A PC-re 2016-ben megjelent Motorsport Manager egy üdítő színfolt a mai motorsportokkal foglalkozó játékok soraiban. Egyrészről azért, mert menedzserjáték lévén, nem virtuális önmagunkat vagy valamelyik élsportoló mását, hanem egy egész csapatot kell az aktuális bajnokság csúcsára juttatni.

Sehonnai bitang menedzser…

Karrierünk elején ki kell választanunk, hogy mely bajnokságban szeretnénk menedzserünkkel megmérettetni. Ha ez megvan, akkor választhatunk, hogy mely valós csapat licensz nélküli mását szeretnénk irányításunk alá vonni. Kétségeink ne legyenek, a játékban egy darab valós név nem kapott helyet, a szponzoroktól kezdve, a versenyzőkön át, egészen a csapat nevekig minden csak kitalált. Természetesen igyekeztek a készítők, hogy ennek ellenére is felismerhetők legyenek a nevek, de ami a legjobb, hogy van ennek egy sajátos bája, ami mindenképpen csak jót tesz a játéknak. Ha ezen az első „sokkon” túltettük magunkat, nyakunkba szakad minden felelősség és gond, ami egy profi versenycsapat irányításával jár. Nekünk kell felvenni az új versenyzőket és utasításokat adni nekik verseny alatt, koordinálni a szerelők munkáját, új alkatrészeket tervezni és szponzor szerződéseket kötni valamint a csapatmenedzserek szavazásain részt venni szabályváltoztatás végett. És természetesen lelketlenül kirúgni bárkit, aki hűtlenné vált a csapathoz, vagy már nem szolgálja győzelmi érdekeinket. De ami a legfontosabb, hogy mi ne járjunk így. Ugyanis, ha sorozatosan rossz versenyeket vezénylünk le, rosszul válaszolunk egy cseles kérdésre az interjúkon, vagy egyenesen beleszállunk a főnökbe, hamarosan egy nagy vörös ultimátum felirat okozhat nyugtalan álmokat.

…ki hogyha kell, nyerni nem mer

Természetesen egy verseny kimenetele nem csak rajtunk és a verseny közben hozott döntéseinken múlik. Bőven beleszólnak versenyzőink teljesítményébe saját tulajdonságaik, hangulatuk, egészségi állapotuk, a szerelők odafigyelése bokszkiállásnál, az időjárási viszonyok, előre nem látható egyéb versenykörülmények -safety car és hasonlók-, valamint az összes többi versenyző teljesítménye is függ mind ettől. Beleszólásunk egy versenybe „csupán” abból áll, hogy megmondjuk mikor és milyen motormódozatokban haladjon dédelgetett pilótánk, hogyan és milyen agresszívan vegye a kanyarokat, valamint hogy mikor méltóztasson kifáradni a bokszba. Ezek a kiállások rejtik talán egy verseny legnagyobb stratégiai lehetőségiet, ha a játékos okosan használta fel a verseny előtti szabadedzésre kapott időt. Ha ott jól megfigyeli, hogy egyes pályákon és egyes beállításokon, hogy muzsikál az autó és hogyan fogyasztja a gumit valamint az üzemanyagot, könnyen építhet fel nyertes taktikát az ott tapasztaltakra. Természetesen egy verseny más tészta. Bármikor kicsúszhat a versenyzőnk, elfüstölhet alatta a száguldó gépezet, ha nem figyelünk az állapotjelzőkre, defektet kaphat, ha túl sokáig hagyjuk körözni ugyanazon a szett gumin és még hosszan lehetne sorolni, hogy éppen mért kell majd az újságírók kínos kérdéseire válaszolgatni, aztán még a lefelé csúszó elnöki elégedettség mérőt is figyelni. 

Homokszem a gépezetben        

Maga a játék csodálatosan fest egy menedzserprogramhoz képest. A versenyhangulat árad a képernyő minden egyes négyzetcentiméteréről, a hangok kellemesek, az időjárási effektek szerintem pazarul néznek ki, járművűnk a „garázsnézetben” egyszerűen lenyűgöző, de nem tesztről beszélnénk, ha nem ejtenék pár szót arról, ami a motorház alatt lapul. Mindenekelőtt gyorsan leszögezném, hogy semmi olyan komoly baj nincsen, ami miatt bárki szörnyülködve hagyná ott a játékot, de mégis van pár dolog, ami miatt néha ökölbe szorított kézzel ülünk végig egy futamot. Ezek közül is kiemelkedik az, amikor az embernek olyan érzése van, mintha az ellenfeleink folyamatos előnyben lennének, bárhogy fejlesztünk, bármilyen stratégiát alkalmazunk. A verseny legkritikusabb pillanataiban sorra húznak el pilótáink mellett a rivális csapat versenyzői, miközben alattunk meg majdnem felrobban a jármű a túlhajtástól. Nem mindig, de a legrosszabbkor tud jönni. Aztán ott vannak azok a csodálatos „véletlenek”, mikor tisztelt versenyzőnk jön ki a bokszból és rögtön nekihajtanak hátulról, csak azért, hogy egy újabb kiállást kelljen eszközölni úgy, hogy az autó igen csak lassan megy újra körbe a hiányzó alkatrészek miatt. Ez pedig rengeteg idő és pozícióvesztést jelent. Ezek mind olyan problémák, amiket megoldhat egy szörnyen kreatív mentés visszatöltés, de jobb szeretné az ember, ha eleve nem kerülnének elő… vagy legalább ne ilyen látványosan sokszor és ugyan ott. Mindezek ellenére hoz a játék egy Civilization sorozatból ismerős érzést, a „csak még egy kör” motorizált változatát, a „csak még egy versenyt” szindrómát.

Azt mondom kötelező mindenkinek, aki az autósportok szerelmese -pláne ha a száguldó cirkusz rajongója-, mert a játék működése és hangulata elképesztő annak ellenére, hogy semmi valóságra emlékeztető név nem szerepel benne. De hát ugye erre találták ki a modokat, amit a játék aktívan támogat, így akár már a 2017-es szezont is le lehet futni előre, immár létező versenyzőkkel és istálókkal.