Kevés olyan bosszantó dolog van egy játékkritikus életében, mint amikor egy tesztalany program kifejezetten tetszik neki, sőt, egészen odavan érte. Legszívesebben egész nap dédelgetné, ölelgetné, és a lemezével aludna (ami miatt még a macskáját is kiszorítaná az ágyból), de mégsem teszi, mert a sok ízében nagyszerű terméket ordas hibák tarkítják, elrontva mindazt a szépet és jót, amit egyébként kaphatnánk tőle. Így az örömöt felváltja a csalódottság kesernyés íze, a mosolyt az undortól ránduló fintor, a mesés 90 százalékos értékelést pedig egy sokkal-sokkal alacsonyabb szám, ami sajnos nem is a játéknak, hanem a technikai munka minőségének (vagy inkább annak hiányának) szól. Na, pontosan így jártam én a MotoGP 14-gyel, ami hosszú idők óta a legjobb motoros játék… lehetett volna.
Ha nagy leszek, Rossi leszek!
A Milestone már a tavalyi MotoGP 13-mal is jó úton járt, igaz, a srácoknak kellett még egy esztendő, hogy az általuk elképzelt koncepció kiforrjon, és idén egy olyan programmal rukkolhassanak elő, ami nemcsak a motorozást, hanem a komplett MotoGP-élményt is élethűen mutatja be. A játék elindítását követően mindenki azonnal új karriert kezd, amit egy rövid karaktergenerálás előz meg. Emberünknek választhatunk arcot, sisakot, kesztyűt, csizmát, sőt még egyensúlyozási stílust is, amit a játék fizikai motorja bizony halálosan komolyan vesz. Ezt követően egy kis pénzből gazdálkodó csapathoz kerülünk, ahol a menedzserünk mindössze annyit kér tőlünk, hogy a 15. helyet elérve szerezzünk pontot a lehető legtöbb futamon. Persze ahogy egyre jobb és jobb helyezéseket érünk el, úgy érkeznek be hozzánk a konkurens csapatok ajánlatai, amiket elfogadva jobb motorok és nagyobb népszerűség vár bennünket. S bár ez így önmagában nem sok újdonsággal kecsegtet, a körítésnek hála a MotoGP 14 sok rokon játékkal ellentétben igenis eléri, hogy valódi pilótának érezzük magunkat. A Milestone igyekezett lemásolni egy versenyistálló működésének minden elemét: pilótaként konzultálhatunk a csapat főmérnökével (aki mindig az adott team valódi szakemberének arcát viseli), hogy mit és hogyan kalibráljanak be a motoron, új alkatrészeket pedig a gyakorlókörök során gyűjtött pályaadatok alapján fejlesztenek nekünk pont úgy, mint a valóságban. A Moto3-as ligából később Moto2, majd MotoGP lesz, és ahogy emelkednek a köbcentik, úgy lesz nehezebb és keményebb minden egyes futam.
Vagy inkább tesztbábu!
A MotoGP 14 nem nevezhető kőkemény szimulátornak, igaz, nem is ez volt a fejlesztők célja. A Milestone inkább egy reális atmoszférával körülölelt programot akart készíteni, amiben a motorok fizikája, irányítása és viselkedése épp csak annyira felel meg a valóságnak, hogy az még a legnehezebb beállítások mellett is vezérelhető legyen egy mezei kontrollerrel (persze a játék billentyűzetről is játszható, de érezhető, hogy a fejlesztők egyáltalán nem ezt a perifériát részesítették előnyben). A MotoGP 14 tele van segítségekkel, amiket aktiválva minimális előismeret is elegendő ahhoz, hogy elmotorozz a célig, szóval aki sosem fogott konzolos irányítót a kezébe, az sem fog egyből megőszülni. Amennyiben pedig valaki kihívásra vágyik, csak lője ki a mankókat, tolja fel a mesterséges intelligenciát Realistic fokozatra, aztán jöhet a valódi küzdelem. A Milestone játéka skálázhatóság szempontjából jelesre vizsgázik, az MI-vel kapcsolatban pedig fontos kiemelni, hogy egész kiválóan szimulálja a profi versenyzők viselkedését.
