A Marvel Heroes meglehetősen hányatott múltra tekint vissza, hiszen a játék eredetileg a Cryptic Studios műhelyében készült Marvel Universe Online néven, ám 2008-ban a kiadásért felelős Microsoft az MMOG-piac telítettségére hivatkozva bedobta a törölközőt, és úgy tűnt, hogy lőttek is a projektnek. Ezen az áldatlan állapoton változtatott a Gazillion Entertainment, mikor 2009-ben tíz éves szerződést írt alá a Marvellel mindenféle játékadaptációról. E megegyezés keretében átvették a Cryptic elmeszelt munkáját is, új csapatot verbuváltak a fejlesztéshez, átnevezték az egészet Marvel Heroesra, és a szerepjátékra kihegyezett játékmenetet az akció irányába tolták. A fejlesztés végül három és fél éven át zajlott, majd június elején a játék maga mögött hagyta a bétafázist, mi pedig (újra) belevetettük magunkat a világ megmentésébe.

MMOG is, meg nem is

Habár a játék MMOG-ként hivatkozik magára, és a móka végig online zajlik, ennek ellenére az egyszemélyes játékélmény sokkal hangsúlyosabb, mint a műfaj átlagos képviselőinél, és ha röviden kellene bemutatni a Marvel Heroest, akkor azt mondanánk, hogy egy Diabló-klón szuperhősökkel egy olyan környezetben, ahol a játékos gyakran összefuthat más felhasználókkal is. A Blizzard legendás játékához való hasonlítgatás nem véletlen, ugyanis az eseményeket madártávlatból közvetítő izometrikus nézet mellett a játékmenet is a klasszikust idézi: lényegében egy kattintóbajnoksággal van dolgunk, ahol térdig gázolunk az ellenfelekben és a potyogó lootban, s természetesen nem hiányzik a szintlépés és a karakterfejlesztés sem.

A játékkal kapcsolatos első pozitívum, hogy a folyamatos csatározás hátteréül szolgáló sztorit a Marvel egyik legtehetségesebb írója, Brian Michael Bendis vetette papírra, így annak ellenére, hogy a történet egy abszolút szokványos felütéssel nyit, a sztori teljesen rendben van, és a játékosok többségét az fogja előrehajtani, hogy a végére járjon a Marvel Heroes történetének. Ahogy az az intróból kiderül, Dr. Doom megkaparintotta a titokzatos kozmikus kockát (ez ugyanaz a tárgy, amire a Bosszúállók filmben teszeraktként hivatkoznak), és a mi feladatunk természetesen az lesz, hogy (a többi hőssel közreműködve) megmentsük a világot a megalomániás főgonosztól. A Marvel Heroes sztorija összesen nyolc fejezetre oszlik, a főszál mellett rengeteg mellékküldetés és még több szuperbűnöző vár ránk, a történetet pedig kiváló minőségű animált képregények görgetik előre.

Csapjunk a hősök közé!

Ahogy azt már említettük, a játék teljesen ingyenes, és bár rengeteg lehetőség van arra, hogy valódi pénzt pumpáljunk a programba, azt tudni kell, hogy a Marvel Heroes anélkül is prímán végigvihető, hogy akár egyetlen fillért is költenénk rá. Ez esetben a választható karakterek repertoárja egyetlen figurára szűkül, de ez a játékélményt semmilyen módon nem befolyásolja. Habár kezdéskor a legnépszerűbb hősök (Vasember, Pókember, Rozsomák, Deadpool stb.) csak komoly pénzekért szerezhetők be, azért mindenképpen jár a piros pont a fejlesztőknek, hogy a karakterek pénzköltés nélkül is megnyithatók, hiszen a pályák teljesítése során – a szerencsénktől függően – olyan extrák is hullhatnak az ellenfelekből, amelyek a fizetős karaktereket teszik elérhetővé, méghozzá teljesen ingyen.

