A közel két évtizedes múltra visszatekintő Need for Speed sorozat címe már valószínűleg a sarki Marika néni számára is ismerősen cseng. Nagynevű, nagy múltú franchise-ról van szó, amelynek legemlékezetesebb részeire mindenki kicsit másképp emlékszik. A Porsche Unleashed, a High Stakes, az Underground, vagy éppen a Most Wanted sokunk kedvenc versenyzős játékai voltak, az elmúlt pár év viszont nem volt túl emlékezetes a sorozat kedvelői számára. Ott volt például a tavaly megjelent The Run, amiből kb. annyira emlékszünk, mintha a Resident Evil filmek legújabb részét néztük volna meg. Másnapra már azt is elfelejtettük, hogy játszottunk vele, nemhogy azt, hogy miről szólt.
Ezt a finom kudarcot persze igyekeztek férfiként viselni az EA-nél, lelkesedésük és kalandvágyuk egy cseppet sem lankadt az elmúlt év során. Úgy döntöttek, hogy a sorozat újabb, kockázatos irányba terelése helyett elkészítik a Need for Speed játékok egyik legjobb részének újramelegített változatát. Ehhez a feladathoz először is kivágtak mindenkit a csapatból (jó-jó, átrakták őket más stúdiókba), aztán az egész projectet rábízták a Burnout sorozattal ismertté vált Criterionra, akikben ez idáig nem nagyon csalódtunk (persze a 2010-es Hot Pursuitról megoszlanak a vélemények). Tudni kell, hogy a Burnout-játékok mindig is erős konkurenciái voltak a Need for Speedeknek, egészen addig, amíg az óriáskiadó fel nem vásárolta a kicsi stúdiót -- ezért aztán bizakodva tekintettünk az idei folytatásra.
Városi forgalom
Nos, azt azonnal le kell szögezni, hogy a Most Wanted 2012-es változata már csak nyomokban tartalmazza az eredeti részek hozzávalóit. Ez persze nem feltétlenül baj, hiszen egy gyorsan változó világban élünk, amelynek szokásaihoz folyamatosan alkalmazkodni kell. Így tettek a brit Criterion emberei is, akik alaposan megújítva, számtalan, más játékokban már bizonyítottan jól működő elemből építették fel az új Most Wantedet. A játék legfontosabb újítása, hogy ezúttal egy teljesen nyitott világú autóversenyt kapunk. Nincs történet, nincs hagyományos kampány mód, nincsenek előre meghatározott feladatok. A játékos célja csupán annyi, hogy minél több pontot összegyűjtve egyre feljebb kerüljön a legkörözöttebb autóversenyzők top 10-es listáján, egyenként győzve le az azon található rosszfiúkat, megszerezve az autóikat. Tehát bedobnak minket egy városba, ahol aztán bármit csinálhatunk, a lényeg, hogy minél több pontot begyűjtsünk.
Ilyen pontokat elsősorban versenyeken szerezhetünk, melyekből autónként 5 darabot találunk a város egyes részein, de rengeteg pontot begyűjthetünk úgy is, ha semmi mást nem csinálunk, csak magunkra haragítunk pár tucat rendőrjárőrt, majd miután 20 percig futkorászunk velük Rockport utcáin, egy szűk sikátorban elbújva lerázzuk őket. Ezen kívül pontot kapunk, ha kilökünk egy másik autóst egy versenyben, ha nagy sebességgel áthajtunk egy traffipaxon, vagy ha lezúzzuk a város hirdetőtábláit és biztonsági kerítéseit. Egyszóval ömlik a pont minden irányból, ami egészen jó érzéssel tölti el a játékost még akkor is, ha tudjuk, nincs komolyabb célunk a játék elindítása után.
A nyitott, szabadon bejárható város ötlete persze nem új keletű, a játék tehát meg sem próbálja eltüntetni a készítők egyik korábbi játékának, a Burnout Paradise-nak a nyomait. A hirdetőtáblákon való áthajtás, az alternatív útvonalak megtalálása, vagy a Most Wanted versenyek után lévő „üsd ki a másik kocsit, hogy megszerezd magadnak” egytől egyig a Paradise sajátosságai voltak. Még a versenyeket is ugyanúgy, a kerekek pörgetésével kell indítani, mint ott. Ha szigorúak szeretnénk lenni, azt mondanánk, hogy csak egyetlen dologban különbözik a játék: itt már licencelt autókat zúzhatunk le. Ez nem NFS, ez a Burnout Paradise 2.
