A Lost Ruinsban szinte minden megtalálható, ami egy jó és élvezetes játékhoz szükségeltetik. Kezdésnek rögtön egy szimpatikus főhősnő, aki emlékeitől megfosztva ébred egy számára teljesen ismeretlen helyen. Ebből kifolyólag aztán ott a titkokkal teli történet, hiszen mi más lenne a feladatunk, mint kideríteni, hogy mi történt velünk, kik vagyunk és hogyan kerültünk ide? Ezekre a kérdésekre pedig nagyszerű szórakozás és rengeteg akció közben találhatjuk meg a válaszokat.

Orkok, bansheek, zombik és... slime-ok!?

Meglehetősen veszélyes vidékeken kalandozik főszereplőnk, csupa-csupa vérszomjas teremtmény várja minden egyes sarkon, de aggodalomra semmi ok! Rengeteg fegyver, mágia és kiegészítő áll rendelkezésünkre, hogy a lehető legváltozatosabb és legszemélyreszabottabb módon kaszaboljuk le ellenfeleinket, legyenek azok rusnya goblinok, ijesztő csontvázak vagy dekoratív démon hölgyek. A játék nagy erőssége, hogy semmilyen mechanikát nem kényszerít ránk, nincsenek olyan képességek amik használata nélkül teljesíthetetlenek lennének bizonyos pályarészek. Ahogy a lehetőségeink, úgy az életünkre törő lények felhozatala is igen változatos és sokszínű, ez a kreativítás pedig szerencsére a bossoknál is megmaradt, nincs két egyforma főellenség, se unalomba fulladó spamelés. 

Annak ellenére viszont, hogy a program egyik legkiemelkedőbb része a pezsgő és sokszínű harcrendszer, ebben található a legnagyobb gyengesége is, méghozzá hősnőnk irányításában. Az egyetlen dolog ami szegénykének nem erőssége, az az irányban maradás. Meglehetősen sokszor megesik, hogy összecsapás közben 180 fokot fordul, ezáltal az ellenkező oldalra támad és védekezik. (Bár ezt már többen szóvá is tették, úgyhogy talán javításra kerül.) Rengeteg potya halálhoz vezetett ez a kis furcsaság, de a készítők szerencsére nem spóroltak a checkpointokkal és a manuális mentési lehetőségekkel sem, így azon kívül, hogy idegesítő, különösebb problémánk nem származik abból, ha a kelleténél többször feldobjuk a talpunkat. 

A megvívott csatákon túl

Utunk viszont természetesen nemcsak harcokból áll. Habár a térkép viszonylag kicsi, és maga a játék sem túl hosszú, a szemkápráztató felfedezhető területek, a rengeteg összegyűjthető tárgy, a kellemes háttérzenék, parádés párbeszédek, felvehető küldetések és az itt-ott megbúvó easter eggek gondoskodnak arról, hogy egyhamar ne akarjuk elhagyni ezt a világot.  Na, de nem is kell! A fejlesztők nagy figyelmet  fordítottak az újrajátszhatóságra, így akinek kedve tartja, a különböző nehézségeken kívül kipróbálhatja a boszorkány- (csak varázslatok használhatóak), assassin- (ugyanez pepitában, csak fegyverekkel ügyeskedhetünk) vagy boss módot, ami itt az elképzelésekkel ellentétben nem a főellenségek sorozatos legyőzését takarja, hanem közülük 3 játszható karakterré válik, ami igen érdekes szituációkhoz vezet. Ezek tehát az eddigiekhez képest is teljesen új játékmenetet kínálnak, ráadásul befejezés sem csak egy létezik, így azok felfedezése is megérhet néhány plusz nekifutást. Ennyi, úgy gondolom, elég is a szócséplésből. Téged is várnak az elveszett romok, vár a Lost Ruins és egy igazán különleges kaland!