A hit nagy úr, a pénz még annál is nagyobb; a Ubisoftnál mindkettőből akad bőven, más magyarázat ugyanis nincs arra, hogy miért tettek fel már akkor mindent a Wii-re, amikor az emberek még csak a gép nevén röhögtek, és senki sem sejtette, hogy minden idők egyik legsikeresebb konzolja válik belőle. A francia játékgyár kereken hét játékkal támogatta meg a rendszer startját, és bár ezek egy része nem olyan cím volt, amiért érdemes lenne gépet venni, a Ubisoft és a Nintendo közötti harmóniát megalapozták. Ezen pedig még a Wii U nem várt bukása sem ejtett csorbát, különösen úgy, hogy a Ubisoft az elmúlt tíz évben az egész ipar egyik legmeghatározóbb szereplőjévé vált. Így ahhoz is hozzáférést kapott, amihez a világon szinte senki: a Mario-univerzumhoz.

A Mario + Rabbids szinte példátlan, hiszen third party játék, azaz nem a Nintendo készítette, ennek ellenére Mario és univerzumának összes karaktere, eleme benne van, ráadásul nem vendégszereplőként: ez az ő világuk és az ő sztorijuk. Legalábbis részben, hiszen nem véletlenül szerepel a címben a Rabbids: a Wii-korszak ikonikus Ubisoft-karakterei megint bajt kavarnak, méghozzá nagyot, elvégre a rájuk jellemző meggondolatlanság ezúttal nemcsak őket, de a Mario-Luigi-Peach triót is szószba keveri. A két csoport jelentősen eltérő univerzumának fúziója ismét veszélybe sodorja a Mushroom királyságot, ezúttal Bowser Jr. kezébe adva egy olyan eszközt, amely megint pusztulást hozhat mindenkire. Ezért a nyulakkal megerősített Mario-teamnek kell megmentenie a világot – már megint!

KIRÁLYI CSATÁK

Ezúttal azonban nem a szokásos módon kell felfedezni a királyságot, hanem egy Marióék számára valamennyire új környezetben: a stratégiai szerepjátékok világában. A Kingdom Battle leginkább a Firaxis modern XCOM-jaihoz hasonlítható, hiszen itt is egy csapatot összeállítva kell több tucatnyi csatát letudni a különféle, izometrikus nézetben ábrázolt helyszíneken, különböző ellenfeleket pofozgatva egy körökre osztott harcrendszerben.

Persze ennél azért kicsit összetettebb a dolog: kezdésnek például ott vannak maguk a karakterek, akik vegyes arányban tartalmazzák a klasszikus Mario-brigádot, és azok nyúl változatait, a baljós események ugyanis fantasztikusan humoros, parádésan animált imposztorokat szültek. A minden helyzetben szelfiző nyúl-Peach és a kótyagos nyúl-Luigi ellopja a rivaldafényt, de az ősi Mario-ellenfelek is megkapják a maguk alternatív változatát.

Ilyen és ehhez hasonló figurákból egyszerre csak három tartózkodhat a csapatban, de a nagyobb csaták között szabadon lehet cserélni őket. Mindegyikük saját fegyverarzenállal, különleges képességekkel és tulajdonságokkal rendelkezik, ráadásul ezeket folyamatosan fejleszteni kell. Az új eszközök mellett egy vaskos képességfán lehet elkölteni a nehezen megszerzett pontokat, ennek pedig azonnal látható és érezhető eredménye van.

Ezt a legjobban a mozgás illusztrálja. Minden körben összesen három akcióra van lehetőség: egy támadásra, egy képességhasználatra és egy mozgásra. Értelemszerűen célszerű először a skilleket bevetni (mondjuk a támadást vagy a védekezést buffolni), aztán pedig ajánlott olyan helyet találni a térképen, ahol az amúgy rombolható tereptárgyak védelmet nyújtanak, és rá is lehet látni az ellenségre. Csakhogy itt az egyszerre letudható táv nem teljesen fix, vannak ugyanis ide-oda kígyózó csövek, melyekkel akár a térkép másik oldalán is ki lehet lyukadni, méghozzá egyazon körben, később pedig bizonyos fejlesztések birtokában még ugrálni is lehet. Ez nem csupán előnyös, de kicsit fájdalmas is, mert ugyanerre az ellenfelek is képesek, így egyáltalán nem lehet kiszámítani, hogy a következő kör kezdetére pontosan hol lesznek a karakterek.

Ráadásul mindezt egy álomszépen festő, változatos világban kapjuk meg, különleges ellenfelekkel, bossokkal, mini logikai feladványokkal, és persze a Rabbidsre jellemző humorral, amit még a maroknyi, kifejezetten frusztráló csata és nehézségi tüske sem tud lerontani. Így maximum csak egy dolgot kívánhatunk – további nyulakat, további kalandokat, és egy hasonlóan őrült második részt!