Elsőbbségadás nem kötelező
Sztori mód tehát nincs, aminek persze nem mindenki örül. Konkrét cél és fejlődési folyamat nélkül nagyon sok extra tartalékkal kell rendelkeznie egy játéknak, ha sikeres eladási számokat akar produkálni, a Most Wanted viszont nem igazán bővelkedik ezekben. Elsőre kicsit meglepőnek tűnhet, de itt minden autót azonnal megkap a játékos. Na persze nem feltétlen azonnal, ugyanis a városban „elrejtve” találjuk meg a verdákat, amelyeket ha meglátunk, elég csak odagurulni hozzájuk, majd egy gombnyomással átpattanhatunk az üléseikbe, és már hasíthatunk is tovább. Lényegében azonnal kezdhetjük a játékot úgy, hogy megkeressük a játék egyik leggyorsabb verdáját, a Lamborghini Aventadort, s az máris a mienk. Igen ám, de a cél nem az, hogy megszerezzük a legjobb autókat a játékban, hanem a pontgyűjtés és az ezzel együtt járó Most Wanted versenyek megnyerése, ráadásul mindegy, milyen kocsink van, a versenyekben úgyis hasonló kategóriájú ellenfelekkel találkozunk. A lényeg abszolút a pontszerzésen van, de így egyfelől elveszik a Need for Speed játékok egyik legnagyobb húzóereje, az autók megszerzésének öröme, másfelől sosem érezzük úgy, hogy most befejeztük a játékot, és mi vagyunk az istencsászárok.
Az is elég érdekes, hogy minden megtalált autóhoz csupán öt verseny tartozik, ami nem túl sok. Főleg, ha azt nézzük, hogy ezek közt akadnak átfedések is, tehát az egyes versenyeket különböző kategóriájú autókkal is újrajátszhatjuk, de a lényeg, hogy hiába akarunk lecövekelni a kedvenc kocsink mellett, muszáj váltanunk, mert pontot csak úgy szerezhetünk, ha más versenyekben is próbára tesszük magunkat. Egyébként ezeket a versenyeket érdemes a nehézségi szintjeiktől függő sorrendben végigtolni, hiszen a győzelem esetén különféle kiegészítéseket, fejlesztéseket nyithatunk meg az aktuális gépjárművünkhöz, ami persze jó dolog, hiszen a kocsi erősebb lesz, habár az kiábrándító, hogy a „modelleken” ennek semmilyen látszata nincsen. Elsőre mindig érdemes beszerezni a burnout gyorsítót, aztán jöhetnek a jobb gumik, amivel aszfalton kívül is jól teljesít a kocsink, végül pedig a jobb sebváltó, a könnyebb vázszerkezetet, satöbbi-satöbbi. Minden autóhoz 10 fejlesztés tartozik, valamint egyedi kihívásokat teljesítve is (pl. csúsztasd a kocsit 4000 méteren át) kaphatunk egy-egy már meglévő kiegészítőből jobb változatot. Egyedi festéseket, vizuális tuningolást sajnos nem rakhatunk verdánkra, új színt is csak úgy varázsolhatunk a gépünkre, ha áthajtunk a városban található javítóműhelyeken.
Dombokon, utakon
Jó dolog viszont, hogy a készítők beépítettek egy Easydrive nevű rendszert is a játékba, aminek segítségével ide-oda ugrálhatunk a már megtalált autóink és felfedezett versenyeink közt, tehát nem szükséges kilométereket autóznunk minden egyes alkalommal azért, ha újra akarunk indítani egy mérkőzést, vagy ha autót szeretnénk váltani. De persze ettől függetlenül érdemes szabadon autókázni, hiszen csak így találhatjuk meg a városban elrejtett több tucatnyi autó mindegyikét.
Maga a vezetés a hasonló autós játékok élményét hozza, a Most Wanted természetesen távolról sem próbál realisztikus lenni, csupán a versenyzés örömét nyújtja. Sajnos az arcade jelleg ellenére a sebességérzet nem igazán jó, bár 280km/óra felett már nem tudtunk pislogni, alacsony sebességnél viszont (100 km/óra) úgy tűnik, mintha csak vánszorognánk az utakon. Nehezen szoktunk meg azt is, hogy az autók lomhán fordulnak, de kis gyakorlással, a fék finom nyomkodásával, csúsztatásokkal azért begyakorolható ez is. Néha furcsának éreztük az autók súlyát is, de összességében nincs nagy baj a vezetési modellel, egyszerű arcade autóversenyt kapunk, annak minden előnyével és hiányosságával.
Ez 8 büntetőpont lesz
Versenyek terén a szokásos felhozatallal találkozhatunk. Lesznek sima körversenyek, sprintek, amikor egy előre meghatározott célig kell versenyezni, valamint olyan, amikor csak az átlagsebességünket méri a játék. Semmi extra, de persze nem is vártunk ennél sokkal többet. Még csak az kellett volna, hogy minden sarkon autótöréses kihívásokkal találkozzunk. Persze nem Most Wanted lenne a játék alcíme, ha nem lennének rendőrök is az utakon, akik legtöbbször mindent megtesznek azért, hogy megakadályozzanak minket egy-egy verseny befejezésében. Az üldözésekkel együtt járó hangulatbomba persze most is jókorát szólt a fejünk mellett, a szirénák és a rendőrségi rádiók hangja azonnal megemeli a játékos pulzusát, tehát a készítők ez alkalommal is jól ráéreztek arra, hogy mivel lehetne még izgalmasabbá tenni az amúgy hétköznapinak számító sportkocsik utcai küzdelmét.
