Na, ezzel a problémával próbál valamit kezdeni a Moonglow Bay. Az alapszitu jól felépített és nekem rokonszenves: főhősünk párjával a nagyvárosból (Ontario, Kanada) az 1980-as évek keleti partjára költözik. Egészen pontosan egy apró halászfaluba, amely éppen a megszűnés szélén áll. A tervek nagyok: a szemmel láthatóan 50+-os pár két dologhoz nem ért, mégpedig a halászathoz és a kifogott tengeri herkentyűk elkészítéséhez – de legalább elszántak!

Halászunk és védünk

Nyissz: három évet ugrunk már az első egy percben. Partnerünk három éve eltűnt, ezért a hatóságok halottnak nyilvánítják. Ezt megtudva egy szem lányunk becsatlakozik (a házunkba bezárkózva gyászoló) mindennapjainkba, és elkezdődik maga a Kaland. Merthogy sokkal több mocorog errefelé a tenger mélyén, mint a különböző szusi-alapanyagok: a helyiek mindenféle szörnyről beszélnek, melyek élve falják fel a tengerre merészkedőket. Na, mi is lehet az egyik feladatunk? Persze, hogy a rejtélyek kibogozása. De ez lesz az egyszerűbb része a dolognak. Merthogy meg is kellene tanulnunk halászni, főzni (ehhez a helyiektől kapunk majd recepteket, vagy kellő jártasság esetén, főzés közben „eszünkbe jutnak a dolgok”), s nem mellesleg ételeinkkel és jócselekedeteinkkel életre kell kelteni ezt a szellemvároskát. Ehhez turisták kellenek, ahhoz meg attrakciók és persze jóféle ételek – amiket, tadamm, nekünk kell megfőzni! Persze az sem árt, ha nem esik szét a városka épületállománya, azaz fel is kell őket szépen, egyenként újítani. Ehhez is pénz (azaz kagyló) kell, és már megint a konyhában kötünk ki.

Lassú folyású, mesélős, tanítgatós játék ez. Azaz valahol gyors is: egy játékperc a valóságban egy másodperc, azaz egy napra nem sok cselekvés tudunk bezsúfolni – legalábbis a házon kívül. A négy fal között megáll az idő, és ez a főzőcskénél hasznos. De odakünn sok dolgunk akad: főleg beszélgetni, mindenkivel. Innen jönnek majd az infók, a tanulnivalók, a feladatok, az élet, mint a Régi Szép Időkben. Ja, nincsenek számítógépek sem. Úgyhogy amit tanulunk, az a kedvesünk utolsó ajándékaként megkapott horgásznaplóba kerül bele, szépen, kikereshető módon. Receptek, hal-leírások, elvégzendő és már befejezett feladatok, a felszerelésünk, minden. Itt tényleg önellátásról van szó: ugyan a kisboltban tudsz például rádiót venni az apró és rozzant hajódra, de a horogra való csalit már magad aprítod össze a konyhában, miután összeszedted az alapanyagot a parton vagy a tengerben.

Szép lassan hömpölyög előre a történet, kézenfogva vezetnek minket feladatról feladatra, eltévedni igen nehéz. Van benne co-op lehetőség is, szóval baráti szöszmötölésre is alkalmas. Ha van türelmünk és nagyon sok időnk, minket is el tud vinni az elsőre talán fura, de a Minecraft mindent elsöprő sikere óta már nem is annyira szokatlan, gigapixeles grafikai világ. Gyanítom, ez nem véletlen, hiszen így mindenki és minden csak szimbolikus, és a mondanivaló kerül előtérbe. Játék közben én is elgondolkodtam: tulajdonképpen mennyire jó is lenne, ha volna pénzem és lehetőségem, mondjuk, Bakonybélben, az imádott Bakonyom közepén letelepedni és nyugiban élni. A Moonglow Bay a továbblépésről is szól. Súlyos témákat érint, de pont emiatt érdemes foglalkozni vele.