Kezdjük azzal, hogy pirospont jár a korszak kiválasztásáért: a '80-as évek végén járunk, egészen pontosan 1989-ben. Ez az előző hidegháború érett korszaka, a legvége, amikor már szinte minden van, de még hiteles és rettegett volt ellenfélként a Varsói Szerződés is – benne a Magyar Néphadsereggel. A hadszíntér természetesen Nyugat-Európa, ahol a NATO egyesített erői igyekeznek visszaverni a „vörös horda” gépesített hadosztályait. 1982 óta már az „AirLand Battle” nevet viselő, a szárazföldi és a légierő szoros együttműködésén alapuló doktrína határozza meg az amerikai hadsereg európai tevékenységét (az 1976-os „Active Defense”-t felváltva), így mi már ennek megfelelően kell, hogy parancsnokként a hadszíntér egyes részein zajló ütközetekben helytálljunk.

Na, ez azért annyira nem egyszerű feladat. Mégpedig azért nem, mert a fejlesztők komolyan vették a dolgot és a Regiments egy határozottan nagy kitartást, gyakorlatot és tudást igénylő játék. Itt nincs olyan, hogy a „fullos” harckocsikkal simán lerohanod az ellent, dalol az ágyú, csattan a géppuska, hullik a muszka. Nem, ha ezt teszed, még az M1A1 Abrams-szek is szépen elfüstölnek – és milyen hamar! Nincs mese, itt meg kell tanulni lépésről lépésre, vereségről vereségre az összhaderőnemi szemléletet, és annak végrehajtását.Tegyük fel, van két szakasz M1A1(HA) Abramsszed, ami jó. Ennél erősebb, okosabb amerikai harckocsid a játékban nem lesz. Csak éppen, ha nincs felderítő szakaszod, akkor vakon fogsz belerongyolni az ellenséges lesállásba. Ha nincs önjáró csapatlégvédelmed, az orosz Mi-24D Hind harcihelikopterek csipkézek ki. Ha otthon hagyod a műszaki alakulatodat, megakasztanak az ellenség akadályai. Ha nincs tüzérséged, akkor az erdőben beásott páncéltörő rakétás katonák várnak, sok szeretettel és fájdalmas veszteségekkel. Ha nincs logisztikád, akkor, ha elfogyott a lőszer, vége a dalnak. És ha nincs saját, gyalogsági harcjárművön utazó (azaz a harckocsikkal lépést tartani képes) lövészalegységed, akkor a városi harc fájni fog az Abramsszeknek. Na, és ez egy aránylag egyszerű példa volt.

A Regiments tényleg – még éppen normál játékosként is fogyasztható módon – igyekszik annyira lemodellezni egy modern, gépesített hadviselést, amennyire csak lehetséges. Szerencsére van három nehézségi fokozat, ha túl nagy a kihívás, van miből visszavenni. A tanulási görbét viszont egyik fokozaton sem lehet elkerülni. De nem is érdemes, legalábbis annak, aki szereti az összetettebb stratégiai játékokat és nem riad vissza attól, hogy megtanulja például a NATO szabvány térképszimbólumokat, melyekre rátekintve azonnal tudjuk, milyen egység az, amire kattintanánk. Nem mindegy ugyanis, hogy Leopard 2A4 vagy Fuchs.

Szerencsére van tutorial, ami három lépésben, egészen jól elmagyarázza az alapokat. De ez tényleg csak nagyon alap szintű bevezetés: igazából azt tudnám ajánlani, hogy érdemes a sima csatákkal kezdeni, és azok során próbálgatni a megfelelő stratégia kialakítását, begyakorlását és végrehajtását. Ez persze erősen függ majd a feladattól, még jobban a tereptől (a látótávolságnak komoly szerep jut, de a domborzati viszonyokból, mint az egyes fegyverrendszerek működését befolyásoló tényezőből, én speciel sokat nem tapasztaltam), a saját és az ellenséges egységek tapasztalati szintjétől. Ez utóbbi persze a hadjáratoknál (ebből indulásnak hét van) igazán fontos, ahol az egyre harcedzettebb egységekkel tudsz egy remélhetőleg sikeres ellenlökést végrehajtani.

Érdemes volt belefogni, és szerintem midenképpen érdemes kipróbálni ezt a kis gyöngyszemet. Berakod szépen az 1989-es „Billboard Year-End Hot 100” tracklistet, és nekiállsz az NDK-s BMP-1P-it, és persze a szegény gépesített nyuszikat aprítani, mondjuk, okosan, egy M109G taracküteggel. Mert ez a Regiments lényege: először látni, először lőni.