Tavaly már belementünk a szuperkrossz és a motokrossz közötti különbségek taglalásába, ezért ebben a cikkben ezzel nem sokat foglalkozunk. A lényeg az, hogy a kettőt nagyon nagy hiba egy kalap alá venni, mivel teljesen más motorozási stílusokról beszélünk, és ennek megfelelően merőben más a két versenyág pályáinak a kialakítása is. A motokrossz maga a természetesség és a terep maximális kihasználása, a szuperkrossz pedig stadionokba bezsúfolt, éles kanyarokkal tarkított ugratóláncolat, ahol egy darab növénnyel nem fogunk találkozni, csak fényárban úszó lelátókkal. Erről tehát ennyit, magyarul, aki dönteni szeretne, hogy melyik címet válassza az MXGP és a Monster Energy Supercross (MES) között, annak remélem, segítettem megadni a kezdő lökést. A bevezetőben feltett kérdésemre viszont mindenképpen válaszolnom kell, mert jó már az elején tisztázni: szükség volt erre a ráncfelvarrásra. Kérdés azonban kérdést követ. Miért pont ráncfelvarrásnak titulálok egy teljesen önálló második részt? Nos, azért, mert ahhoz képest, hogy például egy MXGP mennyit tud változni évről évre, a MES annyira nagyon markánsat nem lépett előre, de mégis olyan finomságokkal lett gazdagabb, ami méltóvá teszi az elkövetkezendő két oldalra. Próbáljuk hát ki a legnagyobb amerikai stadionok talaját és légterét, és szórakoztassuk a népes közönségünket!

STARTRA KÉSZEN

Most úgy fogunk tenni, mint amikor az egyszeri játékos leül a gépe vagy konzolja elé, hogy néhány versenykilométert beletegyen a játékba. Ezt nagyon hamar megtehetjük, mert alapból semmiféle karaktergenerálást nem igényel, csak ha a karriert szeretnénk elkezdeni. Korábban a főmenü nem jelent meg addig, amíg a kötelező játékbéli materializálódásunk nem öltött konkrét formát. (Te jó ég, ezt leírtam?) A verseny megkezdése előtt látványos felvezetéssel találkozhatunk, hatalmas mennyiségű pirotechnika és ütős metalzenei alapok kíséretében, majd külön is bemutatásra kerülünk. Az, hogy a többszörös bajnokok és a nálunk rutinosabb versenyzők miért nem kapnak ekkora üdvrivalgást, azt azonban még mindig nem értem. A helyben végrehajtható motorbeállítások mintha nem lennének annyira túlspilázva, mindösszesen a felfüggesztés finomságait babrálhatjuk. Ez persze lehet szabályok által meghatározott dolog, de simán elképzelhető az egyszerűsítési szándék is.

Az indulást követően viszont határozottan más érzetem támadt, mint tavaly ilyenkor. Rögtön az irányításra lettem figyelmes, mert a kanyarokban kevésbé éreztem magam nyeregben. Igen, két karika után arra kellett rájönnöm, hogy bizony többször kell használnom a féket, ha érvényesülni akarok, hiszen a kormány szimpla elfordítása már nem elég egy lassabb ugratást követően sem. Ha nagy a tempó, akkor a motor nagyon sokat veszít a mobilitásból, pillanatok alatt vihetjük el a pálya szélét jelző bálákat, majd az intenzitástól függően köthetünk ki fejjel a sárban vagy egy pályabíró ölében.

VAN ITTHON MOSÓPOR?

A pályák ritmusának elsajátítása szinte minden motoros cikkem központi elemének mondható, de mind közül a szuperkrossz műfaja viszi a pálmát. A kanyarokban lehet úgymond „pihenni”, mert az egyenesek bukkanókkal és ugratókkal vannak teletűzdelve. Nekem az ideális tempót leginkább belső nézetben sikerült megtalálnom már tavaly is, mert mindent jobban láttam, ha nem a karakter hátát bámultam, hanem a pálya vonalát. Idén ezt azzal könnyítették, hogy a matekozást igénylő kombinációkat segédnyilakkal látták el, amelyek pont a megfelelő ívben buknak át az akadályokon. Ha ezekhez megpróbáljuk megtalálni a korrekt sebességet, akkor bizony nagyon hasznosak tudnak lenni – természetesen a már javasolt belső szemszögből. Továbbá hasznosak az egyes pályaelemek kihívásainak teljesítésekor megjelenő bónuszok is. Ha szépen ugratunk, vezető helyen töltünk el egy kört, elhozzuk a rajtot stb., akkor jutalompontokat kapunk, ezáltal gyorsítva szintlépésünket és a kreditszerzést.

