Az animék kedvelőinek körében nem kell túlzottan bemutatni a monstrumot, melyet One Piece néven ismerhet a nagyérdemű. Az 1997 óta futó mangát, és az azt feldolgozó (két évvel később induló) animét a mai napig hatalmas rajongótábor és elismerés övezi. Nemrégiben fejeződött be az leghosszabb, legmasszívabb történeti ív a One Piece sztoriját tekintve, és Szalmakalaposaink gőzerővel robognak a végcél felé, de valahogy Oda Eiicsiró talált szabadidőt, hogy összefirkáljon egy játékra való mellékszálat, amivel tovább bővíti az amúgy is érdekes és gazdag One Piece-univerzumot. A kérdés már csak az, hogy játékként ez mennyire sikerült jól? A történetbeli esemény – még ha hivatalosan nem is kerül be a kánonba – mindenképp kezelhető úgy, mint Luffyék egy újabb véletlenszerű kalandja, egy teljesen véletlenszerű szigeten, ahol nyilván a fizikát meg a logikát meghazudtoló események tudnak történni, ahogy azt az Új Világba való belépés óta megszokhattad. A sztori tehát a Dressrosán történtek után játszódik, nem sokkal azelőtt, hogy Szalmakalaposék komolyabb összetűzésbe kerülnének két, korábban sosem tapasztalt erejű kalózkapitánnyal – mondhatni, a vihar előtti csend időszakában tartózkodsz, de itt lesz vihar, sőt még csend is, azt garantálom!

Egy szelet odüsszeusz

Luffy és társai az új kalandjuk során a legendákból és szóbeszédekből ismert Waford szigetére érkeznek. Mondjuk, korábban szerintem még soha nem hangzott el ennek a szigetnek a neve, de hidd el, hogy ez a helyszín is fontos részét képezi a történelemnek. A szigetet magát hirtelen viharok, a sztratoszféráig fellövellő gejzír-szerű anomáliák, és egyéb furcsaságok veszik körül, szóval nem igazán lehet úgy megközelíteni, hogy mindenki megússza szárazon. Hőseid lényegében hajótöröttként ébrednek Waford partjainál, és valahogy újra össze kell verbuválnod a tagokat, akik szétszóródtak a környéken. Ez a játék tutorial-szakasza, itt ismerkedhetsz meg az alap mechanikákkal, illetve a harcrendszerrel. Miután nagyjából rendbe szedted magad, egy Tűz Kolosszus nevezetű ősi, gépszerű lénnyel kell megküzdened, de Lim és Adio megjelenésének köszönhetően a harc maga félbeszakad. Ez a két karakter teljesen új, mindenféle előzmény nélkül, és összességében azt kell mondanom, hogy hozzák a One Piece-mellékszereplők minőségét. Érdekes háttérrel, illetve képességekkel rendelkeznek, amivel tudott is mit kezdeni a játék története. A találkozás során Lim elveszi Szalmakalaposék minden erejét és képességét, majd szétszórja azokat a sziget véletlenszerű pontjain. Ez csak elővigyázatosság, hisz eddig rossz tapasztalatai voltak a Wafordon partot érő kalózokkal, de társa (és nevelőapja), Adio, biztosit téged arról, hogy nem lesz gond, majd ő segít neked visszaszerezni az erődet. A készítők lényegében így oldották meg azt, hogy ne arról szóljon a játék nagy része, hogy Luffy öt másodperc alatt egymaga agyoncsap mindent és mindenkit, hanem ténylegesen szükség legyen a csapatmunkára, a karakterek közötti váltogatásra, illetve taktikailag értékelni a komolyabb ellenfeleknél úgy nagyjából mindent. Nem nehéz az Odyssey, de a történet későbbi pontjain van egy-két keményebb csata.

Az egyik legfontosabb rész viszont, hogy képességeid visszaszerzése nem feltétlenül olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnik. A legtöbb misztikus kockát (amivé átváltoztak a képességeid) nem elég csak felkapni egy félreeső bozótosból, hanem ténylegesen újra kell tanulnod. Mindezt a karakterek emlékeiben való mászkálással és ottani problémák megoldásával teheted meg. Ez nagyjából úgy néz ki, hogy Lim bevisz téged egy fura, kockákkal teli zsebdimenzióba, ahol a képességeit felhasználva bepakol ezekbe a fontos emlékekbe, amik Luffyék fejlődésének sarokpontjai voltak.  Az első ilyen emlék Alabasta, és Crocodile legyőzése, de később eléred Water Sevent, Marinefordot és Dressrosát is, ahol kedved szerint ténykedhetsz. A csavar a dologban az, hogy az emlékek megbízhatatlanok, szóval nem minden pontosan úgy fog történni, ahogy azt láthattad/olvashattad az alapműben. Nem részletezném, inkább rábízom mindenkire, hogy fedezze fel ezeket a kalandokat, mert abszolút megéri! Amellett, hogy a One Piece-fanoknak nagyszerű nosztalgia-faktor, még tényleges meglepetésekkel is tud szolgálni. Waford maga szintén érdekes, megvannak a maga rejtélyei és misztikumai, amikben jó érzés elmerülni. Sok a visszautalás korábbi helyszínekre, illetve ott megismert szituációkra, szóval nem ajánlott vakon belemenni az Odyssey-be.

