Az utóbbi 20-30 évben igencsak megszaporodtak a mászkáló élőhalottakkal operáló alkotások, legyen az film vagy videójáték, horror vagy komédia. A szörnyetegek rajongói biztosan találnak kedvükre valót a felhozatalból, és még talán azok is, akik nincsenek oda annyira a zombikért. Ebben a hatalmas választékban nem könnyű kitűnni és ismertséget szerezni, így valószínűleg a lengyel Perseverance-trilógia is ezért kapott olyan kevés figyelmet. A sorozat közel sem hibátlan, de akik kedvelik a drámát, és szeretnek (látszólag) fontos döntéseket hozni, azoknak (eddig) úgy tűnt, hogy megérhet egy próbát.

Az előző részek tartalmából

Ugyan a teszt a harmadik epizódot veszi górcső alá, fontos szót említeni az előző két részről. A történet két szálon fut, az első felvonás még 2018-ban jelent meg, amiben megismerjük egyik főszereplőnket, Jacket, aki Grey Ville-ben él, feleségével és kislányával. A ránézésre idilli család viszont nem olyan gondtalan, mint amilyennek tűnik. A kisváros sem csupán egy unalmas porfészek, ugyanis itt kapott helyet egy katonai bázis, ahol különböző kutatások folynak. Az előttünk álló egy órában Jacket navigálhatjuk végig a hétvégéjén, amit egy erdőben lévő házban tölt teljesen egyedül. Vagy mégsem? Ki lehet a rózsaszín hajú lány, és a titokzatos, vörös rúzsos idegen? Az első rész inkább egy kedvcsináló, túl sok érdemi információt nem tudunk meg belőle.

4 év szünet után, a folytatás idén tavasszal érkezett, és a valamennyivel hosszabb, nagyjából két órás játékidőben a bérgyilkos Karent és múltját ismerjük meg. A küldetése, hogy keressen meg egy lányt, Jane-t, ez viszont több bonyodalommal jár, mint elsőre gondolta volna. Szövetségeseket és ellenségeket is szép számmal szerez, amíg lassan felderíti az igazságot, és megküzd a múltja démonjaival.

Mindig van választás

A harmadik, és egyben utolsó, legújabb részben Karen és Jack útja összefonódik, a történetet mindkét szereplő szemszögéből végigjátszhatjuk. Az átfedés viszonylag sok, de ez annyira nem zavaró, hiszen az adott jelenet teljesen más megközelítést kap a két különböző nézőpont alapján.

Annak ellenére, hogy temérdek választási lehetőséggel találkozunk, a végigkifejletet nem tudjuk befolyásolni, viszont rengetegszer meg tudunk halni, és néhány jelenetben egészen kacifántos kitalálni azt az útvonalat, ami az életben maradáshoz szükséges. A történet a horrorral szemben továbbra is a drámára helyezi a hangsúlyt, a zombik és a brutális jelenetek ábrázolását nem viszik túlzásba. A hossz is maradt, Jack és Karen története is durván 2-2 óra alatt végigjátszható.

Az előzményekhez képest minőségileg sem történt túl sok változás, a zene tetszetős, megadja az alaphangulatot, az a pár hangeffekt viszont, ami néha-néha megszólal, inkább zavaró és irritáló. A grafika szép, kicsit képregényes, ugyanakkor nem túl változatos, rengetegszer találkozunk ugyanazokkal a képkockákkal, valamint néhány helyen elírásokkal, és bent maradt lengyel feliratokkal is. (Bár az utóbbi kettő hamar orvosolható, így mostanra már talán javították is őket).

A Perseverance-nek akad pár erősebb pillanata, de néhány érdekes döntést és következményt leszámítva semmiben nem tud újat mutatni a vizuális novella műfajában.. A miértek hamar kiderülnek, a feszültséget nem tudja fenntartani, rövidsége miatt pedig a karaktereket sem tudjuk igazán megkedvelni, így a drámai(bb) részek sem ütnek túl nagyot. Az első rész ingyenes, a másik kettőt viszont inkább egy leárazás során éri meg beszerezni, 8 euró jelenleg sok 2-2 óra kattintgatásért és egy erősen közepes történetért. A potenciál ott van benne, de a nyúlfarknyi játékidő alatt sajnos nem tud kellően kibontakozni.