Az indie fejlesztőknek általában nem kell a szomszédba menniük megdöbbentő és izgalmas koncepciókért, az Othercide pedig már első pillantásra is pontosan olyan cím, aminél ez láthatóan nem okozott gondot. A félig francia, félig svéd Lightbulb Crew legújabb játéka ugyanis a körökre osztott stratégiák lassú, kiszámított és taktikus játékmenetét keveri a roguelite játékok halálra és újrakezdésre épülő formulájával, valamint a horror műfaj vérfagyasztó és nyomasztó hangulatával. És bár egy ilyen párosításnak elméletben nem igazán kéne működnie, a gyakorlatban az Othercide mégis remekel. Lássuk hát, hogyan!

Sötétség, sötétség mindenütt

Az Othercide története egy komor és kihalt világba kalauzol el minket, ami már szó szerint az utolsókat rúgja. A Szenvedés teremtményei ott ólálkodnak mindenhol, és lecsapnak mindenkire, akire csak tudnak, az emberiség utolsó védőbástyáját pedig mi, és a történelem legnagyobb harcosainak lenyomatát képviselő Lányaink jelentik. Nem árt viszont felkészülnünk arra, hogy világunk megmentése az örök szenvedéstől bizony igen kemény munka, ami nem ritkán hatalmas áldozatokat is megkövetel.

Jó eséllyel már a fenti összefoglalóból is kitalálható, hogy a sztori önmagában bizony nem az Othercide fénypontja, sőt igazából ez a játék leggyengébb eleme. A történet már önmagában igen fapadosnak mondható, ráadásul az egészet rövid és javarészt elég unalmas átvezetőkben adják elő a fejlesztők, így a programnak erre a részére ráfért volna még némi polírozás. Szerencsére azonban egy pillanat alatt megfeledkezünk az esetlenségekről, mihelyst eljutunk a játék lényegéig, a harcokig.

Halálos tánc

Az Othercide legnagyobb erőssége ugyanis nem más, mint a körökre osztott harcrendszer, ami igazából nincs is körökre osztva. A valóságban ezt úgy kell elképzelnünk, hogy minden összecsapásnál kapunk egy idővonalat a képernyőnk aljára, amin fel van tüntetve az összes karakter, közülük pedig az cselekedhet, aki épp elérte a vonal bal szélén található nulla pontot, addig, amíg el nem fogytak az akciópontjai vagy el nem passzolja a kört. Utóbbi esetben a karakter ötven vagy száz egységgel hátrébb mozog az idővonalon, és akkor cselekedhet újra, mikor megint eléri a nulla pontot.

Ez elsőre talán kicsit bonyolultnak hangzik (és a játék tutorialja is elég tömören magyarázza sajnos, így oda kell figyelnünk, hogy megértsük a dolgot), de alapjai azért szerencsére gyorsan kitanulhatók, a játék pedig elég korrekten jelzi, hogy ki mikor cselekszik és hol található az idővonalon, így pár összecsapás után már kiismerhető a rendszer.

Persze ezek csak az alapok, melyeken a készítők jó pár módon csavartak. Vannak például olyan erősebb támadások, amik csak egy adott idő múlva aktiválódnak, így lehetőséget kapunk megszakításukra, vannak területre ható és a másik karakter cselekvését megzavaró mozdulatok is, sőt az sem ritka, hogy Lányaink egyes képességei hátrébb lökdösik az ellenfeleket az idővonalon, így biztosítva, hogy csak később cselekedhessenek, vagy egyáltalán mozdulni se tudjanak, ha elég gyorsan levágjuk őket.

Végeredményben pedig ez a rendszer kellően mély és változatos ahhoz, hogy akár a körökre osztott stratégiák szerelmeseit is le tudja kötni. Ahogy Lányaink fejlődnek és egymás után nyitjuk meg a különböző támadásaikat, úgy válnak az egyes összecsapások is egyre összetettebbé, a végeredmény pedig egy halálos táncra emlékeztet, ahol precízen ki kell számolnunk minden egyes mozdulatunkat, ugyanis ha hibázunk, a játék bizony nem fél kegyetlenül megbüntetni érte.

Reménynek itt nincs helye

Az Othercide ugyanis egy kifejezetten kemény cím, mondhatni, a fejlesztők nem vicceltek a roguelite címkével. Egy rövid üzenet már a kampány elején felhívja rá a figyelmünket, hogy itt bizony el fogunk bukni, és ez a kiírás nem is hazudik: az első pár próbálkozásunk alighanem elkerülhetetlenül az emberiség teljes pusztulásával fog végződni. Aggodalomra azonban semmi ok, ugyanis egyes erőforrásokat és fejlesztéseket átemelhetünk az újabb próbálkozásunkba is, így minden egyes alkalommal egy kicsit erősebben és tapasztaltabban futhatunk neki a kampánynak.

Ezt a kőkemény hangulatot pedig remekül kiegészíti a játék grafikája. A főleg fekete-fehér (és persze vérvörös) látványvilág nagyon markáns, az Othercide zenéivel és hangeffektjeivel kiegészítve pedig erős és nyomasztó atmoszférát alkot. Mindehhez pedig hozzájön az ellenfelek kinézete is: a játék szörnyei mind remekül el lettek találva, az egyszerű szektásoktól kezdve egészen a hegynyi főellenfelekig. Minden egyes modell félelmetesen jól néz ki és remekül passzol az Othercide világába, ennek köszönhetően pedig a játék, ha nem is ijesztő, de egyértelműen nyomasztó lesz.

A fény új bajnoka

Mindent összevetve a Othercide egy abszolút egyedi és érdekes indie gyöngyszem, mely tökéletesen keresztezi a horror és a roguelite műfaját a körökre osztott stratégiázással. Harcrendszere kellően mély és egyedi ahhoz, hogy a zsáner veteránjait is le tudja kötni, a sötét, komor látványvilága pedig elég nyomasztó tud lenni, bár félni természetesen nem fogunk tőle. Épp ezért, ha valaki kicsit is kedveli az indie címeket netán a TBS műfaját, mindenképp érdemes vetnie egy pillantást a Lightbulb Crew alkotására. Jó eséllyel nem fogja megbánni.