Nagyon haragszom. Ha most ennyivel letudnám ezt a cikket, akkor Böjti valószínűleg nem is kérne meg rá, hogy hasonló játékokról írjak nektek a jövőben. Mindemellett esélyesen azzal folytatná, hogy egyáltalán ne írjak semmiről. Szóval ezen félelmemtől vezérelve mégis úgy gondoltam, hogy jobb lenne billentyűzetet ragadni, és kisírni magamat a kedves olvasóknak. Merthogy az MXGP 2019 korántsem lett olyan szuper, mint ahogy elképzeltem, sőt inkább azt kell valahogy megfogalmaznom, hogy mennyire csalódott vagyok. Ennek a mértékét csak úgy tudnám kifejezni, ha mondjuk, venném a Diablo-rajongók csalódását abból a pillanatból, amikor megtudták, hogy kedvenc játékuk folytatása helyett egy mobiljátékot kapnak a Diablo Immortal képében. De nekik legalább elmondták! Engem sajnos senki nem figyelmeztetett arra, hogy mire készüljek, mert valószínűleg senki nem is gondolta, hogy itt bármi gond lehet. Mondjuk, nagyon meglepne, ha egy Diablo-fanatikus egyáltalán beleolvasna ebbe a cikkbe, de ha mégis, akkor mostanra biztosan tovább is lapozott.

FÉLRESIKERÜLT ÁPRILISI TRÉFA?

Mivel augusztus végén jelent meg a játék, erről szó sem lehet, de a fent említett Blizzard-konferencia vonalán igyekeztem maradni. Az MXGP 2019 idén is elhozta nekünk a világbajnoki küzdelem két osztályát, az MXGP-t és az MX2-t, minden hivatalos helyszínével és versenyzőjével, ahogy ezt el is várjuk a sorozattól. A különböző részek elnevezésének alakulását ugyan nehéz követni, miután az 1,2 majd Pro alcímeket követően ezúttal egy évszámos folytatás érkezett, de ez most a legkevesebb problémánk. A karaktergenerálás után a játék kérdezés nélkül dob minket az első versenyhétvégébe, de előtte a kötelező beállításokon kell átesnünk. Tudjátok, hogy kérdés nélkül a legrealisztikusabb fizikai modellt szoktam választani, tehát ez most sem okozott dilemmát. Az AI nehézségét persze közepes szinten megállítottam, tapasztalataim szerint az már alkalmas néhány izzadtságcsepp kisajtolására. De nem idén. A motort akarattal is nehéz volt felborítani, pedig korábban egy rossz kigyorsítás is elég lehetett hozzá, a sár nem verődik úgy az arcomba, az ugratások után gyakorlatilag szinte keresztben leérkezve is épségben mentem tovább, valamint az ellenfelek két kör után mintha nem is egy pályán lettek volna velem. Mi történhetett egy olyan játékkal, amelyik szinte már tökéletes volt? Miért kellett ehhez a tavalyi júniusi megjelenéshez képest plusz két hónap?

LÉGY KREATÍV

A többjátékos módban sem jobb a helyzet, mert csak gyors versenyt mehetünk, és saját szobát hozhatunk létre. A gyakorlásra szánt úgynevezett „Playground” teljesen le lett cserélve, szabadon száguldozhatunk, de ha akarunk, érméket gyűjthetünk és beszállhatunk a „Waypoint challenge”-be, ahol amolyan Dakar-szerűen kell megtalálni az ellenőrzőpontokat. Létre is hozhatunk ilyen útvonalakat, és miután bizonyítottan végig tudunk menni rajtuk, minden felhasználó számára elérhetővé válnak. A Monster Energy Supercrossból ismert pályaszerkesztő is bekerült ebbe a programba, persze szintén megosztható végeredményekkel. Az biztos, hogy pozitívumként megemlíthető az akadásmentes futás és a jó optimalizáció, de a játék korántsem olyan szép, mint egy évvel ezelőtti elődje. De hát melyik rémálom szép, nem igaz? Ha rám hallgattok, akkor egy darabig még az MXGP Pro mellett maradtok.