Már a Stardustnál is érződött, hogy a finnek valamit nagyon jól csinálnak ebben az arcade-es, klasszikus shooterekhez köthető modernizált műfajban, de a Nex Machina minden kétséget eloszlatott azt illetően, hogy a Housemarque kifejezetten érti a dolgát. És ha valaki elbizonytalanodott volna a stúdió új játéka kapcsán, miszerint hogy áll majd a csapatnak egy TPS, avagy külső nézetes shooter, ami ráadásul a roguelike zsáner örökségét is tovább viszi, nos, mindenkit megnyugtathatok, mert hála az égnek nemhogy nehéz bármibe is belekötni, de lényegében felesleges is. A Returnal 2021 egyik legjobb címe eddig és pont, zárhatnám le a cikket, de természetesen ennél több mondandóm is akad. 

Távol otthontól

Ahogyan az a korai bemutatóknál is átjött, Selene, a hősnő, lezuhan egy ismeretlen bolygón, majd összeakad néhány szörnyeteggel, meghal, azután pedig újra lezuhan egy ismeretlen bolygón. Majd felkel, nekiáll felfedezni a változó környezetet, aztán ismét összeakad néhány olyan szörnyeteggel, melyek túlnőnek a képességein, avagy újra meghal és újra kezdhet mindent elölről. Ilyen téren tehát egy klasszikus roguelike akciójátékról beszélünk, avagy akár sokadik alkalommal is kezdhetjük elölről a kalandot, ha nem figyelünk oda, túl óvatlanok vagyunk, eszközeink nagyobb része pedig elvész, hogy ismét nekiálljunk jobb felszerelést találni. Más kérdés, hogy vannak megnyitott átjárók és kiegészítések, amik viszont megmaradnak, avagy századik alkalommal nem kell mindent újra levadásznunk, szóval minél többször indulunk neki a barátságtalan világ felfedezésének, annál több “segítségünk” akad a harcban.

Mert harcból bőven van, avagy a játék másik fele a Housemarque megszokott védjegyeivel egészíti ki a roguelike stílust. Bár ezúttal nem oldal- vagy felülnézetből pusztítjuk az egyre durvább képességekkel rendelkező dögöket, hanem egy külső nézetes perspektívából, ez láthatóan semmit nem rombolt a csapat által már abszolút bejáratott sémán. A mozgás olajozott, hősnőnk rohan, ugrik, “csúszik” – mintha csak teleportálna –, miközben kihasználja minden egyes képességét és lehetőségét a harcban, ami a fejlesztett lőfegyverektől (pisztoly, lézerpuska, nehéztüzérség) kezdve a mindenféle extra skillig (regenerálódás, tüskékkel támadás és a többi) számos opciót ad a játékos kezébe. Emiatt a harc nemcsak nagyon élvezetes, de kimondottan izgalmas is, ráadásul hibátlanul lehet végrehajtani az eltervezett akciót. Ellenfeleink időnként igazi bullet hell “golyózáport” zúdítanak ránk az energiagömbökkel és energianyalábokkal, idővel igazi behemótokat kell legyőzni, akár nyílt területen is, avagy a shooter-örökség abszolút megvan, és ahogyan mindig, ebben az esetben is csak szuperlatívuszokban lehet róla beszélni.   

Ez már újgeneráció

Eddig nem sok olyan játék akadt, ami miatt kifejezetten sírni támadt kedve annak, aki még nem jutott PS5-höz, mert bár a konzolon az előző generációs és ilyen-olyan módon felhúzott címek nagyszerűen futnak, de nem sok adja meg az igazi újgenerációs érzést. A Demon’s Souls remake-je mellé most azonban szépen beékelte magát a Returnal is, ami bizony minden téren új élményt és minőséget képvisel, hiába építkezik a már ismert alapokra, hogy azokat egy gyönyörű friggyel olvassza össze. Mind az arcade akció, mind a TPS játékmenet, mind a roguelike koncepció tökéletesen forr egybe, ami kiválóan mutatja, hogy a finn csapat mennyire érti a csíziót. Elsőre ugyanis nehéz elképzelni egy Nex Machinát, ahogy egy alienes világban, külső nézetes akciójátékként még a véletlenszerű újrakezdésre is szépen ráépül, de itt pontosan ezt láthatjuk. A játékmenet rendkívül rugalmas és élvezetes, bőven van benne kihívás, ahogy az ismétlődés is állandó tényező, de mégis annyira élvezetes a gunplay, illetve mindig van annyi extra újdonság, hogy soha ne veszítsük el az érdeklődésünket és türelmünket. No, ehhez kell igazán zseninek lenni.

Merthogy azért persze a műfaji keretek miatt is belefuthatunk újra és újra, ugyanazokba a szakaszokba, ami egy idő után repetitívvé válhat, de ebben az esetben soha nem éreztem úgy, hogy mert harmadik vagy ötödik, esetleg harmincadik esetben járok egy bizonyos terepen, az már unalmassá vált. Jók a fejlesztések és változtatások is, kezdve a lőfegyverek cseréjén át a közelharci támadásig, esetleg a ruhánkat és képességeinket egyszerre gyengítő és erősítő parazitákig (ha ad valamit, akkor el is vesz máshonnan), de az elérhető terepek is változatosabbak annál, mint amit a korábbi trailerek alapján sejteni lehetett. Vannak nagy, nyitott részek, óriási ellenfelek, elvont pillanatok, amik tovább borzolják a kedélyeket. Így hát érdemes felfedezni mindent, amihez nemcsak a gyors betöltések vagy éppen a nagyon látványos események/átvezetők tesznek hozzá rengeteget, de bizony a hangzás és az irányítás is.

És a remek látvány mellett (amibe a közeli részletek kapcsán ugyan bele lehet kötni, de felesleges) bizony utóbbiak azok, amik leginkább hozzák az újgenerációs élményt. Egyfelől a DualSense haptic feedbackje egészen új lehetőségeket hoz, miközben szinte érezzük magunkon az eső aláhulló cseppjeinek becsapódását, az erőteljesebb lövések pedig konkrétan vissza is rúgnak, de már a kontrollerből is remek és kimondottan hangulatfokozó hanghatásokat kapunk. És akkor ott van még a PS5-höz kiadott Pulse 3D füles, amit a Sony a teszt erejéig a rendelkezésünkre bocsátott, és ami ténylegesen hatalmasat dob a játék intenzitásán. Nekem egy-két óra után szünetet kellett tartanom, olyan intenzív volt az élmény, ami már-már egy horrorjátékéval vetekedett. A hullámokban és komoly haderővel támadó lények jelenléte a sötét és ismeretlen világban nemcsak letaglózó és borzongató, de újra és újra rátalálva Selene más és más módon elesett hulláira, kifejezetten nyomasztó is. A Returnal tehát rendkívüli módon eltalált játék, melyben ugyan ismétlődnek bizonyos elemek, talán nem is tökéletes, de műfajának vagy műfajainak egy kimondottan csillogó ékköve, amit érdemes mindenkinek megtapasztalnia, speciális kihívásaival, történetvezetésével és extráival egyetemben. A kérdés már csak az, hogy előző játékait nézve, merre fejlődhet még tovább a Housemarque, bár az eddigi színvonalat, a kreativitást és minőséget tekintve, esélyesen jó darabig nem lesz még gond.