Vannak játékok, amiket nem kell túlbonyolítani. És a Scorpius Games ezt maximálisan betartotta, hiszen a PositronX-nek már a sztorija is csak lábjegyzetre elég. E szerint a Napunk megpistult, az emberiség pedig készül lelépni a Földről. Ám mivel a hosszú utat egy ember sem élné túl, a küldetést rábízzák a Turing nevű mesterséges intelligenciára. Csakhogy nem minden megy a terv szerint. Ki hitte volna? Hát nem ezért a történetért fogjuk szeretni a PositronX-et, de szerencsére a fejlesztők nem is nagyon fárasztanak vele minket. Ebben a játékban ugyanis a hangsúly az akción van. Csak és kizárólag azon.

Játssz, pusztulj, ismételj

A fenti három szó már a kezdőképernyőn megjelenik a cím alatt, és ez lényegében össze is foglalja a PositronX-et. A játékmechanika pofonegyszerű: egy robot fölött átvesszük az irányítást, amivel végigtrappolunk jó pár kisebb-nagyobb, egyszerűbb és összetettebb pályán, és lelövünk minden más robotot, ami a szemünk elé kerül.

Ha egy pályát megtisztítunk, kapunk egy ládát, amiben mindenféle jóság lapulhat a különböző fegyverektől a fejlesztéseken át az időlassító eszközökig. Amint a ládikát kifosztottuk, mehetünk tovább a következő pályára, mígnem megérkezünk az adott terület főellenfeléhez, ami nagyobb és kegyetlenebb, mint minden más robot, amivel addig szembekerültünk.

És ez így megy egészen addig, amíg be nem fejezed a játékot vagy rá nem unsz. Mivel a program procedurális, elviekben minden újjáéledés után új kihívások elé kéne nézni, de a gyakorlatban csak annyit tapasztaltam, hogy a robotok létszáma megváltozik. Apropó, az ellenséges mikrobik küllemre egész ötletesek és meglepően színesek, akárcsak a pályák, amik szintén bírnak pár jópofa elemmel, például antigravitációval. Jó, hogy nemcsak vízszintesen, de függőlegesen is mozognunk kell a térben, így például a falon futás képességet rendesen kiaknázhatjuk.

Mindezek ellenére, ha az ember kicsit is tapasztaltabb az FPS-ek terén, a játék nem tartogat különösebb kihívást. Az MI nem egy észlény, az ellenséges robotok egyetlen taktikát követnek: menetelnek felénk és lőnek. Gyors mozgással és feltápolt élettel igen gyorsan át tudjuk rágni magunkat a pályákon. Fegyverek terén sincs semmi új, a zsáner legalapvetőbb csúzlijait kapjuk meg: pisztoly, shotgun, rifle, rakétavető. Az sem segít sokat, hogy több különböző gépemberbe is belebújhatunk, mert nincs jelentős különbség. Én szinte végig elvoltam a kezdő robottal, ráadásul fegyverek terén sem éreztem szükségét annak, hogy feladjam a shotgun-pisztoly-rakétavető kombómat.

Az egyetlen, amivel feldobhatjuk a játékmenetet, az az időlassítás, de ez is csak ideig-óráig tart ki, aztán rájövünk, hogy ez szintén csak megkönnyíti a dolgunkat. Én például egy idő után leszoktam a használatáról, hogy egy kicsit feldobjam az unalomba fulladó lövöldözést.

Tűzszünet

A PositronX alapvetően nem rossz játék, csak az a baj vele, hogy semmi extrát nem tud felmutatni. Mondhatnánk azt is, hogy egy Doom light. Akinek nincs 10-20 éves tapasztalata az FPS-ek terén, annak szórakoztató lehet ez a színes, pörgős program, akárcsak annak, aki nem vágyik többre a végtelen puffogtatásnál. Mindenki másnak érdemes lehet más játék után nézni.