De nem felétlenül csak versenyek közben fenik ránk fogukat a rend éber őrei, ugyanis folyamatosan járőröznek a városban, s amint extrém gyorshajtáson kapnak minket, azonnal utánunk erednek, és megpróbálnak megállítani minket. Minél tovább zajlik egy üldözés, úgy vetnek be egyre nagyobb erőket ellenünk, s próbálnak meg minket kiszorítani és megállítani. Megjelennek az egyre komolyabb úttorlaszok, végül pedig a tüskés csapdákat eregető autók is. Ha elkapnak, bukjuk az üldözéssel járó pontokat, de igazából semmilyen más büntetésben nem részesülünk – visszakerülünk a város középére, és kész.
Sajnos a mesterséges intelligencia az ilyen üldözések során megmutatja foga sárgáját, ugyanis gyakran látni, hogy a járőrök hihetetlen buta mód akadnak fent egy szalagkorláton vagy egy épület sarkában, amiből persze a játékos sokszor nem sokat érzékel, hiszen mindez a háta mögött zajlik, a rendőri erősítés pedig folyamatosan érkezik a nyakába. Társaink sem tökéletesek az akadályokat illetően, de tény, hogy elég agresszívek lesznek, ha letoljuk őket az utakról.
Látni és látszani
A játék alatt egyébként furcsamód nem a The Run alatt brillírozó Frostbite 2, hanem a Chameleon motor egy alaposan feltuningolt változata fut, amit a 2010-es Hot Pursuitban láthattunk utoljára. Annak ellenére, hogy egy régebbi motor dübörög a Most Wantedben, a játék meglepően jól néz ki dinamikusan változó napszakokkal, remek vetett árnyékokkal, és kidolgozott autómodellekkel. A látvány mellett külön kiemeljük a remek zenei kínálatot, érezhetően nem kis pénzt szórtak ki az EA munkatársai a számok jogdíjaira.
És persze most is ott pihen a játék mögött az Autolog rendszer, ami ezúttal is a legjobb dolog az egész programban. Persze csak akkor, ha legalább 3-4 barátunknak szintén megvan a Most Wanted, illetve nem warezolt verziónk van, ugyanis csak ilyenkor ad hatalmas pluszt az Autolog. Röviden arról van szó, hogy minden versenyt, minden traffipaxon való áthajtást rögzít a játék, s ezzel folyamatos kihívás elé állítja barátainkat. A haverod csinált egy új rekordot Lamborghini Countachsal? Autolog Alert -- ideje megdönteni. A szomszéd Pistike nagyobb sebességgel hajtott át a belvárosi sugárutakon, mint én? Autolog Alert -- nyomás ezt is megdönteni! Amennyiben profilképünket feltöltjük a játék weboldalára, akkor a városban található reklámtáblákon is megjelenik a körözési fotónk, amit ugyancsak odadörgölhetünk barátaink orra alá. Az Autolog nélkül a játék valójában nem lenne más, mint egy újabb szürke, már-már unalmas autóversenyzős program.
Dugóban
Korunk normáihoz igazodva a Most Wanted is tartalmaz többszereplős játékmódot, amiben további pontokat gyűjtögethetünk magunknak, illetve kicsit változatosabbá tehetjük a játékélményt. A multiban egyszerre 16 játékos vehet részt, és nemcsak sima versenyeket, hanem különlegesebb feladatokat bíznak ránk, melyeken még azok is jól szerepelhetnek, akik alapból utálják a multis autóversenyzést. Ha belépünk egy multis játékba, először is megjelenik a város egyik részén az adott feladat, amihez minél előbb odaérünk, annál több pontot kapunk. Ha mindenki felsorakozott, akkor jöhet a verseny, ami lehet sima sprint, körverseny, vagy akár egy bizonyos helyre való felugratás is, a lényeg, hogy ne hagyjuk magunkat kilökni a többiek által. Minél többet versenyzünk, úgy nyithatjuk meg az új autókat, illetve a hozzájuk járó fejlesztéseket és festéseket, tehát az egyszemélyes mód mellett itt egy külön fejlődési rész is található. Érdekesség továbbá, hogy minden autóhoz jár egy extra képesség is, amit aktiválva végtelenített turbót kaphatunk, vagy akár az ellenfeleink járműveit is lemásolhatjuk.
Burnout Paradise 2
Jó pár sorral feljebb már írtuk, hogy ez a Need for Speed már nem az a Need for Speed, amit egykoron megismertünk és megszerettünk. Hiányoznak belőle a sorozatra mindig is jellemző tulajdonságok és extrák. Ami megmaradt, az a licencelt autómárkák és a jól csengő cím. Ez persze nem jelenti azt, hogy rossz játék lenne a Most Wanted, hiszen összességében elég jó vele játszani. Még akkor is, ha a mesterséges intelligencia nem az igazi, ha nincs kampány, vagy ha minden autót megkapunk azonnal. Hiszen ott van például az Autolog, ami hatalmas királyság, a rengeteg, felfedezésre váró terület, és a körözési listán való felkapaszkodás, ami hosszú órákra lekötik a játékost. Kár, hogy mindezt Need for Speednek, és nem Burnout Paradise 2-nek hívják.