Nami van?

Akadnak még bounty-k, amik során nevesített, speciális gonoszokat kell legyakni. Ezek sokszor ismerős arcok az eredeti szériából, de sok a random ellenfél. Ezek a harcok igazán kellemesek, és az akciószegmensek mellett a játék legjobb pillanatait szállítják. Négy fő dungeon is bekerült, amiben még könnyedebb puzzle-elemek is találhatóak, szóval néha az agyad is meg kell mozgatni, nemcsak az ujjaid. Az Odyssey-ben a harc körökre osztott, ami összességében teljesen jól működik, sőt szerintem sokkal élvezetesebb, mint a korábbi agyatlan csetepaté. Egész jól átgondolták a szekciókra bontott harcmodort (értsd: a karakterek néhol elkülönülve keverednek harcba, és csak fix ellenfelekre fókuszálhatnak), és ami a legjobb, hogy képes frissnek hatni, még ha amúgy a fejlesztők nem is találtak fel semmi eget rengetőt. Minden karakter hasznos harcban és harcon kívül is. Extrában mindenkinek van valamiféle egyéb funkciója, például Sanjinak (nyilván) a főzés, ami egy jól megszokott JRPG-elem. De ott van például Luffy, aki gumitestének köszönhetően magasabb helyeket is el tud érni, illetve képes beszkennelni az ellenfeleket, és kifürkészni, hogy melyik dob több pénzt vagy XP-t. Usoppnak mindenféle lövedékeket lehet craftolni, ami szintén hasznos stat-boostokkal tudja megtolni a csapat erejét. Egy szó, mint száz, nyugodtan kijelenthető, hogy a csapattagok ebben a játékban valóban hasznosak és egyedi képességeik miatt értékes társak, mind a harcokban, mind a felfedezés során. Nincs nehézségi szint, ami a történetért játszókat zavarhatja, de ha odafigyelsz arra, hogy mit csinálsz, nagy problémád nem lehet.

Rengeteg gyűjtögethető cucc akad szerte a szigeten, amik főleg alapanyag craftoláshoz vagy főzéshez valók, de vannak egyéb speckó finomságok is, amikből dől a lé, úgyhogy tényleg megéri benézni még az utolsó bokor alá is. A nyitott világ ebben az esetben a szokásos "japános" nyitott világot jelenti. Ez azt jelenti, hogy a pálya nagyrészt kötött, de mindig van pár elkóborlási opciód, amolyan God of War Ragnarök módra. Szokásos JRPG módi még, hogy kiegészítők tömkelege lelhető fel, amiket rápakolhatsz a karakterekre. Ugyanakkor a JRPG-k hiányosságai is visszaköszönnek, ami az Odyssey esetében főként a részleges szinkronnál érezhető igazán. Maga a játék egyébként kifejezetten lassan indul be, és el kell telnie egy kicsit hosszabb időnek, hogy a sztori alakulás mellett elkezdjenek érdekelni hőseid legújabb megpróbáltatásai. Durván 30 órás a játékidő, és az egyik percben azt érezni, hogy bizonyos részek el lettek sietve, máskor meg 15 méteren belül jobbra-balra küldözgetnek. A grafikai megvalósítás elég felemás, a zene viszont nagyszerű. Persze az Odyssey elsősorban azokat célozza, akik eleve One Piece-rajongók, és az az igazság, hogy nekik (ahogy a legtöbb videójátékos adaptáció) ez is egy remek játék. Mivel az eredeti alkotója is mögötte állt, az új helyszínen felül az eddig még sehol sem látott karakterek is jól passzolnak a One Piece világába, ugyanakkor az Odyssey a nosztalgiára is erősen épít. Ha elhivatott rajongója vagy a szalmakalapos kalózbandának, akkor mindenképp érdemes beszerezned!