A Monster Hunter: World tavaly jött, látott és győzött. A Capcom 15 éves múltra visszatekintő szörnyvadászós szériája Japánban már eddig is nagy népszerűségnek örvendett, nyugaton azonban inkább csak rétegjátéknak számított, legalábbis 2018-ig bezárólag. A Monster Hunter: World viszont nevéhez méltón az egész világon be tudta magát lopni a játékosok szívébe, ennek köszönhetően pedig hamar a Capcom valaha volt legsikeresebb játéka lett belőle. 13,1 millió eladott példányával igen magabiztosan vezet a második helyezett Resident Evil 5 előtt, melyből „csak” 7,5 millió darab fogyott.

Most pedig, nagyjából másfél évvel az alapjáték debütálása után, befutott az első és sajnos egyben utolsó nagyobb lélegzetvételű kiegészítő is az Iceborne képében. A kérdés már csak az, hogy vajon a Capcomnak sikerült-e megismételnie a Monster Hunter: World remek teljesítményét, vagy mindannyian jobban járunk, ha kihagyjuk a havas szörnyvadászatot?

Sárkányok vándorúton (megint)

Az Iceborne története nagyjából ott veszi fel a fonalat, ahol a Monster Hunter: World abbamaradt. A sztori szerint a szörnyek megint felettébb különösen kezdenek viselkedni, mikor pedig a Research Comission erre válaszul kiküldi felderítőit, azok egy teljesen új, jégbe zárt vidéket találnak. A kutatóknak nem is kell ennél több, egyből új falut alakítanak ki a Hoarfrost Reachnek keresztelt területen, aztán pedig nekilátnak a fagyott hegyek és végtelen jégmezők gondos átvizsgálásának. Az rövid úton kiderül, hogy az egész anomáliáért egy újabb Elder Dragon, név szerint Velkhana a felelős, innentől kezdve pedig ránk vár a feladat, hogy helyreállítsuk a természet egyensúlyát, méghozzá rengeteg vadászattal.

Talán már ennyiből is érződik, hogy az Iceborne sztorija erősen hajaz az alapjátékéra, de ez egyáltalán nem probléma, hiszen a történet, ahogy a Monster Hunter: World esetében, úgy itt is inkább csak egyfajta indok arra, hogy szörnyekre lehessen vadászni, ezt a funkcióját pedig tökéletesen betölti. Ami pedig az erre az alapra felhúzott egyjátékos kampányt illeti, az szerencsére igen grandiózusra sikerült: az Iceborne nagyjából 40 óra alatt játszható végig, és egy új térképpel, rengeteg új szörnnyel, új küldetésekkel, valamint egy minden eddiginél keményebb nehézségi fokozattal érkezik, azaz jó ideig el lehet vele lenni.

Hó, jég és más semmi?

Alapjait tekintve az Iceborne nem változtat sokat a Monster Hunter: World receptjén. A játék célja továbbra is az, hogy egyedül vagy csoportosan szörnyekre vadásszunk, majd az elejtett prédából jobb felszerelést gyártsunk magunknak, hogy az erősebb célpontokkal is elbírjunk, a kiegészítő azonban hozott magával néhány érdekes és izgalmas változtatást.

A legszembetűnőbb újítás természetesen maga a környezet: az Iceborne egy hóba és jégbe dermedt új világba kalauzol el minket, bár érdemes lehet megjegyezni, hogy sok küldetésünk így is az alapjáték pályáira szólítja vissza a vadászokat. Hoarfrost Reach nagyságát és összetettségét tekintve nagyjából megfelel a Monster Hunter: World egy térképének, és bár az ember elsőre azt gondolná, hogy egy jégbe fagyott világon nem lehet olyan sokat variálni, a valóság ettől szerencsére nagyon távol áll.

Hoarfrost Reach tájain ugyanis jól megférnek egymás mellett a havas puszták, az örök fagyba dermedt tavak, a titokzatos barlangok és a vulkanikus környékek, sőt, ha mindez nem lenne elég, a térképen szétszórva termálforrásokat is találhatunk, melyekben megmártózva időleges bónuszokra tehetünk szert. Valamint érdemes még megemlíteni az új települést, Selinát is, mely szintén remekre sikeredett. A hóba megbújó apró falunak van egy nagyon kellemes, kicsit a tündérmeséket idéző hangulata, illetve a kialakítása is jóval „felhasználóbarátabb”, mint Astera esetében, hiszen itt minden egy szinten van, nem kell folyton a különböző emeletek között rohangálnunk.

