Az elmúlt években gomba módjára szaporodtak el a roguelike és rouge-lite játékok, a műfajon belül pedig a lövöldék is sikeresen tudtak gyökeret ereszteni. Ebben a zavarosban próbálna halászni a Beamdog által készített MythForce is, a hangsúly azonban a „próbálna” szóra került. Találkoztatok már olyannal, amikor egy játéknak semmi sem akar normálisan sikerülni? Nem? Akkor jól figyeljetek, mert mutatok egyet!
Retro-fantasy
A MythForce egy rouge-lite akciójáték, melyben egyedül vagy többedmagunkkal kell átverekednünk magunkat 3x3 (azaz összesen 9) pályán, hogy a kalandunk végére érjünk. Bár próbálkozik valami történetszerűséggel, annyira papírvékony és kidolgozatlan az egész, hogy egy árva szót sem érdemel. Összesen négy karakter közül tudunk választani – mágus, lovag, vadász és zsivány – akikkel végigverekedhetjük magunkat a retro-fantasy hangulatot idéző erdőn, katakombán, kastélyon és az ott lakó csontvázakon, gomba- és gyíkszerű lényeken. Hőseink mindegyike rendelkezik három egyedi képességgel és egy végső támadással, ami viszont mindenki esetében ugyanaz. Ezeket az ellőhető varázslatokat aztán tovább tudjuk erősíteni – már amennyiben találunk hozzá szükséges gömböket. A köreink során aranyat és glyph-eket gyűjtögetünk, melyeket a városban tudunk elverni az ott letelepedő árusoknál fegyver, tárgy, perk és karakterfejlesztésekre, vagy akár kinézetekre. A glyph-eket konstellációkba rendezve van lehetőségünk növelni szedett-vedett brigádunk passzív képességeit, ezek azonban módfelett drágák, így ahhoz, hogy igazán erőssé tegyük akár egyik, akár másik karakterünket, rengeteg órát kell a MythForce előtt töltenünk. A kérdés csak az, vajon megérdemli-e a játék az időnket?
Amikor semmi sem akar sikerülni
A válasz sajnos az, hogy nem. Pedig magával a játék alapjaival nem lenne nagy baj, hiszen bőven van benne potenciál. A felszín alatt viszont észrevesszük, hogy szinte semmi sem úgy működik, ahogy kellene, vagy ahogy azt várnánk tőle. A grafika csinos, a háttérben halkan duruzsoló muzsika kellemesen dallamos, a hősök és képességei pedig sokszínűek, játékmenet terén viszont egy elképesztően lassú és monoton élmény fogad minket. Először is, a korábban említett aranyat és glyph-eket mindig csak az éppen játszott hősünknek gyűjtjük, azaz nem kerülnek be egy nagy közös kalapba és nem tudjuk elosztani a többi karakter között, ami szépen alá is ássa az ilyenkor jól megszokott meta-progress rendszert. Ezek az erőforrások pedig nagyon lassan jönnek – olyannyira, hogy akár 3-4x is végig kell küzdenünk ugyanazokat az unalmas, önismétlő szegmenseket és begyűjteni a lootot, hogy akárcsak EGY(!) fejlesztést is meg tudjunk vásárolni mondjuk a vadászunk íjához. Ezeknek a fejlesztéseknek pedig Isten igazából semmi látszata nincsen, minden csak pár százalékos passzív fejlődést kínál a játékosok számára.
Ezen fejlődési rendszer miatt pedig a kooperatív mód is egyensúlyproblémákkal küzd, mivel ha az egyik társunk előrébb tart a fejlesztésekben, akkor számára pofonegyszerű lesz legyűrni azokat az ellenfeleket, amikkel mi vért izzadunk. Talán mondanom sem kell, hogy semmilyen szórakoztató értékkel nem bír az, hogy a mellettünk lévő egyén egy csapással öli meg az orrunk előtt lebzselő ellenfeleket. Mindennek tetejében pedig bugos is a program: rendszeresen találkozhatunk beragadó karakterekkel és képességekkel, hiányzó animációkkal, pofátlanul olcsó megoldásokkal és haláluk után még vígan fel-alá járkáló ellenfelekkel. Amikor pedig belefáradtunk a MythForce ostobaságaiba, letörölve azt sokkal több hely szabadul fel a szívünkben, mint a háttértárainkon.
Ráadásul még a ceruza is kimondottan vastagon fogott a fejlesztőknél, cikkünk alanyát ugyanis 27 euróért (~ 10.500 Ft) próbálják meg ránk sózni a digitális piactereken. Ebben az árkategóriában (vagy inkább ez alatt) pedig bőséggel találhatunk sokkal jobb és minőségibb rouge-lite shootereket, legyen szó a Ziggurat 1-ről és 2-ről, a Gunfire Rebornról vagy a hamarosan korai hozzáférésből kilépő Roboquestről. Ezekkel pedig biztosan nem fogtok mellélőni – ellenben a MythForce-szal.
