A filmipartól kezdve a divaton át egészen a videójátékig mindenki előszeretettel nyúl vissza a múltba, hogy onnan egy-egy bevált ötletet leporoljon vagy teljesen újragondolja, netán csupán inspirációt merítsen belőlük. Ez gyakran a műfajok, mechanikák és megoldások mellett az adott kort idéző grafikai stílus átültetését is jelenti, ami a fotorealisztikus felújítások és AAA címek közepette kellemesen csiklandozva eleveníti meg a régi szép időket. Pontosan ezt a nosztalgiapontot igyekszik kicsit megmasszírozni az egyetlen fejlesztő munkáját dicsérő Lunistice is.
Szívd a füstöt, Sonic!
A Grumpy Fox nem is titkolja, hogy a játékot az eredeti PlayStation és a SEGA Saturn klasszikusai ihlettét, így nemcsak azok látványát, de egyszerűségét is igyekszik visszaadni. A Lunistice főhőse Hana, az első pillantásra egy mókus és egy róka keresztezéseként festő tanuki, de a végigjátszást követően egyébként két más-más képességekkel bíró további karakterrel is szerencsét próbálhatunk. Ahogy az talán a fent leírtakból is egyértelmű, látvány tekintetében a játék egy igazi pixeorgia – persze jó értelemben.
Mind a hét álomvilága különböző témára építkezik és eltérő mechanikákkal állít elénk kihívásokat, a ritmusra előtűnő platformoktól kezdve a kusza indacsúszdákon át egészen a lufirengetegekig. A pályák kvázi úszó szigetekből álló felépítése igazán ötletesre sikerült, az útvonal pedig ugyan néha lineárisnak tűnhet, de valójában, ha elég alaposan körülnézünk, akkor számos kitérőt és titkos szakaszt találhatunk. Ha maximalisták vagyunk ezeket érdemes is felkutatni és végigjárni, mert csak így szedhetünk össze minden origami darumadarat és betűt.
Bezzeg régen
A Lunistice játékmenet tekintetében is a régi klasszikusok egyszerűségét idézi, hiszen nincs benne más dolgunk, mint ügyesen ugrándozni a különböző platformok között, miközben néha elpofozunk az útból egy szárnyas, guruló, tüskés vagy épp pattogó, zöld lényt. Az ide-oda szökellés persze nem minden, hiszen gyorsítópanelek, földből előugró pengék, a lábunk alól eltűni platformok és más elemek is tarkítják a pályákat. A platformerezés ráadásul elképesztően élvezetesre és meglepően csiszoltra sikerült, bár egyes pontokon eléggé ki lett centizve, és szerencsére ritkán, de kicsit a kameranézet is bezavarhat. A pontos ugrásokhoz plusz segítségként, egyetlen gombnyomással, bármikor belassíthatjuk az időt, illetve, ha elvétenénk egyet akkor sem kell a pálya elejéről újrakezdenünk, csupán az ellenőrzőpontként szolgáló legutóbbi torii kaputól.
Mindent összevetve a Lunistice egy könnyed, pörgős, élvezetes és hangulatos, 4,99 eurós (nagyjából 2000 Ft) árával pedig roppant pénztárcabarát nosztalgiabomba. Ugyan elég hamar a végére lehet érni, de a szavatosságát még kitolhatjuk az összes gyűjthető tárgy levadászásával, az új karakterek kipróbálásával és rekordjaink folyamatos megdöntésével. Bár a mindössze néhány ellenféltípus ismétlődése kissé egysíkúvá teszi, de még így is egy már-már kötelező retró platformer, amit ingyenes demójával bárki kipróbálhat.
