Nem zárt rossz évet 2023-ban a Like a Dragon (egykoron Yakuza) széria, hiszen két kisebb spinoff is megjelent a Ryu Ga Gotoku stúdió gondozásában. A Like a Dragon: Ishin! egy meglepően kellemesre sikeredett vérfrissítés, egy korábbi címük újraalkotása volt, és végre a nyugati ember számára is elérhetővé tette a valós történelmi eseményeket feldolgozó kalandot. A másik egy mellékszálnak hitt történet, ami úgy tűnt, Kiryu Kazuma utolsó kalandja lesz, de ez nagy tévedésnek bizonyult. Most, hogy több mint 100 órát töltöttem el az Infinite Wealth című, nyolcadik fő Yakuza-játékkal, azt kell mondanom, a Like a Dragon Gaiden: The Man Who Erased His Name kötelező ahhoz, hogy megértsük mi is történik ebben a részben. Sőt, nagyjából az összes korábbi fő epizód szükséges, mert olyan nosztalgia-bombává válik a játék bizonyos pontjain a történés, hogy még annak is a guglihoz kell nyúlnia, aki végigvitte az összes korábbi részt.

Yokohama hőse

Közel 4 év telt el Ichiban Kasuga első színrelépése óta, és Yokohama polgárai nagyjából békében és biztonságban élhetnek, köszönhetően az előző epizódban történteknek. A Tojo klán, az Omi szövetség feloszlott, a Seiryu klán csendesen tevékenykedik, az egyéb bűnszervezetek pedig nem zavarnak sok vizet. Főszereplőink békésen éldegélnek, a legalitás talaján evickélve, Kasuga-san konkrétan a város egy ismert, de főleg elismert polgára lett (csak úgy emlegetik, hogy Yokohama hőse), és a helyi munkaközvetítőnél dolgozik. Amellett, hogy kisegíti az embereket a munkakeresésben, mellékesen egykori yakuzáknak is segítő jobbot nyújt, mondhatni céljává vált minden létező egykori bűnöző rehabilitálása. Mindez nagyon jól is megy, de persze be kell ütnie a krachnak. Egy japán VTuber hazugságokat kezd el terjeszteni főszereplőinkről, akik ennek köszönhetően gyakorlatilag újra munka nélkül találják magukat, és még a nyilvános megítélésük is a nulla felé kezd húzni. Mivel a játék alaptörténete és felvezetése elég hosszú, nehéz lenne elmagyarázni röviden, hogy miről is szól, ezért próbálom rövidre zárni: Ichiban egykori yakuza-kapitánya Jo Sawashiro Hawaii szigetére (azon belül is Honolulu városába) küldi főszereplőnket, egy bizonyos személy kérésére. Itt pedig aztán elég hamar el is szabadul a pokol. Egy Barracuda nevű banda terrorizálja a várost, egy különös szekta embereket tüntet el, furcsa új barátságok szövődnek, na és persze rengeteg szélsőséges esemény történik. Némelyik ilyen pillanat hatalmas ökörség és a játékos sírva röhög rajta, más momentumok pedig bőgő csecsemővé változtatják a meglett Yakuza-rajongókat.

Az új hon: olulu

A játékban három fő helyszín van jelen: Igen, itt van Kamurocho is, de főbb küldetés ide lényegében talán ha egyszer visz el, amúgy teljesen opcionális, hogy azt a pár kis mellékes dolgot megcsináljuk-e. A másik a már említett Yokohama, azon belül is a már ismert Isezaki Ijincho. Itt indul a történet, illetve egy ponton a kettészakadó sztori egyik szála erre visz, de egyértelműen másodlagosként van kezelve. A harmadik, a vadonatúj, az egyértelmű sztár helyszín pedig Honolulu városa – ez a vérfrissítés pedig nagyon-nagyon jól jött. Nem üt el annyira szélsőségesen az eddig látottaktól, de mégis tud adni egy új ízt a szériának, és nagyon jól áll neki ez a hangulatváltozás. A sztori összességében, spoilermentesen a szokásos, sokak szerint szappanopera plot, tele csavarral, árulással, meg ami kell. Én kifejezetten szeretem ezen játékok történetét, dramaturgiáját, és ezt itt is sikerült eltalálni és jól prezentálni, de tény és való, hogy a Lost Judgment szintjét nem éri el, és nagyon meglepne, ha ez be tudna következni a közeljövőben. Jelen vannak a szélsőséges megoldások, és néhol bele lehetne kötni a karakterek motivációjába, de szerintem felesleges. Ezek sosem szúrják túlságosan az ember szemét, illetve mindig is jelen voltak a széria életében, mondhatni a stílus és a hangvétel velejárói.

