Ehhez nem kellett más, mint Chocho újabb agyament ajánlata, mely egy gyenge pillanatomban ért, és véletlenül igent mondtam. Hiába, ha az ember elmerül egy, a dél-kínai tenger stratégiai erőegyensúlyának felborulását boncolgató, 87 oldalas tanulmányban, gyámoltalan lesz a világ kihívásaival és a fent nevezett főszerk mondhatni feltűnés nélkül, észleléshatár alatt becsúsztatott kérdésével szemben.

Nem magyarázom a bizonyítványomat, inkább belevágok, mint egyszeri panelparaszt a virtuális szántásba. Mert hát hogy tulajdonképpen pontosan erről van szó: egy szép csendesen, de egyre nehezedve csordogáló traktoros-kombájnos-menedzseres programról, amely elhiteti minden, hozzám hasonlóan panelbe született és felnőtt városlakóval, hogy a mezőgazdaság gyerekjáték. Jó, persze, én is tudom, hogy a naposcsibéből nem lesz tyúk három nap alatt, és az árpa sem két nap alatt érik be – de egy játékban érthető, hogy nem hónapokra nyújtja szét a tényleges mezőgazdasági történéseket.

A diszkóba is traktorral megyek…

Aki a PUBG-nak megfelelő pörgést és akciót keresi, az messzire kerülje el a Pure Farming 2018-at, megspórol 30 eurót, ezért egy igazán csini fegyverskint tud venni a Steamen. Aki viszont szereti a lassúdad történéseket, a középszöszölős menedzsmentet, a szexi mezőgazdasági gépeket is kipróbálná, milyen éjjel aratni (elárulom: macerás), nos, annak csak ajánlani tudom.

A sztori (mely az oktató kampány kerettörténetét jelenti) rövid és velős: a családból egyedül te, az unoka mutatsz érdeklődést az elhunyt nagypapa adósságoktól roskadozó, családi farmjának megmentésére. Igaz, a kecó makulátlan, a gépek vadiújak, a birtok bőségesen elegendő a virágzó farmerkedéshez, persze kellő odafigyeléssel. Szóval a negyed millió dolláros adósság nem is olyan rémisztő… Érdemes végigjátszani ezt a kampányt, de a bátrak belevághatnak a szabad farmerkedésbe. Több helyszínből lehet választani: az alap az Egyesült Államok északnyugati részén fekvő, kies Montana állam. Ezenkívül Japánban, Olaszországban és Kolumbiában, illetve egy DLC megvásárlásával Németországban tehetjük próbára virtuális aranykalászos gazdaságunkat.

Természetesen minden helyszínen a tájra jellemző terményekkel, állatokkal kell majd dolgozni. Igaz, a munka közben azért egy-két dologgal meg kell barátkozni, sőt lehetőleg minél hamarabb. Ilyen például a nem túl ügyes farmerünk, aki ugye mi vagyunk. A klasszikus WSAD + egér kombóval főleg a járművek vagy épületek, tárgyak közelében azért lesznek izgalmas elakadásaink, hirtelen kameraváltásaink. S elég nehéz volt megszokni, hogy főhősünk egy nyamvadt, derékig érő fából tákolt kerítésen sem képes átugrani. Igaz, később kiderült, hogy ez a kerítés több, mint aminek látszik: se traktorral, se kombájnnal nem sikerült kidönteni, mi több, még megreccsenteni sem. A játék ugyanis igen nagyvonalúan bánik az ütközésekből eredő sérülésekkel. Nagyjából nincs ilyen, egyedül a közlekedési táblák dönthetőek ki, az is következmények nélkül. Még szerencse: rájöttem, hogy traktorral és a rákötött pótkocsival tolatni közel sem egyszerű, sőt, baromi nehéz. Ezért az esetek 98 százalékában inkább körbe kanyarodtam tolatás helyett. A kanyarodások, a tolatások közben gyakran koccanhatunk tereptárgyakkal, kerítéssel, épület falával, másik géppel, de meg sem karcolódunk.

… és rajta hagyom az ekét is!