A telepítést és az első indítást követően a játék felajánl nekünk öt szereplőt, mi pedig közülük választhatunk egyet ingyen, majd rögtön ezután bele is vethetjük magunkat a Marvel-univerzum megmentésébe. Az oktatópálya a Raft nevű börtönbe invitálja a játékost, ahol egy súlyos kitörést követően kell enyhítenünk a károkat. Aki valaha játszott a Diablóval vagy a hack ’n’ slash műfaj bármely másik képviselőjével, az egyetlen perc után otthon fogja érezni magát a játékban. A képernyő jobb felső sarkában a térkép található, alul pedig a hagyományos menü, bal oldalán az életerőnket jelző piros, a jobbon pedig a „spirit”nevű kék karikával – ez utóbbiból „finanszírozhatjuk” hősünk speciális támadásait. Az egér bal gombjával jelölhetjük ki az irányt karakterünk számára, illetve ezzel támadhatjuk meg a kiszemelt ellenfeleket, a jobb gombbal pedig a távolsági „fegyverünket” aktiválhatjuk. Gyorsgombként használható még az A, S, D, F, G és H billentyű, ez utóbbira értelemszerűen a gyógyító csomag került, a többire pedig a karakterfejlesztés során választott speckó támadások állíthatók be.

Fő az egyszerűség

A fejlődési rendszer szintén nem atomfizika, hiszen az elgyepált ellenfelekért és a megoldott küldetésekért XP-t kapunk, ami aztán szintlépéshez vezet. A hősök egészen harmincas szintig tornázhatók fel, és minden egyes lépcsőfokon képességpontokat oszthatunk szét a háromágú fejlődési fán, amelyen a több fokozaton keresztül tuningolható aktív és passzív lehetőségek ugyanúgy megtalálhatók, mint speciális aurák.

A játék fontos részét képezi a loot-rendszer is, tehát az ellenfelekből és a pályákon található ládákból bőven esnek különféle tárgyak, amelyek a műfaj íratlan szabályainak megfelelően különböző ritkaságúak (kék, zöld, lila), mindenféle bónuszokat biztosítanak, és természetesen felpakolhatók a hősökre, vagy akár el is adhatók, ha nincs rájuk szükségünk – vagy ha több karakter is van a tarsolyunkban, akkor a megfelelő cuccokat akár le is passzolhatjuk az inaktív figuráknak.

Zúzd végig a világot

A tutorial teljesítését követően a S.H.I.E.L.D. bázisként funkcionáló Stark-toronyba kerülünk, ahol egyrészt lehetőségünk lesz a megszerzett javak eladására vagy tárolására (erről egy külön szekrényke gondoskodik), különböző receptek alapján akár tárgyakat is készíthetünk, cicomázhatjuk a hőst (persze újabb vaskos összegekért), és felszedhetünk millió és egy küldetést.

Ha már szóba került a kereskedelem, akkor érdemes kitérni a Marvel Heroes egyik különleges tulajdonságára is. A bázison található árusoknál és tárgykészítőknél ugyanis nem csak vásárolni, eladni és kraftolni lehet, de ezeknek a karaktereknek is növelhető a szintje, méghozzá úgy, hogy különböző cuccokat „adományozunk” nekik – habár ez elsőre pazarlásnak tűnhet, már az első pályákon is annyi felszerelést fogunk összegyűjteni, hogy egy idő után külön örülünk majd, ha megszabadulhatunk tőlük. Ha kellő mennyiséget biztosítunk a megfelelő figuráknak, akkor azok szintet lépnek, ami számunkra olyan pozitív hozadékkal jár, hogy sokkal jobb cuccokat kínálnak nekünk eladásra, illetve az elkészíthető receptek száma is gyarapodásnak indul, és a fejlettebb tárgyakkal és kiegészítésekkel egyre durvább és egyedibb hősöket birtokolhatunk.

A szuperhősök monoton élete

Ami magát a játékélményt illeti, arra mindenkinek fel kell készülnie, hogy a műfaj sajátosságai okán az újdonság érzését igen hamar felváltja a repetitív kattintgatás, ami nem feltétlenül lesz élvezetesebb attól, hogy a hősünk egyre komolyabb dolgokra képes. Sajnos a ránk váró missziók meglehetősen önismétlők, a legkomolyabb változatosságot a helyszínek (Hell’s Kitchen, New Jersey, Limbo, Madripoor, Savage Land, S.H.I.E.L.D. helicarrier) biztosítják, illetve az, hogy a rengeteg játékosnak köszönhetően a pályákon nyüzsögnek a szuperhősök, akiknek alkalmanként mi magunk is segíthetünk, vagy ha úgy alakul, akkor ők szaladhatnak a mi megmentésünkre. Persze néha elég komikus, ahogy egyszerre négy Rozsomák és három Pókember püföl egy nagyobb brigádot, de az MMO-műfajnak ez elkerülhetetlen velejárója.

