Ahogy azt már párszor megállapítottuk, az elmúlt évek a roguelike (vagy ha úgy tetszik roguelite), mint műfaj felvirágzását is magukkal hozták, így gyakorlatilag nincsen már olyan kombináció, amiben még ne láttuk volna. Volt már lövölde, stratégia, hack and slash, platformer és pakliépítős kártyajáték is elegyítve az említett stílus főbb jellemzőivel, melyeket mára valószínűleg már betéve tudtok. De ha mégsem, akkor gyorsan: a központi játékmenetet rövid, kellő kihívást rejtő futamok alkotják, melyek során a loot és az ellenfelek véletlenszerűek, ha pedig elbuksz, kezdheted elölről; de valamicske fejlődés mindig jár. Naszóval, ebbe a mára már-már teljességgel telítettnek nevezhető mezőnybe száll be a Monster Train is, mely az erős Slay the Spire-utánérzés ellenére igencsak kellemes meglepetésnek bizonyult.

Pokoli toronyexpressz

A játék sztorija stílusából adódóan nincsen agyonbonyolítva, mégis ötletes: a poklot a gaz angyalseregek szó szerint befagyasztották, így a mi feladatunk lesz a háromemeletes hádész-expresszen egy szikra elszállítása a legmélyebb bugyrokba, hogy újra beindíthassuk a központi fűtést. Ebben pedig az alvilág öt klánját reprezentáló paklik lesznek segítségünkre, melyek mindegyike más-más erősséggel rendelkezik: a Hellhorned a sebzésre és erős lényekre; az Awoken gyógyításra és támogatásra; a Stygian Guard varázslatokra hagyatkozik; míg a Melting Remnant nagy ereje fokozatosan fogy, végül az Umbra a sötétségből táplálkozik. Egy-egy futam teljesítésében pedig nemcsak egy, hanem egyből kettő gyűjteményből választhatunk: a fő talon adja egyedi főhősünket, a másodlagos pedig kiegészíti azt. Az így elérhető 25 kombináció mindegyike egyedi szinergiákat rejt, és változatos módon lehet belőlük brutális variációkat összehozni, melyekre magasabb nehézségi szinteken és/vagy a mélyebb bugyrokban bizony szükség is lesz.

Az ördög bibliája

Maga a játékmenet rém egyszerű. Húzott lapjainkat kijátszva töltjük fel vonatunk szintjeit védőkkel, akik remélhetőleg egy körön belül lecsapják a velük szembenállókat, mert ha nem, akkor mennek a következő szintre. Ha pedig a tetőtérbe érnek, akkor addig csapkodják a szikrát (ami azért visszacsap), amíg ők vagy mi el nem bukunk. Ha sikerrel vettük a több hullámból álló összetűzést, akkor kapunk három-négy jutalmat (kártyalapokat és pénzt), majd választhatunk két út közt, melyek más-más bónuszokat rejtenek: további lapokat, vagy árusokat, akiknél zsetonunkat varázslataink és szörnyeink fejlesztésére válthatjuk. Ja, és végre valakinek eszébe jutott, hogy a nagy gyűjtögetésben a haszontalanná váló lapokat el is lehessen dobni, mert a túl nagy pakli nem mindig kívánatos, és a kezdőlapok némelyike gyorsan erejét veszti. Így haladunk egyre mélyebbre a befagyott alvilágban, minden kör egy újabb véletlenszerű ellenfél-kombinációt rejt, így sosem lesz két egyforma futamunk.

Ami elsőre egyszerűnek tűnik, az gyorsan egyre összetettebbé válik, ahogy sorra nyitjuk meg a lapokat és variáljuk a paklikombinációkat. A sorra megnyíló lehetőségekkel kísérletezni nagyon jó móka, még akkor is, ha nem egészen jön össze a számításunk és bár véletlenszerűek a bónuszok, egyszer sem érezni azt, hogy igazságtalan lenne a játék. Ahogy pedig egyre erősebb kombinációkat és trükköket fedezünk fel, úgy nehezíthetjük magunknak tovább a játékot, futamonként összesen 25 szinten, de összecsapásonként is választhatunk egy kihívást némi plusz jutalom reményében.

Szörnyen szórakoztató

A remek és igen addiktív játékmenetet kiegészíti az egyszerű, de stílusos megjelenés, mely mögött egy egységes, átfogó elképzelés és dizájn áll, legyen szó akár az öt klánról vagy éppen az ellenfelekről. A zene már kevésbé kiemelkedő, de legalább nem zavaró. A kezelőfelület könnyen átlátható és egyszerű, effektekkel nem túltömött, egyszóval olyan, amilyennek lennie kell.

Személy szerint nem vagyok egy nagy kártyajáték-mester, de ha roguelike, akkor majdhogynem bármi jöhet, így találtunk egymásra a Monster Trainnel. Még így, félnoobként is kellő arányban leltem sikerélményt és kihívást a játékban, így bátran ajánlom bárkinek, aki nem utasítja el élből a gyűjtögetős-taktikázós kártyajátékokat. A Monster Trainben kezdőtől a veteránig mindenki megtalálja a számítását, és meglepően mély játékmenet húzódik meg az elsőre egyszerűnek tűnő külső és szabályrendszer alatt.