Ne kerülgessük a forró kását, mindenki pontosan tisztában van vele, hogy a játékban Kasuga mellett irányítható főszereplővé lépett elő (tért vissza) Kiryu-chan! Illetve az előzetesekből az is kiderült, hogy imádott Sárkányunk tüze kialvóban van, hiszen rákos daganatot diagnosztizáltak nála, és nagyon úgy néz ki, nincs már neki sok hátra. Ami talán egyértelmű: szívszaggató történet vár ránk, rengeteg érzelmi csúcsponttal. Kiryu-t irányítva visszaemlékezhetünk régi eseményekre, mivel saját sztori-szálat kapott ez a fajta kis retrózás. Emellett a Gaiden-ben megismert történet tovább bonyolódik és tekereg, de ez a játék második felétől jön elő... erről nyilván nem mesélnék többet, mert erősen spoileressé válna a teszt, de a két főszereplő kémiájáról mindenképpen akartam írni pár sort. Nagyon jól működnek együtt, nagyon tetszik, hogy a mentor/tanítvány feeling ellenére egyértelműen érezhető a barátság és a tisztelet a két fickó között. A régi karakterek egy része ismét tiszteletét teszi, bár van, aki csak néha-néha bukkan fel, és van, aki útközben csatlakozik népes kis kompániánkhoz. Akadnak újoncok is, akik egytől-egyig jól kidolgozott, érdekes történettel megáldott karakterek lettek. Öröm volt őket végigvezetni az úton, és közben megismerkedni, kötődni hozzájuk. A csapatunktól független, új karakterek Honolulu szerte szintén érdekesek, de egy valakit emelnék ki nagyon, de nagyon. Ő nem más, mint Yamai Yutaka, aki minden mozzanatával aláz és gyaláz. Komoly, sosem viccel, csak földbe döngöl mindenkit, aki az útjába kerül, ám mindeközben olyan története van, hogy ihaj!

A sárkány közbetép

A harcrendszer maradt a körökre osztott téma, és végre ténylegesen működik. Legalábbis az előző résznél nekem ez nem volt annyira átgondolt, itt meg azt éreztem, hogy közel tökéletes. Nem túl komplex, nem túl mély, de szórakoztató és élvezetes. Kiryu behozásával meg aztán még a valós idejű veretés is tiszteletét teszi a körökre osztott harcon belül, ami lényegében annyit tesz, hogy amikor Kiryu speckó kis sávja feltöltődik, akkor át tudunk menni gyepálásba, ami picit a régi részek harcrendszerére emlékeztet. Szerencsére ezek nem tartanak tovább fél percnél, cserébe annyi sebzést lehet kiszórni az ellenre, hogy öröm nézni a fröcsögő vért és verítéket. A Poundmates alrészleg is visszatért, ami annyit tesz, hogy telefonon kérhetünk segítséget a mellékküldik során megismert emberektől. Ezek általában nem kevés pénzbe kerülnek, de a bossok kivételével le tudják takarítani a képernyőt igen rendesen. Ráadásul olyan beteg átvezető videókat kaptak ezek a momentumok, hogy néha konkrétan fogtam a fejem, annyira durva volt az egész! A személyiségjegyek is visszatértek, a tetteinktől, illetve néhány esetben párbeszédek során történő választásoktól függően Kasuga (és Kiryu is, csak ő másképp) kap mindenféle pontokat és lépi a szinteket Karizma, Magabiztosság és a többi formájában. Rengeteg egyéb kis mechanika tért vissza még, például a tesztek kitöltése, a szemétszedés, de a fegyver-craftolás és fejlesztés, illetve a randomizált, többszintes dungeon-runok is itt vannak. Talán ami érdekes lehet, az az applikáción keresztül randizás. Itt konkrétan chatelésbe elegyedhetünk “LÁNYOKKAL” és ha minden jól megy kapunk tőlük képeket… majd találkozó is összejöhet, aminek a vége egy valós videó, ahol egy csinos japán lány beszél hozzánk néhol eléggé félreérthető dolgokat.