Apropó pályák: a ránk váró szakaszok mindegyike egy nagy közös területből áll (itt találhatók a mellékküldetések), és ezekből ágaznak le a kötelezően megoldandó sztorimissziók, amelyek lényegében különálló területként, azaz instance-ként funkcionálnak. Ha belépsz egy ilyen helyszínre, akkor a rendszer automatikusan összesorsol azokkal a játékosokkal, akikkel egyszerre kattintottál a bejáratra, és ha úgy alakul a dolog, hogy az adott pillanatban senki nincs a közeledben, akkor könnyen előfordulhat, hogy egymagad oldod meg az adott feladatot (ami általában egy szuperbűnöző leverése). Ettől persze nem kell megijedni, hiszen a Marvel Heroes nem egy nehéz játék, sőt, pár másik hőssel összeállva minden dungeon pár perc alatt kisöpörhető, így ha valaki valódi kihívásra vágyik, akkor az a legokosabb, ha külön beállítja, hogy az ilyen területekre mindig egymaga érkezzen.

Végjáték

A Marvel Heroes sztorija nagyjából 10-12 órányi kalandozással kivégezhető, és csak akkor férünk hozzá az end game tartalomhoz, ha a történetet már végigvittük. Ekkor válik elérhetővé a játék PvP része, ami a cikk írásakor még bőven bétaállapotban van, így sok köszönet nincs benne, kell még némi finomhangolás, mire a Marvel Heroes ezen rendszere is élvezhetővé válik. A sztori végeztével kapunk még egy kifejezetten erős képességet is, azonban ez csak akkor használható, ha már elértük a 30. szintet, továbbá a PvP mellett találunk napi küldetéseket is, amelyek a korábban már látott helyszínekre térnek vissza, csak sokkal erősebb ellenfelekkel, és (elméletben) durvább loottal. Sajnos ezeknek a misszióknak nincs nagy vonzereje, így az ember jobb esetben újra nekiáll végigjátszani a sztorit, csak ezúttal egy másik karakterrel, rosszabb esetben pedig soha többé nem indítja el a játékot.

Hogyan tovább?

A Marvel Heroes monoton, de ennek ellenére szórakoztató kis program, amely nem nélkülözi az ilyen-olyan hibákat (fagyások, a szerverek elérhetetlensége, érthetetlen szaggatások), de ezek az ingyenesség okán még bőven elnézhetők. Az igazi baj az, hogy nagyjából tizenöt óra után már mindent láttunk a programban, és nem nagyon akad olyan tartalom, ami a későbbiekben is a játék elindítására sarkallna. A megvásárolható kosztümök és hősök például nagyon kevesek ahhoz, hogy a játékos hetekre elkötelezze magát a Marvel Heroes mellett, ráadásul a Gazillionnál egy kicsit mellélőttek az árazással, hiszen a különböző göncökért, a látványelemként funkcionáló petekért és az extra karakterekért bizony igen borsos összegeket kérnek. A játék valutája a G, amit a kliensen vagy a Steamen keresztül, valódi pénzért vásárolhatunk meg. Ebből egy 500-as csomag nagyjából 1200 Ft, ám ezért maximum egy kevésbé népszerű hőst vehetünk. 1000 G-ért 2300 forintot kell fizetni, és ebből még mindig nem futja olyan karakterekre, mint mondjuk Rozsomák vagy Pókember, plusz a különleges kosztümök is pofátlanul drágák. Tegyük fel, hogy áldoztunk a kedvenc hősünkre, mondjuk Pókemberre (2000 G), de ha szeretnénk, hogy ne úgy nézzen ki, mint a többi hasonló figura a pályákon, akkor azért még legalább 1000 G-t ki kell csengetni. Nem vagyunk sóherek, ha egy jó játékról van szó, de virtuális cuccokért (amelyek ráadásul csak látványelemek, és bónuszt nem adnak) ennyit elkérni azért egy kicsikét már pofátlanság...

A Marvel Heroes jövője tehát kétséges, a fejlesztőknek valamit hamarosan villantaniuk kell, ha nem akarják, hogy a világuk elnéptelenedjen, és innen is üzenjük, hogy pár új hős még nem lesz elég a hosszabb távú sikerhez. Mindezen sirámok ellenére mi azért bátran ajánljuk a programot, főleg a hack ’n’ slashek és a szuperhősök szerelmeseinek, ugyanis egy fillér nélkül is több napnyi szórakozás garantálható vele.