Négy testvér, akiket egyetlen örök cél köt össze, egyszerre vallottak kudarcot. Most egy lány, Mo vállára nehezedik a teher az Omni Switch hordozójaként, hogy megmentse őket, és ezzel a közeli szigeteken lakó szeretteit is, akikhez a védelmet jelentő tornyok hiányában egyre közelítenek a halálos spórák. Egy magányos és gondterhelt utazásnak nézünk elébe.

Mindig öröm látni, ha egy játék a kézzel rajzolt stílust választja, ahogy a Minute of Islands is, ami első pillantásra valamiért a Kalandra fel!-sorozatot juttatta eszembe. Ezt a hasonlítást azonban gyorsan vissza is vontam, mikor nem sokkal a játék megkezdése után belefutottam egy sirályok által dézsmált hatalmas, oszladozó bálnatetembe. Az aranyos külső és csodás animációk jelenléte tehát ne tévesszen meg senkit, ez játék kifejezetten sötét, és néhol már kissé groteszk is.

Góliát Óriás Szakszerviz

A Minute of Islands keretében a feladatunk, hogy „megjavítsuk” a szigetek mélyén élő négy óriást, akik a gyilkos spórákat távol tartó gépeket hajtják. Ez elsőre talán egyszerű feladatnak hangzik, és igazából nem is kifejezetten bonyolult, azonban utunkat számos tényező nehezíti. A játék ugyan leginkább egy narratív kaland akar lenni, az ugrándozás mennyisége azonban már-már egy platformer hatását kelti, ahogy ide-oda járkálva igyekszünk megoldani a továbbjutáshoz szükséges különböző fejtörőket, hogy aztán még valahogy hajónkhoz is visszataláljunk.

A fejtörők nagy része Omni Switch nevezetű botunkhoz kötődik, amit nemcsak kurbliként tudunk használni az egyes gépek beröffentésére, de a működtetésükhöz szükséges energiák továbbításához is szükség van rá. A feladványok igazából egész ötletesek és szórakoztatóak, legalábbis eleinte, ugyanis elég hamar elfáradnak, amit a rendszeres köztes sétálgatás is tovább fokoz, mely alatt legfeljebb a már bejárt helyszínekben gyönyörködhetünk kedvünkre. Környezetünket megvizsgálva párszavas leírásokat kaphatunk, vagy esetleg a gyűjthető tárgyakként szolgáló szellemek nyomába eredhetünk, hogy újabb részleteket tudjunk meg a világról. Ha ez nem lenne elég, sajnos apróbb hibák is belerondítanak az összképbe, én például a kapaszkodáshoz használt tereptárgyat rég elhagyva több alkalommal is simán tovább tudtam mászni a levegőben, aztán csak nagy küzdelmek árán voltam képes lejutni.

Hess spóra hess

A Minute of Islands tehát egy gyönyörű, hangulatos és sötét kis utazás, ami inkább kelti egy lassabb tempójú platformer hatását, mint egy narratív kalandét. A cselekmény mindent összevetve egész érdekes, az elragadó grafikai stílusról és komor, de jól összerakott világról nem is beszélve, azonban a játékmenet valahogy nem igazán tudja kitölteni ezt a keretet, még ha eleinte kellemesen el is szórakozik az ember a fejtörőkkel és ugrándozással. A lassú tempóval nincs gond, viszont a sok kitöltetlen, ide-oda sétálgatás és hangulatteremtőnek szánt hosszas hajókázás még pár órás hossza ellenére is elég unalmas a játékban. Mindezek ellenére, ha valaki egy kicsit befordulós, közel sem vidám hangvételű, és káprázatosan prezentált rövidke utazásra indulna, az nyugodtan megveheti a jegyét a Minute of Islands előadására.