No, de nem rodeózunk, hanem szántunk, vetünk, aratunk! Itt viszont a játék – legalábbis szerintem – derekasan helytáll. Eleve egy-egy haszonnövényhez más-más földművelési „eljárások” (békási panelpatkány vagyok, nem tudom, hogy mondják ezt rendesen, gazdászul) tartoznak, s ha nem esik, még öntözni is kell. Nem kell aggódni, a taposási kár is ismeretlen fogalom. Traktorunk nyom nélkül kel át az aranyló kalászok bólogatása alkotta búzamező kellős közepén vagy a még zöld árpavetésen keresztül is. Ejnye.

A gépek azonban nem bírnak ki mindent. Igazából csak a munkában kopnak (ez probléma), koszolódnak (ez meg csak csúnya) el. De semmi baj: egyrészt van saját, digitalizált javítóműhelyünk, ahol egy kattintással mindent meg lehet szerelni, másrészt automatikus mosóban tudjuk gépezetünket csinossá és újszerűvé varázsolni.

Egy pillanatra még visszakanyarodnék az oktató játékra (mely a fantáziadús „My First Farm” néven fut). Itt számos esetben találkozhatunk mellékküldetésekkel, melyből gyakran egész rendes pénz szakítható le. Szállítás, permetezés, aratás, vízhordás – ahogyan észrevettem, mindig olyanokat ajánl fel a játék, amikhez már van megfelelő felszerelésünk. Viszont érdemes alaposan elolvasni, mit is kell csinálni, mert az elbambult játékosokat érhetik meglepetések. Nekem például sikerült a siló helyett a terményeladó épületbe ledeponálni az engem felbérelt farmer kínkeservesen, persze általam learatott árpáját. A játék ezt engedte, én csodálkoztam, hogy miért is kapok az árpáért sok-sok dollárt, s persze a megbízást nem tudtam végrehajtani. Mindegy, így is nyertem az üzleten vagy 5 ezret, dollárban.

Pirkadattól napnyugtáig

Bár a játék engedi az időgyorsítást (1-600x szorzók között válthatunk), de vigyázzunk, mert ezeket a miniküldetéseket megadott időn belül (jellemzően 1-3 óra alatt) kell végrehajtani – ki lehet csúszni, ez is tapasztalat. Ha már vezetés: a játék egyrészt külső, másrészt a kormány mögött ülve, belső nézetből is engedi vezetni a gépeket. Hasznos, hogy az egérrel szabadon mozoghat a kamera látószöge, de meg kell szokni a kettős, billentyűzetes-egeres kombót. Nálam az a módszer vált be, hogy a földön végzett munkáknál fentről nézve vezettem, mert úgy sokkal könnyebb szabályos, párhuzamos vonalakban dolgozni. Nem mindegy, hányszor kell a kihagyott területek miatt visszamenni, mondjuk, egy fél méter széles csíkban szántani. A földek közötti vagy egyéb rohangálások alatt meg mehetett az FPS-traktorosdi. Mondjuk a kanyarodást itt is meg kellett szokni…

Ha össze kellene foglalnom: sok apró, de élhető hiba mellett kifejezetten nyugtató játék a Pure Farming 2018 annak, aki szereti az ilyen stílust. Számomra rengeteg felfedezést hozott a virtuális parasztgazdaság, de gyerekkoromban nekem az erkély muskántlis ládái jelentették a legközelebbi kapcsolatot a földdel. Nem véletlen, hogy Németországban óriási rajongótábora van az ilyen szimulátoroknak. Olyannyira, hogy maga Angela Merkel is egy ilyen játékot választott a 2017-es kölni gamescomon. Fénykép is van, nem kamu. Persze nem véletlen a népszerűsítés: ha a gyerek heteket-hónapokat szánt-vet-arat a PC-n, hátha utána igazi farmer is lesz belőle – abból mindig hiány van. Mondjuk, mikor a keresztfiam 14 éves, lakli, abszolút kütyüfüggő, PC-építő öccséről derült ki a múlt héten, hogy másfél éve virtuálfarmozik, akkor azért kértem egy pálinkát…