A Giants Software hivatalos statisztikái szerint a Farming Simulator játékostáborának hozzávetőlegesen 8-10%-a a való életben, főállásban is mezőgazdasággal foglalkozik. Ez tehát azt jelenti, hogy azok, akik napjaikat a földeken töltik, kikapcsolódás céljából is ugyanazt csinálják csak épp egy PC, egy konzol, vagy egy mobiltelefon előtt. Az interjúk alapján ennek több oka is van, elsősorban például az, hogy a Farming Simulator nem szab korlátokat: itt nem jelent gondot az anyagi háttér, a rendelkezésre álló géppark és földterület, hiszen gyakorlatilag bármire lehetőség van. Ez a fajta eszképizmus pedig páratlan gyorsasággal söpört végig a világon, normalizálva az ilyesfajta időtöltést, és táptalajt adva annak a műfajnak, amiben már gyakorlatilag nem létezik olyan munka vagy munkafolyamat, amely ne lenne elérhető ebben a formában is. Pedig messze nem a Farming Simulator volt az első, amely ezt szórakozással is felérő formában tálalta elvégre a Microsoft történetében nemcsak az operációs rendszerek és az irodai programcsomagok voltak megtalálhatók a kezdetektől, de a játékszimulációk is. Hiszen a Microsoft Flight Simulator születésnapi tortájára idén már a 37. gyertya került fel, és bár a láng olykor-olykor pár évre kialudt, a fellegekbe való visszatérés mindig is ott lógott a levegőben.

MINT A JÓ BOR

Az időzítés – természetesen nem szándékosan – pedig nem lehetne jobb, hiszen a koronavírus miatti korlátozásoknak hála az elmúlt évtizedben szárnyaló repülőipar és turizmus rendkívül fájdalmas módon szorult a háttérbe, így egy masszív, kiéhezett tömeg csaphat fel otthoni pilótának, eljutva bárhová. Szó szerint: a 2020-as Flight Simulator esetében meglehetősen túlsúlyban vannak azok az elemek, melyekről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, de ezek közül is toronymagasan kiemelkedik a tény, hogy a sorozat új epizódja olyan léptékben gondolkozik, amiről korábban maximum csak álmodni lehetett.

Ahelyett ugyanis, hogy a világ legnagyobb, legismertebb repülőterei, országai, területei elevenednének meg, inkább megkapjuk az egész Földet, ahol szó szerint bárhová el lehet jutni, feltéve, ha az nem az elmúlt években született meg. A Flight Simulator ehhez a Bing térkép-adatbázisát hívja segítségül a különböző algoritmusok mellett, e két eszközzel és egy hatalmas repertoár épület, terep és vegetáció modellel hozva létre az általunk ismert világot. A végeredmény egész egyszerűen döbbenetes, különösen a korábbi epizódokhoz képest, ahol a talaj jobbára csak egy széthúzott, elmosódott, részletekkel nem rendelkező paca volt, és a legismertebb városok is maximum csak az ikonikus épületeket tudták felmutatni az általános házmodellek között. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy még az olyan apróbb országok, is példátlan részletességgel kel életre, mint Magyarország (nézzétek meg alábbi videónkat a városról): lehet, hogy Budapesten hiányzik a Citadella a Gellért-hegyről, és egy az összes nagyvárost (jelenleg) kínzó bug miatt néhány híd és rengeteg hajó is a víz alá került, de a kerületek, a főbb útvonalak, a domborzat mind-mind nemcsak felismerhető, de egészen közel áll a valósághoz is, és akár csak ezt használva is el lehet navigálni a nagyvilágban. Ennél közelebbről a terepet szemlélni amúgy is meglehetősen furcsa lenne egy olyan játékban, ahol a cél pont az, hogy a lehető legtávolabb legyünk a talajtól – vagy ha már közelítünk hozzá, akkor azt céltudatosan, egy leszállópálya felé tegyük. Erre pedig bőven akad lehetőség, hiszen a játék által használt, 90%-ban automatizált térképgenerálás okán még a legjelentéktelenebb kis légikikötők is megtalálhatók az összes kontinensen. Ezek kidolgozottsága értelemszerűen nem érhet fel a Heathrowhoz, Denverhez vagy Frankfurthoz, de már maga a létezésük ténye is lenyűgöző, a jövő pedig a végtelen felé mutat, hiszen a Flight Simulator X és legnagyobb riválisai köré szerveződött iparág már jelenleg is számos város- térkép- és repülőcsomagon dolgozik, melyek – jó pénzért – mind megvásárolhatók lesznek azon a beépített piactéren, amely a lehető legkönnyebbé teszi a Flight Simulator bővítését az egykattintásos modintegrációnak hála.

HA RÓMÁBAN VAGY...

