Viszonylag ritkán látogatott éra a hidegháború, a legutolsó jól sikerült próbálkozás stratégiák terén a Wargame-sorozat volt. Pedig a „mi lett volna, ha” kérdése közel fél évszázadon át, világszerte Damoklész kardjaként lebegett az emberiség feje felett, miközben ideológiák feszültek egymásnak. Ez pedig kiváló táptalaj egy jó kis stratégiának. Elméletben.

Hidegen tálalva

Ugyebár a hidegháború onnan kapta nevét, hogy tényleges fegyvert nem sütöttek el a szembenálló felek, úgyhogy egy ezt feldolgozó játéktól egy minimális sztori vagy egy valahol elejtett casus belli azért elvárható lenne. Már csak azért is, mert itt bizony második világháborús eszközöket is kapnak a NATO és a Varsói Szerződés „országai” (idézőjel, mert csak amerikaiak és oroszok csatároznak), ez utóbbi pedig 1955-ben köttetett, vagyis a konfliktus valamikor ezután történhet a vasfüggöny mentén. Távolabb nagyon nem is megyünk ennél, a legmodernebb eszköz az 1961-es CH-47 Chinook csapatszállító helikopter, ami csak azért furcsa, mert az M4A3 Sherman viszont 1957-ig állt hadrendben, együtt látni a kettőt soha nem lehetett. Persze, tudom, ez csak egy játék.

Ehelyett kaptunk egy kampánynak csúfolt valamit, ami mindenféle narratíva nélkül, a rendelkezésre álló összesen öt darab térképen ismétlődő csaták sorozatát jelenti. A karcsú pályakészleten két objektívát ismételgetünk, a „foglalj el pontokat, és töltsd meg a számlálót”, valamint a „foglalj el pontokat, és töltsd meg a számlálót, de most elfoglalhatod az ellenfél bázisát is, ami egyébként ugyanolyan, mint a többi pont” váltja egymást. Igen, ez épp olyan szórakoztató, mint amilyennek első olvasatra tűnik. Pláne, hogy a mesterséges unintelligencia a kihívás szikráját sem adja, a nehéz fokozat is abban merül ki, hogy sűrűbben és több ruszki/amcsi rohan vagy kúszik a kereszttűzbe fedezék keresése és a páncélos támogatás bevárása nélkül.

Valódi válsághelyzet

Na, majd a multi megmenti! Gondoltam én, kis naiv. Ja, hogy a csúcs is csupán 123 elveszett lélek volt, aki egyszerre játszott vele? Hopsz. Leadásig egy darab meccset sikerült összehoznom, mely viszonylag szórakoztató volt, de ha nincs fix partnered, akivel néhanapján játszol, akkor ne is keresd az online közösséget, mert az nincs. Egyébként nem is csoda, hiszen a mindenféle reklám nélkül érkező kiegészítő tartalmánál egyetlen lelkes modder is képes többet összerakni. Kevés pálya, kevés felszerelés (könyörgöm, egy közel 50 éves korszakról nevezték el a játékot, lett volna miből válogatni), említésre sem méltó zene, újrahasznosított animációk és egyéb assetek. Igen, ez egy mod, amin kábé öten dolgozhattak.

De hogy mondjak jót is: ami viszont van, az jól működik, és egész jól néz ki. A maguk lelakott módján szépek a pályák, a fedezékrendszer és a lokálisan sérülő járművek összessége itt kötelező elemnek számít. Mi magunk is átvehetjük az irányítást egységeink fölött, ekkor érződik igazán a szimuláció, a fegyverek szórnak, az újratöltéssel számolni kell, az üzemanyag és a lőszer korlátozott.

Marshall-terv, másképpen?

Az alapok tehát jók, de amit ráépítettek, az még egy roskatag kerti budinak is kevés lenne, avagy Béla bá’ cenzúrázott szavaival élve „jó lenne ez, ha nem lenne ennyire sz*r”. Mindennek fényében azonban még az a 22 euró is sok érte, és nem bírom elhessegetni a benyomást, hogy a Men of War: Assault Squad 2 – Cold War nem más, mint egy gyors tőkeszerzési kísérlet a fejlesztő párhuzamosan futó másik projektje, a Call to Arms számára. Persze ígéret van arra, hogy majd kipofozzák, de én inkább gyorsan visszarakom a hidegre a háborút, és úgy teszek, mintha nem nyúltam volna hozzá. Helyette inkább csak gondolkozom azon, hogy mi lett volna, ha…