Vadakat terelő Yakuzász

És persze itt is jelen van a “munkák” vállalása, még ha nem is képezi a játékmenet nagyobb részét. Egy Alo-Happy Tour nevezetű cég segítségével mindenféle kis körutakra mehetünk városszerte, ezek az utak pedig arra szolgálnak, hogy a karakterek felfedezzenek maguknak ilyen-olyan munkákat. Ezek a munkák lényegében harcstílusok, mondjuk Kasuga meglát egy túra során egy séfet, aki nagyon látványos mozdulatokkal alkot szemnek és gyomornak is káprázatos ételeket. Ezt felhasználva megszületik a Séf stílus, de van itt egy jó adag. Például szörfös, szamuráj, tűztáncos, takarítónő, de lehetne sorolni még egy ideig. Természetesen ezeken belül egy rohadás mennyiségű mozdulat és képesség, ráadásul valamelyest kombinálhatóak is ezek a szerepek, és létre lehet hozni elég kemény felhozatalt egy-egy karakternél, ha időt szán a játékos a képességek kioldására. Márpedig az nem öt perc: minél magasabb egy munka szintje, annál ütősebbek a támadások. Imádom ezt a megoldást egyébként, nagyon jól illeszkedik Kasuga felfogásához és viselkedéséhez ez a fajta egyszerűség, de közben kifejezetten mély taktikusságot is igényel.

Az újabb megjelent mechanikák közül kisebb például a perverz fotózás... ez az, aminek olvastátok, perverzeket kell fotózni időre, miközben Kasuga egy városnéző körúton van. Kinek a város nevezetességei, kinek meg a fura fazonok kisgatyában. Bicajos kajakiszállítás is van, és szégyellem, mennyi időt töltöttem el ezzel, de elég szórakoztató, ilyen Crazy Taxi feeling, csak bicóval. Megjelent az Aloha Links nevezetű applikáció is, ami a város lakóival való kapcsolatot jelenti. A lényeg annyi, hogy emberek, akiknél vásárolsz, esetleg valaki, aki szomjas, annak adsz vizet, bejelölnek ezen az appon barátnak, és ki lehet maxolni ezeket az ismertségeket. Random járókelőkre is rá lehet köszönni, és onnantól ők is ebbe a státuszba kerülnek. Semmi extra, többnyire csak rohangálás közben nyomogattam a négyzetet, és gyűltek szépen a spanok. A vicces az, hogy több kakas, kutya, macska, de még tehén is rendelkezik ezzel az applikációval, és baráttá tehetők. A két főbb és legfontosabb újítást viszont még nem említettem. Ebben a játékban be tudunk menni végre a tengerbe, és tudunk úszni. Ja nem, nem erre gondoltam, de van ilyen is.

Veresd meg hát mind!