Természetesen ez egyúttal azt is jelenti, hogy a Flight Simulator alapvetően csak vázként funkcionál, amely egy egyszeri belépő megfizetésével teremt alapot a későbbi bővítményekhez – mert a térkép lehet, hogy "végtelen", de a rendelkezésre álló géppark messze nem az. Még úgy sem, hogy a darabszámot tekintve egyáltalán nincs ok a panaszra, hiszen már a Standard változatban is 20 gép pilótafülkéjébe lehet bepattanni. A kínálat ugyanakkor meglehetősen egyoldalú: a repertoár tetemes hányadát a propelleres gépek teszik ki, turbópropból mindössze 3, utasszállítóból pedig szintén csak 3 érhető el. Annak, aki mélyebben a zsebébe nyúl, 5+5 gép csak a Deluxe vagy a Prémium változat tulajdonosainak érhető el, és sajnos ugyanez a helyzet a repterek terén is, ahol a legimpozánsabb légikikötők, avagy Frankfurt, Heathrow vagy a San Francisco nemzetközi reptér lakat mögé kerültek. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy a Flight Simulatorban szereplő tartalom így is többszörösen köröket ver a szimulációs műfajban megszokottakhoz, hiszen amíg itt alapból közel kéttucatnyi gépet kapunk, addig mondjuk egy Train Simulator ennek a töredékét adja, mindent darabokban, irreális áron kínálva.

A lényeg persze alapvetően nem ezen van, hanem magán a repülésen ezen a téren pedig a Flight Simulator olyan, már-már páratlan részletgazdagságot kínál, amely egy mezei játékosnak fel sem tűnik. Mert egy gépet gyakorlatilag bárki el tud vezetni, de a kezelést valójában átlátni és megtanulni már komoly tapasztalatot, és mély utánajárást igényel. A beépített, több leckére osztott tutorial mindössze csak a lehető legalapvetőbb dolgokat magyarázza el, bevezetve a felszállás, a landolás, a navigáció tudnivalóiba, de nem belemászva az olyan részletekbe, mint a felszállás előtti és a landolás utáni teendők, az egyes eszközök, a műszerfal elemeinek részletezése, vagy ezen elemek technikai háttere. Teheti mindezt azért, mert a Flight Simulator minden eddiginél durvábban skálázható, nem egy szimpla nehézségi szint állítási lehetőséget nyújtva, hanem egy olyan komplex, kategóriákra és azon belül pontokra bontott rendszert, ahol a lehető legnagyobb mélységig van lehetőség segítségkérésre és automatizálásra, így mindent bekapcsolva szó szerint csak a gázt és a féket, na meg a kormányt kell használni. Magasabb szinten persze ennek az ellenkezője igaz, és ember, na meg szimulátor-rajongó legyen a talpán, aki bármiféle útmutató nélkül nemcsak üzemképes állapotba hoz egy utasszállítót, de le is tud vele egy komplett útvonalat.

A lehetőség a tanulásra, a fejlődésre ugyanakkor adott, a segítségnyújtás ugyanis nem merül ki a tutorialokban. A főbb játékmechanikai elemek (a térkép, az időjárás, az ATC, a kamera, egyéb) moduláris megvalósítása okán totálisan testre lehet szabni mindent, beleértve a kijelzőket és azok működését is. A mesterséges intelligencia képes maga kezelni a teljes rádiókommunikációt, ahogy az útvonaltervezést, a navigációs pontok követését is, de természetesen ezek mind manuálisan is vezérelhetők, pont, mint az életben. Ennek egyik leglátványosabb része a checklist: az a kötelező lista, amely pontról pontra diktálja, hogy a felszállás előtt és azt követően az egyes kapcsolóknak milyen állapotban kell lenniük, és a megfelelő helyre fókuszáló kamera révén, sokadszori próbálkozásra már akár ezen segítség nélkül is ki lehet pipálni a lista elemeit, ténylegesen is hasznosítható tudáshoz juttatva.

A MENNYEK URA

Felér-e egy több millió dollárba kerülő szimulátorral egy polgári felhasználásra tervezett "játék"? Természetesen nem, de laikusként is egyértelmű, hogy a Flight Simulator nemcsak a nevében szimuláció – még ha egyes elemei, például az útvonaltervezés, a hozzáértők szerint komoly fejlesztésre szorulnak –, így nagy pontossággal adja vissza az olyan tényezők hatásait, mint az időjárás. És milyen időjárás ez: a témának szentelt fejlesztői napló játékbeli jelenetekkel, grafikonokkal és néhány segédeszközzel önti érthető formába, hogy mennyire sok tényező dolgozik a szimuláció alá, az alapvető páratartalmon, szélirányon, szélerősségen és a hőmérsékleten, a nyomáson felül több tucat egyéb változót is figyelembe véve. A végeredmény pedig önmagáért beszél, a volumetrikus, vattacukorként gomolygó felhőkben a szél ide-oda dobálja a törzset, előbbiek nagyobb tömegben hatalmas viharfelhőkké állnak össze, eltakarják a napot, rontják a látási viszonyt, ontják magukból az esőt, villámokat eregetnek, vagy épp havat szórnak – és ha sikerül föléjük jutni, pontosan úgy köszönt a mennyei napfény, mint egy igazi gépben ülve. Ezen időjárásbeli tényezők ráadásul nemcsak az indulás előtt, de menet közben is állíthatók, a másodperc tört része alatt változatva az idilli körülményeket pokolivá és vica versa.