A másik fontos újítás, ami a kiegészítővel érkezett, az az úgynevezett Clutch Claw, mellyel bármikor odaránthatjuk magunkat a szörnyekhez, és felugorhatunk rájuk, hogy hatalmas sebzést vigyünk be nekik, vagy épp néhány jól elhelyezett támadással felpuhítsuk a védelmüket. Nem árt persze vigyázni, hiszen, ha akkor próbálunk felkapaszkodni, amikor épp dühöngenek, akkor hamar arccal a hóban találhatjuk magunkat. Ez az új mechanika pedig teljesen jól működik, dinamikusabbá teszi a harcokat, egyben pedig el is mélyíti őket egy kicsit, bár azért arra készüljünk fel, hogy sokszor fogunk lezuhanni a célpontunk hátáról, mielőtt sikerül elsajátítanunk a tökéletes időzítést.

Vigyázz, mélyvíz!

Ami a kiegészítő nehézségét és koncepcióját illet, az Iceborne nagyjából úgy aránylik a Monster Hunter: Worldhöz, mint ahogy a korábbi Monster Hunter-játékok Ultimate (vagy japánban csak G) kiadásai az alapverziójukhoz. Azaz az Iceborne egy kifejezetten végjátékra kihegyezett DLC lett, amibe bele se vághatunk addig, amíg az alapjátékkal nem végeztünk és el nem értük a 16-os vadászrangot.

És erre a korlátozásra szükség is van, hiszen az Iceborne bevezetett egy új nehézségi fokozatot, az úgynevezett Master rangot, mely nagyjából a korábbi Monster Hunter-játékok G rangjának felel meg. Az ebbe a kategóriába tartozó szörnyek brutális mennyiségű életerővel, hatalmasat sebző támadásokkal és vadonatúj mozdulatokkal keserítik majd meg az életünket, cserébe viszont a felszerelésünk is alapos javuláson esik át. A Master rang legalapabb páncéljai is köröket vernek az eddig elérhető cuccokra, fegyvereinket pedig immár 12-es szintig fejleszthetjük, illetve utóbbiak új mozgáskombinációkat is kaptak.

Ahová lépek, szörny terem

A fenti újítások persze mind szépek és jók, de egy Monster Hunter-játéknál a legfontosabb kérdés végső soron mégiscsak az, hogy mi mindenre lehet vadászni? Szerencsére az Iceborne-nak ezen a téren sem kell szerénykednie. A kiegészítőben egyszerűen rengeteg szörny kapott helyet, kezdve a főellenség szerepét betöltő Velkhanától egészen az apróbb, „jelentéktelenebb” célpontokig. Igaz ugyan, hogy a felhozatalban bőven akadnak olyan arcok is, akikkel a korábbi Monster Hunter-epizódokban már összefuthattunk, de a készítők szerencsére ezeket is igyekeztek feldobni új támadásokkal, új mozdulatokkal, így az ismert lények felszeletelése is kap egy kellemesen új ízt.

Ami pedig a friss prédákat illeti, itt végképp nem érheti szó a ház elejét, hiszen igencsak változatos és egyedi szörnyek járnak a jeges tájhoz. Külön érdekesség, hogy a Capcom nem is lőtte le mindet a különféle trailerekben és előzetesekben, így a tájat járva érhet minket pár kellemes (vagy épp kellemetlen) meglepetés.

Kiegészítő vagy teljes játék?

Mindent összevetve elmondható, hogy az Iceborne abszolút méltó társa a tavaly megjelent alapjátéknak, mely helyenként már nem is kiegészítőnek, hanem inkább teljes értékű folytatásnak érződik. Az új térkép gyönyörű, a vadászatok nehezebbek, mint valaha, és az új szörnyeket is legalább akkora öröm végre lenyomni, mint az összes eddigi prédát a játékban. Ennek megfelelően az Iceborne mindenkinek ajánlott vétel, akinek bejött a tavalyi Monster Hunter: World, de nem árt, ha felkötitek a gatyátokat: Hoarfrost Reach bestiái ugyanis még a legtapasztaltabb vadászoknak is tartogathatnak kellemetlen meglepetéseket.