Nem a Palworld 2024 legjobb Pokémon-koppintása, de nem ám! Ez a díj bizony a Sujimon játékmechanikának jár. Az előző részben is jelen volt már a Sujimonozás valamelyest, de ott lényegében csak katalogizálni lehetett az itteni pokédex megfelelőjébe az összes ellenfél típust, akivel összesodort minket a verekedés szelleme. Na, itt ez új szintre lépett, de azt is mondhatnám, hogy egy külön játékot képez a játékon belül. Kasuga ugye az első rész során kifejlesztette azt a képességet, hogy a harcok során egy afféle fantáziavilágba belépve az ellenfeleket szörnyeknek, különféle lényeknek vizualizálja. Nos, ezeket a szörnyeket miután megcsapkodja, most már el is lehet kapni, aztán fejleszteni, evolválni, amit csak szeretnénk. A harc ezekkel bot egyszerű: hat aktív Sujimonod lehet egyszerre, de alapból 3-3 egymással szemben felálló "lény” sebzi egymást. Van alap, illetve a speckó támadás, amivel csapkodni lehet a szembenálló feleket, és aki kidől, ahelyett jöhet egy újabb. Öt típus van, és mindegyiknek megvannak a maga gyengeségei és erősségei, illetve van egy sáv, ami az ütősebb speckó támadás (vagy gyógyítás) használatára ad lehetőséget. Semmi komplex, de annál jobban esik, amikor kihullanak az ellenfelek. Kasuga kezdő trainerként indul, de el lehet jutni egészen a Sujimon-mester rangig. A várost járva lehet találni más trénereket, akiket legyőzve fejlődnek a használt “lények”, illetve a tréner-rang is, de vannak afféle raidek, amik véletlenszerűen tűnnek fel az utcákon. A fő cél az öt nagymester leverése, illetve az azoktól megszerzett kitűzőkkel való vagizás. Van egy rakat kihívás és speckó harc, amikből rettenet mennyiségű pontot lehet szerezni, amiket ezer egyéb dologra lehet költeni, többnyire a szintek lépegetésének megkönnyítésére. Alapjáraton is van a játékban jó pár pontrendszer, a szemétszedésért járó pontokat is beválthatjuk, de szerencsekártyákat is lehet gyűjtögetni, amik szintén beválthatóak mindenféle kiegészítőkért. Tartalmilag ez a játék valami brutális, a Sujimon-rendszer pedig egyenesen zseniális ezzel a megvalósítással, még ha tudjuk is, hogy nem éppen egy egyedi ötlet áll mögötte.

A másik nagy újítás és időrabló tevékenység a Dondoko-sziget. Ez lényegében egy menedzser játék, telis-tele tevékenységekkel és fejlesztési opciókkal. Adott egy egykori üdülő paradicsom Hawaii szigetétől nem túl távol, ami maga volt az édenkert egykoron. Sajnos egy banda elkezdte ide hordani és lepakolni a szemetet, de olyan mennyiségben, hogy az tönkretette a turistaközpont reputációját, és Kasuga érkezésekor már a tulajon, illetve a két kabala-figurán túl senki nem járt a szigeten egy jó ideje. A mi dolgunk a sziget felvirágoztatása, a banda támadásainak visszaverése, a szemét eltakarítása, ezer meg ezer anyag gyűjtése, tárgyak, épületek, minden létező dolog megépítése, craftolása és ezen építmények elhelyezése a több területből álló térképen. Igen, konkrétan bekerült egy mini Sim City is az új Yakuza-játékba! Ha ez nem lenne elég, Kasuga saját házát is szénné lehet pimpelni és kényelmesebbé tenni, ami mindenféle bónuszt ad a szigeten való ténykedés során. Akadnak napi küldetések, lehet horgászni, ásványokat gyűjteni, bogarakat szedni, végtelen mennyiségű kis dologgal elverni az időt. Még saját harcrendszert is kapott ez a külön játékmód, én pedig egyszerűen nem tudom eléggé ajnározni az Infinite Wealth tartalmi mennyiségét és minőségét!

Ez a cikk lehetett volna háromszor ilyen hosszú és akkor is úgy érezném, hogy nem mondtam eleget erről a játékról. Ez már nem az a Yakuza, mint ami 10 évvel ezelőtt volt, de még csak nem is az, ami 4 éve. Valahogy ismét sikerült több téren is megfejelni mindazt, amit korábban leraktak az asztalra, egyedül a történet az, ami nem csúcspont (mert az a Lost Judgment, nem győzöm hangsúlyozni). Az Infinite Wealth címet egyébként nem értem, jól meg tudja magát szedni a játékos a játék során, de azért még mindig nem egy Yakuza 0, ahol dollármilliárdok röpködtek a vége felé. Egy szó, mint száz, a szokásos minőségre kell számítani: nagyjából zéró bug, monotonitásig ismert látvány és hanganyag, megspékelve sok-sok újdonsággal is ezen a téren. Játékmenetileg és tevékenységek terén pedig messze a legjobb, és talán legőrültebb epizód eddig. Nem tudom, hogy innen merre vezet az út, de én ott leszek minden egyes állomásánál mindaddig, amíg azt nem érzem, hogy elfáradt a téma. Már rég el kellett volna fáradnia, de már most játszanám a következőt.