A realitás egyébként az egész játékra jellemző. A hivatalos licenceknek köszönhetően a pilóták öltözékének minden egyes matricája a helyén van, a karaktermodelleket és a motorokat pedig külön bemutatóteremben nézegethetjük meg közelebbről. A versenyeket hangulatos videók előzik meg, melyek bemutatják a futamok helyszínéül szolgáló városokat és pályákat, pilótaként pedig nem csak a menedzserünkkel és mérnökünkkel e-mailezhetünk, de körbesétálhatunk a lakókocsinkban, elolvashatjuk a rólunk szóló cikkeket és interjúkat, valamint szabadon állítgathatjuk a játék nehézségét, így téve lehetővé, hogy folyamatosan tanuljuk a MotoGP 14 szakszerű vezérlését. Ráadásul a karriermód befejezése korántsem jelenti a szórakozás végét. A Real Events of 2013 játékmód 17 valós jelenetet dolgoz fel a tavalyi idényből, amiket minél pontosabban kell reprodukálnunk a sikeres teljesítés érdekében. A Challenge the Champions mód pedig ugyanennyi, a MotoGP történelméből vegyesen összeválogatott kihívást tartogat, melyek során klasszis pilótákat irányíthatunk. Minden egyes verseny tapasztalati pontokkal ajándékoz meg bennünket, amik a pilótaszintek megnyitásáért felelősek: minél magasabb szinten vagyunk, annál több videót, képet, ruhadarabot, versenyzőt és motort nyitunk meg, szóval a tartalomra finoman fogalmazva sem lehet panaszunk. És akkor még ott a multiplayer ugye, amiben tucatnyian versenyezhetünk, rendezhetünk saját Grand Prix-t, sőt, akár a biztonsági autó volánja mögé is bepattanhatunk, hogy segítsük a pilóták életét.
Ennél nem is lehetne jobb! Ja, de.
Mikor pedig már azt hihetnénk, hogy a kétkerekű mennyországban járunk, szembesülünk a MotoGP 14 katasztrofális állapotával, ami a jobb minőségű korai hozzáférésű játékokat idézi. Hol is kezdjem? Először is a játékból nem lehet kilépni – nem viccelek, se az Esc, se a „B”, sem pedig az Alt+F4 kombó nem működik, marad a jó öreg Windows 95-ös módszer, a Ctrl+Alt+Del. Aztán ott van a folyamatos sebességingadozás, ami a viszonylag stabil 50 fps-es képfrissítés ellenére is képes lassítani a játékot. Kanyarokban a MotoGP 14 csak a legerősebb PC-ken nem szaggat, ami eléggé megnehezíti az irányítást, viszont ha három Titan vigyáz a gépünk belsejére, akkor sem mosolyoghatunk a sisakunk mögött, mert a játékélményt megkeserítő hibák így is felütik a fejüket. A motor néha egyszerűen nem indul el, a segítségek maguktól átállítódnak, a betöltés fagyásba csap, az online kód pedig úgy laggol, hogy két kanyar között simán kiugorhatunk a boxutcába egy kávéra. Fogalmam sincs, hogy csak a PC-s változat lett-e ilyen, mert a konzolos kiadásokhoz nem volt szerencsém, de abban egészen biztos vagyok, hogy a fejlesztőket sürgették a kiadással, és ha még kapnak 2-3 hónap tesztidőt, egy kiemelkedően jó játékot készítettek volna. Így viszont azt kell mondanom, hogy a vásárlással ajánlott várni legalább két javítócsomagot, addig ugyanis több fejfájást okoz a MotoGP 14, mint amennyi horzsolást Talmácsi valaha összeszedett.
Közel a célvonal
A technikai nehézségeket leszámítva a MotoGP 14 még tálalás terén is jól teljesít. A grafika rendben van, az állítható időjárási effektek nagyon jól néznek ki, a motorokban pedig még a kicsit poligonszegény modellek ellenére is jólesik gyönyörködni a kiváló kameraállásokkal operáló visszajátszások során. A hangok fantasztikusan jók, a zene pedig, bár csak a menüben hallható, már az első szólamokkal is arra ösztökél, hogy belebújjunk a versenyzői gúnyánkba. És akkor a játék legjobb tulajdonságáról még nem is ejtettem szót: úgy hívják, hogy hangulat. A MotoGP 14 nem csak egy motoros játék, hanem „a” virtuális MotoGP-élmény! Aki követi a versenyeket a tévében, olvassa a híreket, és szereti a gyorsasági motoros bajnokságok világát, az ebben a játékban tényleg mindent megtalál, ugyanis a Milestone-nál benzinszagú szeretet fűtötte a fejlesztést – az a hozzávaló, ami még a császármorzsát is képes finomabbá varázsolni. Csak épp sajnálatos, hogy félkészen adták ki a játékot, fizetős bétatesztből pedig köszönjük, nem kérünk.
