A közismert konzolokat bájos leányzókként megtestesítő Hyperdimension Neptunia-sorozatban sosem tartós a béke, hiszen mindig van valami újabb veszély vagy bonyodalom, ami fenekestül forgatja fel Gamindustri lakóinak és istennőinek életét. Történetünk ezúttal a távoli PC Kontinens segélyhívásával veszi kezdetét, melyre válaszolva Neptune és barátai elindulnak, hogy segítő kezet nyújtsanak, húgaikra bízva Planeptune, Lastation, Lowee és Leanbox védelmét. A mentőakció azonban balul sül el, és nemcsak Neptune tűnik el nyomtalanul, de a birodalmak hátrahagyott őrzői is csapdába esnek.

Kézikonzol vs. Telefon

Az egyébként a kézikonzolokat képviselő Nepgear és társai ugyanis időközben egy elhagyatott labor feltárására indulnak, ahol egy rejtélyes lányba futnak, aki zavaros magyarázattal a korábban neki otthont adó kapszulába zárja őket, melyben aztán, mint később kiderül, két teljes évig szunyókálnak. Ekkor ugyanis végre rájuk talál Historie, aki igyekszik emészthető tempóban tálalni a kialakult káoszt, melyben az imádott istennők helyét rPhone névre hallgató okostelefonok vették át, amiket a birodalom lakóinak többsége zombiként bámul, tudomást sem véve a külvilágról. Ha ez nem lenne elég, a "Trendi jelenség" részeként állandóan szörnyek bukkannak fel bármiféle előjel vagy minta nélkül, a tömegek támogatása nélkül legyengült istennők elé pedig hatalmas kihívást állít a leverésük. 

Ebből a reménytelennek tűnő helyzetből kell valahogy kimásznunk az ismerős és új arcok kíséretében, ezúttal a B csapattal a főszerepben, Gamindustri különböző pontjai között ugrálva, miközben egyszerre próbáljuk megvédeni lakóit, és választ keresni rengeteg kérdésünkre. A Neptunia: Sisters vs. Sisters tálalása a széria korábbi részeihez hasonlóan kissé felemás, ugyanis rajzolt elemei csodásan festenek, sőt animációikkal talán minden eddiginél dinamikusabbnak, élőbbnek hatnak a párbeszédeknél. Ellenben a játékmenet során legfeljebb a főbb karakterek mutatnak korrekt módon, a helyszínek elég üresek, kopárok és kidolgozatlanok, ami elég kellemetlen kontrasztot teremt.  

A képernyő fogságában

Ez azonban még csak a probléma egyik fele, ugyanis a szegényes környezet ellenére a karakterek mozgása is kissé darabosnak érződik – ráadásul mindez PlayStation 5-ön –, ami különösen a valós idejű, de folyamatosan visszatöltődő akciópontokra építő harcrendszernél ütközik ki. Az összecsapásokban egyébként három hős között váltogatva vethetünk be különböző csapásokat, ölthetünk átmenetileg erősebb alakot, és köthetjük össze a sorozatokat ráadás pofonokkal, miközben az ellenség támadásait kerülgetjük. Kárpótlásként a szereplők persze hozzák a sorozattól megszokott humort és vicces utalásokat, no meg tennivalóból is bőven akad a fő sztori felgöngyölítésén kívül. A Twittert másoló közösségi oldal, a Chirper felületén érkező kérések teljesítésétől kezdve karaktereink, felszerelésük és extrákat biztosító lemezek fejlesztéséig számos feladatot elvállalhatunk.  

Neptunia: Sisters vs. Sisters koncepciója alapvetően egy egész érdekes görbetükör, karakterei még mindig szerethetők, és aki eddig bírta a sorozat humorát, annak a párbeszédek ezúttal sem okoznak majd csalódást. Megjelenés tekintetében egyszerre csodás és fapados, sok helyen üres a világ, a játékmenet eléggé darabos, a harcrendszer kissé döcögősre sikerült, és apróbb hibák, köztük elütések is előfordulnak. A sorozat rajongói valószínűleg ezekkel együtt is ellesznek vele egy darabig, még ha nem is ez a széria legkiemelkedőbb felvonása, az újoncoknak viszont talán nem ez a legjobb belépő cím.