De vegyük kicsit szemügyre a minket körülvevő környezetet is. A pályát és a versenyt felügyelő személyzet közelsége sokkal jobban érezhető, mint tavaly. Vannak például sárgazászlós versenybíróink, akik lelkesen lengetnek, ha valamilyen tömegjelenet rajzolódik ki előttük. Bevallom, ilyenre nem emlékszem az első részből, de legfeljebb majd kapok pár kéretlen levelet, ha csak figyelmetlen voltam. Amit azonban biztosan jól látok, az az, hogy irgalmatlanul sárosak lehetünk a futamok végére. A szerződések megírásakor a szponzorokat külön fel kell erre készíteni, hogy kb. 3 kör után feleslegesen keresik a nevüket a versenyzőkön. A közönség még nagyon egyformán ugrál, de valószínűleg annak örülnek, hogy a nagyon jól összerakott ledoszlopokról informálódhatnak, hogy éppen ki hányadik helyen motorozik.

HA UNOD A BANÁNT

A külső nézetett használók is rengeteg érdekességet fedezhetnek fel maguknak. Szintén egy apró észrevétel, de ha nagyon kipörgetjük, motorunk végre a kamerába csapja a sarat. Nyilván ez a hatás csak cicoma, de mégis hozzátesz a hangulathoz. Ahogyan az is, mikor más játékokban az esőcseppek megjelennek, vagy éppen egy raliszakaszon egy tócsába csapódva lesz vizes az egész képernyő. Apropó, ebben a hónapban erre is lesz példa. A karriermódot direkt vettem az egész teszt végére, mivel az nem változott jelentősen. Szponzori elvárásoknak kell megfelelni, de végre választhatunk olyan opciót is, hogy támogatótól függetlenül használunk egy saját festést, nem rakatjuk fel az általuk meghatározott (egyébként nagyon vagány) matricázást. Megszokott szinten van jelen a ruházat és a motor babrálása is, tengernyi megvásárolható kiegészítővel, amiknek árai is tartogatnak némi kihívást, hiszen össze kell kapargatni az apanázst.

A többjátékos élményt már az első rész is megdobta a pályaszerkesztő funkcióval, de idén ezen is finomítottak. Sokkal több elemet rakhatunk le, mint eddig, lebontva többívű kanyarokra, egyenesekre, apróbb bukkanókra és nagyobb ugratókra, ugratókombinációkra. Megválaszthatjuk az alapul szolgáló stadion struktúráját, tarkíthatjuk speciális elemekkel, de ami a legfontosabb: kreálmányunkat ezúttal is megoszthatjuk az internet motoros népével. Az automatikus jóváhagyó rendszer autopilot módban végigjárja a kört, majd az eredményt közli velünk. Nekem sikerült ám elérni, hogy orra bukjon, de végül hősiesen befejezte a munkáját. Az MXGP Pro mintájára még egy gyakorló komplexumot is kaptunk, kioldható extra útvonalakkal!

AMERIKAI CIRKUSZ

Ezúttal is furán mutat az eredményeknél a nevünk mellett díszelgő magyar trikolor, hiszen most is mindenkinek az államzászlaja szerepel, de annyi baj legyen. A versenysorozat mai napig képes megtölteni egy Mercedes-Benz Stadium méretű arénát (erről bővebben a keretes anyagunkban olvashatsz), magánál tartja az egyik piacvezető energiaital gyártót, és már a második olyan játékprogram jelenik meg a Milestone gondozásában, amely alkalmas a népszerűsítésre. Hiába, teljes áras foltozás jellege ellenére is egy szerethető és vállalható játék lett a második rész is.