva ököllel csaptam szét pár megnevezhetetlen formájú ellenfelet, megettem pár békát, hogy feltöltődjön az életerőm, végül pedig feldarabolt egy körfűrésszel érkező ismerősöm a barátlistáról. Igen, én is csak nagy szemekkel néztem. Szóval az van, hogy az elhalálozott karakterek tényleg mindenkit zaklatnak, akik betérnek a toronyba, akár saját gazdájukat is – ezzel a helyszínre visszatérve szembesültem, mikor új karakteremnek nekiesett a régi.

A harcrendszer kicsit Dark Souls-os, avagy mindkét kézbe fegyver kerülhet, azokkal lehet csapkodni, vagdosni, lövöldözni (van minden, bottól a katanáig és vasalóig), közben pedig ruházhatjuk is hősünket / hősnőnket. Sőt találni alkatrészeket és tervrajzokat is, amikből a központi helyszínen lébecoló árus készít jobb tárgyakat. Persze az aktuális karakter fejlődik, szintet lép, lehet javítani a jellemzőit, a fegyverekkel és ruhákkal pedig egyre brutálisabb gyilkológép hozható létre. A szintek kitisztítása után egy térképet is feldob a rendszer, amin látható, merre vezet tovább út, néha van elágazás, meg egy-egy lift is – utóbbi egyenes és biztonságos út a kezdőhelyszínre. Amit bizony még védeni is kell.

ENYÉM A VÁR

Érdekes az aszinkronos multiplayer, hiszen a saját kis szentélyünket mások megtámadhatják, ezért karakterekkel kell bevédeni. Avagy több harcos is legenerálható, majd aki éppen nincs használatban, azt be kell állítani házőrzőnek, hogy más játékosok ne rombolják le a szentélyt. Csavar: sikeres támadás után egy védő elrabolható, hogy némi fizetséget adjon bizonyos időközönként (ezzel a bázis védereje növelhető), kiszabadítására pedig a másik fél szentélyét kell személyesen megtámadni. Érdekes? Az, rendkívüli módon.

INGYENES, MI BAJOD LEHET?

Van még egy rakás dolog (kapott ajándékok, fegyverek fejlesztése, feléledés halál esetén, brutális főellenfelek és a többi), de a hely kevés. A program nem mutat rosszul, sajátos, kicsit képregényes a stílusa (ez már ismerős a csapattól), de messze van a ma elvárt minőségtől. Persze ingyenes játéknak ne nézegessük annyit a fogát, szóval személy szerint ez sem zavart, teljesen jól elszórakoztam a véres és brutális Let it Die-jal. Sőt még vissza is térek mellé, mert a védelmem nem tökéletes, és ugye bármikor megtámadhatnak, meg a torony teteje is messze még.