Tizenéves korban egy szénbányában dolgozni nem tűnik éppen a legjobb karrierválasztásnak, és a jövővel kapcsolatban sem vetít előre túl sok pozitívumot, de egy japán szerepjáték világában ez talán annyira nem meglepő, ahogy az sem, hogy később ez a téma különösen sokszor nem kerül elő a sztori során. Merthogy ennél fontosabb dolgok történnek: a fallal körülvett, a külvilág létezéséről tudomást sem vevő településben megjelennek az addig csak a legendákban létező szörnyek, és pont erről a nem éppen különleges szénbányász srácról, Axe-ról derül ki, hogy ő tud a lehető leghatékonyabban harcolni velük. De honnan jöttek, hányan vannak, és mit akarnak? Nos, ezt már magadnak kell felfedezned.

KISVÁROSI KALANDOK

A Little Town Hero ugyanis egy klasszikus szerepjáték, csak épp kevéske klasszikus elemmel: a fiatal főhős és a csapatot alkotó barátok persze mind a helyükön vannak, ahogy a nem éppen szokványos helyiek is, minden másban viszont újítani próbált a Pokémon szekerét a kezdetek óta toló Game Freak, mindent egy lapra téve fel – ez lenne a harcrendszer.

A random összecsapásokat teljes egészében mellőző, kizárólag a történet előrelendítéséért felelős ütközeteket használó, körökre osztott rendszer leginkább egy CCG-hez, például a Hearthstone-hoz hasonlítható, csak itt nem kártyákat kell bevetni, hanem ötleteket. Ezek három variációban érkeznek: a vörös a támadás, melyet körönként csak egyszer lehet aktiválni; a sárga a védekezés, ami kifulladásig élesíthető; a kék egyfajta mágia, amely vagy buffot ad, vagy különlegesebb akciót tesz lehetővé. Az ötlet azonban önmagában még nem ér semmit, azt előbb – energia felhasználásával – aktiválni kell, és utána vethető be ténylegesen, a használatot követően – vagy ha a védelmi értéke elfogy – pedig elveszítjük, egészen a két lehetséges újratöltési feltétel bekövetkeztéig.

ÜTHETJÜK A NYOMÁT

Ahhoz azonban, hogy egy ellenfél vagy Axe sebződjön (a maximális életerő mindig 3 szív), egy körön belül kell az ellenfél összes ötletét elpusztítani, emellett rendelkezni egy már aktivált, de még nem bevetett támadó ötlettel. Ráadásul rengeteg olyan ellenfél akad, amely az életerőn felül még páncéllal is rendelkezik, így ezt is le kell fejteni. A harc így rendkívül átgondolt lépéseket követel meg, mert iszonyatosan egyszerű rossz sorrendben felhasználni az ideákat, vagy olyat bevetni, amire igazából semmi szükség sem volt. Ráadásul rengeteg olyan véletlenszerű szituáció van, amely teljesen át tudja írni a stratégiát, elvéve bizonyos támadást, leszívva az energiát, buffolva az ellenfelet, a semmiből blokkolva egy támadást. Ennek viszont egyenes ágú következménye az, hogy bizonyos esetekben az összecsapások akár egy óráig is elhúzódhatnak (!), és a siker egyáltalán nem garantált, így a gyakori újrakezdés is sokszor visszatérő jelenség.

Ez pedig nagyon sok frusztrációt tud szülni, amit a Little Town Hero nem nagyon tud mással kompenzálni. A kezdetben érdekesnek tűnő története villámgyorsan elapad: karakterei gyatrák, gyengén kidolgozottak, a párbeszédek zöme kifejezetten borzalmas, maga a város, az egyetlen helyszín pedig nemcsak felejthető, de túlságosan kidolgozatlan is. Alig pár épületből áll és ugyanennyi NPC-be lehet belefutni, sokuknak szó szerint csak 1-1 jelenet jut, így a teljesen kihalt, élettelen helyszínek közé tett számtalan harc nehezen képes bárkit is lekötni. Így hiába a kifejezetten érdekes és ötletes harcrendszer, a Little Town Hero élvezeti értéke pont annyira hatalmas, mint a címadó helyszíne.