A PC Guruban többször említettem már a franchise-t, ami nem véletlen, elvégre az 1991-es Micro Machines az egyik legszerethetőbb komolytalan autóversenyt hozta el szinte minden géptípusra, keverve a valós, gyűjtögethető minijárgányokat a játékos környezettel, ami akár egy konyhaasztal is lehetett. Érdekes módon azonban, pont, mint az Army Men (ami ugye szintúgy apró játékokat dobott az óriásinak tűnő környezetbe), a MM is elfeledett klasszikussá vált, amit utoljára a 2006-os V4 próbált meg felmelegíteni és feleleveníteni, több-kevesebb sikerrel. Egészen mostanáig, hiszen itt a World Series, ami masszív online tartalmat és minden jót ígért.

Terepasztaltól a billiárdig

Szóval jöttek a csúnya űrlények, akik felemésztették a… állj, nem, hova gondolsz, nincs történet, ez egy Micro Machines, mégis mit szeretnél? Nem földönkívüli erők hajtotta gépezetekről van szó (Maximálisan túlhajtott kisautók), sátáni megszállottsággal bíró tárgyakról vagy éppen gyilkosok lelke által megszállt játékokról („akarsz velünk hajtani?”). Ezek a járgányok csak úgy mennek és kész, a mókát a később a Mario Karttal abszolút sikeressé tévő formula jelenti, ahogy átzúzol a pályán, felszeded a fegyvereket, és megszívatod a társakat.

Lehet kasztnit választani (van G.I. Joe-ból Cobra fegyveres jármű, Joe tank), gépi ellenfelek ellen küzdeni, lokális és online multiban részt venni, és bár utóbbi manapság a legnépszerűbb, azért valami kampány nem lett volna rossz, elvégre jópofa a versenyzés és az objektíva alapú küzdelem, nekem mégis jobban adja, ha konkrét célokért kell harcba szállnom. Ami után egyébként a helyezés tükrében lehet fejlődni, a szintlépések után pedig jönnek a nyitogatható loot ládák is. Egy kis kocsifestés, egy új hang a járműhöz… semmi extra, csak apró modifikációk, amik feldobhatják a mindennapokat – érdekes módon csak a gép elleni multiban, más élő játékosok ellen indulva már nem. Nem, én sem értem az okát, ne is kérdezzétek.

Maga a játékmenet semmit nem változott, avagy felülről látod a kisautókat, amik aztán a konyha- és a billiárdasztalon igyekeznek egymás útját ellehetetleníteni, a kenyérpirítóból repülnek át hatalmas szakadékokat, a kertben kergetőznek, netán a játékok közt lökdösődnek. A nagyobb lyukaknál bármikor le lehet esni a semmibe, a jég beszakad a kasztnik súlya alatt, a harci játékhelikopterek rakétákkal nehezítik a futamot, a fűnyíró pedig szintén instant halált hoz. Így tehát bőven van kihívás, pláne okosabb és ügyesebb ellenfelek esetében, akik még lőhetnek is, sőt a tetőre szerelt kalapácsot meglendítve egyből át is küldenek a másvilágra. Készülj fel tehát, hogy sem a szimpla verseny, sem a területfoglalás, sem a zászlórablás vagy az Elimination (az utolsó mindig kiesik) nem sétagalopp.

Régen ez biztos jobb volt

Nem mondom, a nosztalgia is megszépítheti az emléket, sok esetben így is van, a Micro Machines azonban szinte csak a külsejét tekintve fejlődött, tartalom terén azonban hátrafelé haladt az évek során. Tudod, kábé mint a szomszéd lány, aki egyre szebb és egyre jobban domborodik, de értelmi képességei sajnos egyre kevésbé elfogadhatóak. Bizony, a World Series egészen jól mutat, a fizikája sem rossz (kontroller használata ajánlott, billentyűzettel szenvedés), a kis rágcsálnivaló perecek a járgányok lökésére reagálva ide-oda repkednek, a valóságosnak tűnő területek szinte élnek a játékos díszletektől (a víz viszont borzalmas). Emiatt egy darabig ugyanakkora móka elveszni a világában, mint régen, de az első tíz-húsz-harminc meccset követően jön az érzés, hogy mindez már nem az igazi. Egy-egy fegyver igazságtalanul erős, a tíz pálya irdatlanul kevés, a járműpark is karcsú. Csak szemléltetésképpen: a V4 25 pályát, 750 kasztnit (750! Most a tizede sincs meg.) és pályaszerkesztőt kínált 11 évvel ezelőtt, szóval hiába az online küzdelem, ha mögötte nincs semmi. Ráadásul kimondottan drága a játék, mindezt úgy 15 euróért tudnám ajánlani, és akkor sem maximális lelkesedéssel.

Úgy tűnik, a Codemasters már belefáradt az iparágba, szinte csak a DiRT és a F1 megy a csapatnak, így viszont teljesen felesleges volt lehúzni egy újabb bőrt a franchise-ról. Lehet vele nosztalgiázni, pár óra erejéig elszórakozni, de hosszú távon semmit nem nyújt, ami miatt vásárlásra ajánlanám. Kár érte.