Miitopia népe békében tengette napjait, míg egy nap fel nem bukkant a gonosz Sötét Nagyúr, aki elragadta arcukat, melyet aztán különböző szörnyekre aggatott mókás és időnként kissé groteszk eredménnyel. Eljött hát a Mii időnk, hogy móresre tanítsuk a rosszfiúkat és véget vessünk ennek az arcátlan helyzetnek!

Ez a Mii történetünk

Azt hiszem, ez nem túl meglepő, de az eredeti Nintendo 3DS-verzióhoz képest a Miitopia fényévekkel jobban mutat Nintendo Switchen. Nincsenek többé szabad szemmel megszámlálható pixelek, mosott textúrák és recés szövegbuborékok, így jóval kellemesebb látványt nyújtanak színes, aranyos elemei. A StreetPass Quest-ihletésű alkotásban, mint egyfajta rögtönzött mesében, mi magunk oszthatjuk ki a különböző szerepeket, és dönthetjük el, kit öltöztetünk a hős csillogó páncéljába, vagy kit bélyegzünk rosszfiúnak. Fantáziánkat szabadjára engedve megalkothatjuk a legvadabb Mii karaktereket, de az igazán részletes karakterkészítővel akár ismerősöket, barátokat, ismert embereket is, sőt gyakorlatilag bárkit megeleveníthetünk történetünkben, a külső jegyek mellett esetenként még személyiségüket és kasztjukat is meghatározva. StreetPass híján ezúttal legfeljebb interneten keresztül fogadhatunk mások által alkotott Mii karaktereket, bár ez a lehetőség Nintendo Online-előfizetéshez van kötve, ahogy saját karaktereink megosztása is.

Eleinte magányos harcosként eredünk az ellopott arcok, no meg persze a gonosztevő nyomába, de a térkép szerteágazó útvonalait bebarangolva szerencsére gyorsan rokonlelkekre találunk, akik csatlakoznak a nemes ügyhöz. A klasszikus körökre osztott harcokban nagy szerepe van szintünknek, felszerelésünknek és státuszpontjainknak, de talán még ennél is fontosabb a csapatunk tagjaival kialakított viszonyunk. Ahogy egyre közelebb kerülünk bajtársainkhoz a vicces közjátékokon, együtt töltött időn, valamint közös csatákon és programokon keresztül, új passzív képességek válnak elérhetővé, amikkel a legkülönbözőbb módokon támogathatják egymást az összecsapások során. Persze az ellentétje is előfordulhat, így ha két barátunk összerúgja a port, akkor bizony harc közben sem nyomják el ellentéteiket, ami váratlan galibákat szülhet.

Miindenki egyért

A pályaszakaszok között fogadókban megpihenve töltődhetünk fel, ahol hőseink szobaelosztásával tovább javíthatjuk viszonyukat, az utunk során szerzett finomságokkal erősíthetjük őket – ízlésüktől függően más-más eredménnyel –, illetve itt korszerűsíthetjük akár felszerelésüket is, már ha karaktereink is épp úgy gondolják. A hagyományos szerepjátékokkal ellentétben a Miitopia világában nem egy árlistából válogathatjuk össze hőseink fegyverét és páncélzatát, amikor csak kedvünk tartja, hanem kvázi gondolatbuborékként megjelenő vágyaikat teljesíthetjük aranytallérjainkkal, ami olykor lehet csupán egy finom banán. Előfordulhat azonban, hogy karakterünk pajkos gyerek módjára elcsábul, és bánatunkra az áhított felszerelés helyett csupán egy kis finomsággal és a visszajáróval tér vissza.

A fogadókban továbbá a hálás polgároktól kapott jegyekkel különböző jutalmak reményében megpörgethetünk egy szerencsekeret, vagy egy kő-papír-ollóban jártas robotot is kihívhatunk csillogó érméire hajtva. Amiibo-gyűjteményünket is érdemes leporolni, mert a figurákat beolvasva nemcsak tematikus kosztümöket, hanem játékbeli tárgyakat is szerezhetünk.

Miinden jó, ha jó a vége

A Miitopia talán a tökéletes első szerepjáték: könnyed, színes, mókás, egyszerű és néhol abszurd. Aranyos stílusa ellenére persze nemcsak gyermekeknek ajánlott, de valószínűleg ők fogják a legjobban élvezni, ahogy történetük részesévé teszik önmagukat, szeretteiket, hőseiket, vagy akár gonoszkodó társaikat. Kihívásokat nem nagyon tartogat, és idővel a harcok is ismétlődővé válhatnak, összességében azonban egy igazán mókás kis kaland, rengeteg megmosolyogtató interakcióval és minimális párkapcsolat-menedzsmenttel. Még ha a StreetPass-funkciók hiányában kicsit úgy is érződik, hogy nem tud igazán kiteljesedni, mindenképp megérte adni neki még egy esélyt.