Nem szoktam zsákbamacskát árulni, így már a cikk elején leszögezném, hogy erősen vonzódom a cyberpunk stílushoz, emellett a pixelart látvány is elég közel áll hozzám. Az év elején megjelent A Space for the Unbound pedig pont ezt a két dolgot ötvözte, az indonéz kultúrával bolondítva meg a receptet. Ezek tükrében talán egyáltalán nem meglepő, hogy már nagyon vártam a hasonló elemekkel kecsegtető Rendezvous megjelenését. Azonban amennyire kedveltem az imént említett játékot, sajnos pont akkora csalódásként ért a mostani alkotás – és valószínűleg lesznek még így páran. Nézzük is meg gyorsan, mi sikerült ennyire félre a megvalósítás során.
A lerágott csont
A Rendezvous története szerint egy Setyo névre hallgató exnyomozót fogunk terelgetni, aki a karrierje befejeztével biztonsági őrként tengeti mindennapjait Neo-Surabayában – ami egyébként Indonézia második legnagyobb városának, Surabajának a jövőbeli verziója. Unalmas napjaink hamar felborulnak, amikor is feltűnik egykori nyomozótársunk, hogy ránk zúdítsa egyetlen élő rokonunk, a húgunk lázadó törekvéseinek utórezgéseit. Nem marad tehát más választásunk, mint a leányzó nyomába eredni, és megmenteni a napot. Sajnos ez a kiléshalmaz rendkívül rosszul van előadva, többnyire írott párbeszédeken keresztül, de néhány alkalommal azért szinkron is vegyül az előadásmódba. Ezen részeknél pedig eszembe jutott Ed Wood és a 9-es terv a világűrből című eposza, ahol – büdzsé hiányában – a forgatáson dolgozó takarítónőt és az egyéb kisegítő személyzetet vonták be a szinkronizálásba. A gyenge történet mellett tehát még a szinkron is botrányosan rossz, de legalább nincs belőle túl sok.
A játékmenet fura keveréke a balról jobbra haladó kalandjátékoknak – lényegében két dimenzióban szaladgálunk oda-vissza a helyszínek között, feladatokat megoldva és különböző tárgyakat felhasználva. Sajnos a körülbelül 6 órás történetben elég sokat tartózkodunk ugyanazokon a helyszíneken, éppen ezért nem ártott volna kicsit változatosabbra tervezni őket, mert bár jól néznek ki, hamar unalmassá válnak. Természetesen a harc sem maradhatott ki a Rendezvous-ból, de bár hagyták volna inkább ki az egészet, vagy bízták volna az átvezetőkre a csetepatékat. Az „összecsapások” során két metódus áll a rendelkezésünkre: suhintós közelharc és lövöldözés. Sajnos azonban mindkettő esetében van egy másodperces késés a gomb megnyomása és az “elsülés” között, így jócskán akadnak vele problémák – szerencsére (a szinkronhoz hasonlóan) ilyen részekből sincs túl sok a végigjátszás során. A repertoárunk részét képezi továbbá a lopakodás, a sprintelés és egy kitérő bukfenc, de ezekre sem nagyon van szükségünk.
A grafika talán az egyetlen része a játéknak, amiről valóban jókat tudok mondani, ugyanis pazarul néz ki minden, kár, hogy a játék egyéb aspektusai nem mutatnak ilyen szép egységet. Kellemesen és egészen stabilan is futott, bár az ajánlott követelmények közel dupláján azért ez elvárható ennél a grafikai stílusnál. Hangzás szempontból viszont nem vagyok túlságosan elragadtatva: ahogy azt már említettem, a szinkron pocsék, és bár a zenék egész jók, gyakran beakadnak, plusz egyéb fura hangproblémák is előfordultak.
Személyes feketeleves
A slusszpoén az egészben, hogy – és többekkel egyeztetve ez úgy tűnik, csak velem fordult elő – komolyabb gamebreaking bugok is vannak a Pendopo Creations alkotásában. Ennek szemléltetésére íme egy példa: az első alkalommal elvittem a játékot körülbelül a második fejezet végéig, de mire másnap újra leültem elé, a mentésem eltűnt. Pontosabban mégsem, mivel láttam a Steam felhőben, és ott volt a merevlemezemen is, épp csak maga a játék nem vett róla tudomást. Bosszantó volt a helyzet, de azért elkezdtem elölről – ekkor már egy kicsit tovább jutottam, de ismét elszólított a kötelesség. Visszatértemkor szerencsére ugyanonnan tudtam folytatni, ahol abbahagytam, de a tárgylistámban volt egy csomó olyan tárgy, ami – mint utólag kiderült – csak később kerülhetne a birtokomba. Továbbhaladva pedig egy loopba kerültem, amiből ismételt újrakezdéssel tudtam csak szabadulni – ez később még egyszer megtörtént, pontosan ugyanígy. Mivel két másik kolléga és az internet népe eddig nem nagyon találkozott ezzel a problémával, így egyedi (és különösen bosszantó) esetnek gondolom. Kár, hogy a Rendezvous ennyire elnagyolt lett, bízom benne, hogy a készítők mielőbb orvosolják a hibákat.