Ez értelemszerűen nem a felszín alatt a leglátványosabb: a Flight Simulator már a bejelentésekor is egészen elképesztően nézett ki, és ez a megjelenésére nem romlott, hanem pont ellenkezőleg. Egész egyszerűen páratlanul gyönyörű, műfaján és a videójátékokon belül is egy evolúciós lépcsőfok, aminek persze meg is van az ára. A meglehetősen magas gépigénye mellé nemcsak brutális helyigényt társít (a telepítés alsóhangon is 105 GB, és ez a jövőben drasztikusan emelkedhet), de folyamatos internetkapcsolatot is, a térkép jelentős része ugyanis valós időben kerül streamelésre, mert egész egyszerűen másképp lehetetlen volna megoldani ezt a részletgazdaságot és rengeteg tartalmat. Szerencsére számos olyan beépített funkció érhető el, amellyel kordában tartható a sávszélesség-igény, amely különösen az adatforgalmi korlátozással rendelkező felhasználók számára lesz áldás.

MAJOR TOM

Ugyanakkor nem a terep az egyetlen, amelyhez internet szükséges: a Microsoft és a virtuális repülés iparágában dolgozó cégek együttműködésének hála akár valós idejű időjárás- és légiforgalom szimuláció is elérhető, azaz pontosan azok a körülmények hozhatók létre virtuálisan, mint amik abban az adott pillanatban a valóságban is megvannak. Ez a legnagyobb légikikötők esetében az égen, a taxiútvonalakon, a kapuknál egyidejűleg tartózkodó gépek darabszáma okán is alapvetően bonyolítja és mélyíti el a játékmenetet, ha pedig e mellé még esetleg valaki bekapcsolja a más játékosok közreműködésével üzemeltetett rádiókommunikációs modult, már tényleg a lehető legközelebb lesz az igazi repülés élményéhez.

Ehhez viszont nemcsak kellőképpen erős gépre, de megfelelő perifériára is szükség lesz. A Flight Simulator egérrel és billentyűzettel finoman szólva is kínszenvedés, a finom mozdulatokat igénylő kormányzáshoz sem az egér, sem a billentyűzet nem alkalmas, így már egy egyszerű kontroller is drasztikusan meg tudja növelni a játékélményt. Az Xbox One kontrollere kifejezetten jól működik, az alapvető funkciók mindegyikét sikerült a meglehetősen kevés gombhoz hozzárendelni, az analóg karok pedig alapjáraton túlságosan is érzékenyen reagálnak minden mozdulatra. Természetesen teljesen nem tudják kiváltani a gombokat, mindenképp szükség lesz billentyűzetre is, hiszen túlságosan sok elem kell a repüléshez. Hosszútávon ugyanakkor elengedhetetlen egy joystick, vagy egy komolyabb eszközpark beszerzése, de mivel egy szimulátorról beszélünk, ezt külön talán ki sem kell emelni.

Még úgy sem, hogy a számos asszisztencia, a tutorial és egyebek okán minden eddiginél könnyebben lehet beleugrani a repülés világába, hanem a szabad repülés mellé pakolt játékmódok okán is. A várhatóan aktívan frissülő leszállás-kihívások során a világ legkomolyabb szaktudását igénylő, vagy épp legveszélyesebb repülőterein kell sikeresen földet érni, általában vagy nem oda való gépekkel, vagy nem ideális helyzetből startolva. A landolás végén pont zsebelhető be, a teljesítmény pedig több tényező figyelembevételével a landolás pontossága, a sebesség, a féktáv kerül kiértékelésre. A másik játékmód ennél viszont komolyabb tudást igényel: a bozótrepülés során a Föld távoli szegleteiben kell felsőszárnyas, kisebb gépekkel ide-oda repkedni, méghozzá elemi navigációval, a modern technika segítsége nélkül. Ezen kihívások nemcsak ezen korlátozások okán nehezek, de hosszúak is, van olyan, amely (valós időben) fél napon át eltarthat, hibázni pedig közben nem lehet. Ez, és persze a leszállás-kihívás is keretbe foglalja a repülést, célt és így motivációt ad, közben viszont megtanít az egyes géptípusok alapjaira, vagy legalábbis rávesz arra, hogy újabb géptípust ismerjünk ki hosszútávon.

Hiszen minden, ami a Flight Simulatorban van, csak a kezdet nemcsak a repülésszimuláció és általában véve a szimuláció műfajának egy új lépcsőfoka, de a 2020-as FS-ének sziklaszilárd alapja is, amire a később érkező bővítmények, a bővülő géppark, és persze a végtelen mennyiségű rajongói modifikáció építhető, és amivel olyan kecsesen szelheti az eget még akár egy évtizedig is, mintha egyenesen oda született volna.