Crytek tavaly év végi kálváriáját (lásd a mellékelt szövegdobozt) egy utolsó ambiciózus projekt előzte meg: a török-német fejlesztőcsapat a virtuális valóságot szerette volna meglovagolni egy teljes áron forgalmazott játékkal. Mivel a VR-technikát aranyáron mérik, korábban senki sem dobott piacra kizárólag VR-ben működő, 60 dolláros, azaz közel húszezer forintos programot.

A Crytek sem tett volna így, ha nincs a tavaly ősszel kiadott (Magyarországon január végén megjelenő) PlayStation VR sisak. Mivel azonban a Sony biztos volt a kiegészítő sikerében (mi tagadás, a legutóbbi üzleti jelentések szerint tényleg eladtak belőle egy csomót), úgy tűnt, lesz egy olyan réteg, amely rákap a VR-re, és akár drága, összetett játékélményt nyújtó szoftvereket is hajlandó vásárolni ahhoz. Nos, ez végül nem így lett; a Robinson éppúgy hozzájárult a stúdió bukásához, mint a szintén kissé rétegjátéknak számító Ryse. Ugyanakkor ezúttal nemcsak a témaválasztás és a vadiúj platform volt akadály: magát a VR-t is meg kellett zabolázni, ez pedig nem sikerült a Cryteknek.

Hányózacskót elő

A PSVR tavalyi tesztelése után azt írtam a kütyüről (PC Guru 2016/11), hogy bár több ismerősöm rosszul lett tőle, én csak néha-néha éreztem egy kis émelygést. Ezzel szemben például Bate nem sokáig volt képes Vuk látogatása nélkül használni a sisakot, ami hasonló reakciókat váltott ki Miguelből és mcmackóból is. Nos, eleddig úgy tűnt, én vagyok a szerencsés kivétel – aztán jött a Robinson.

A játékról már a mellékelt képek alapján is kijelenthetjük, hogy a legszebb PSVR-re írt szoftver. A CryEngine speciális, VR-re optimalizált változata stabil képfrissítéssel jeleníti meg az dzsungeles planéta ősvilágra hajazó helyszíneit, amiket mindenféle félig-meddig realisztikus dinoszauruszok rónak. Azért az óvatos megfogalmazás, mert ezek az állatok valójában nem dínók (azok a tudomány jelenlegi álláspontja szerint speciel tollas, madárszerű teremtmények, amiknek nem sok közük van a hüllőkhöz), a történet szerint pedig nem a Földön, hanem egy felfedezetlen bolygón járunk, ahová ifjú hősünk, Robin egy űrhajó-baleset miatt került.
A cél az, hogy intelligens (?) drón segítőnk és cuki bébi T-rexünk társaságában bejárjuk a környéket, és mindenféle logikai feladványokat oldjunk meg, miközben arra is figyelünk, hogy ne kerüljünk a veszedelmes fenevadak közelébe, illetve zuhanjunk le a számtalan sziklafalon és egyéb kőformáción. Játékmenet szempontjából tehát egy kaland-platformerrel van dolgunk, ami hogy, hogy nem, VR-ben fut.

Ez így leírva nem tűnik rossznak, van azonban egy bökkenő: a hihetetlenül részletes környezet mit sem ér, ha pár óra játék után fejfájással és émelygéssel kell megküzdenie a játékosnak. A logikai feladványok ugyanis sok ide-oda forgást követelnek, nem beszélve a már emlegetett platformer ugrabugrától, amihez szintén muszáj mindig a megfelelő irányba nézni. És ez bizony nem megy könnyen a konkurenciához képest pontatlan PSVR-rel.

Az még hagyján, hogy a tesztelés alatt a kamera időről-időre „elvándorolt” a fókuszból, így kénytelen voltam egyre jobban kicsavarni magam, hogy aztán végül feltápászkodjak, és a játékot megszakítva helyre igazítsam a PlayStation kameráját. De hogy a fagyitölcsérszerű Move-kontrollereket nem támogatja a program, az mindennek a teteje. Emberünk kezei ott lebegnek előttünk, sőt Robin végig egy Move-ot formázó pálcát szorongat, így adná magát, hogy ezeket a jobb és bal irányítókkal vezéreljük. Ehelyett mezei kontrollerrel és a fejünkkel tudunk forgolódni. Utóbbit hamar abbahagyjuk, mert a vezetékek miatt kényelmetlen, és a már említett kamera miatt pontatlan is. Marad hát a DualShock4.

A feladványok teljesítéséhez időnként fel-le kell másznunk a környezet erre kialakított elemein (rudak, peremek), mivel viszont a játék nem mutatja, hová kell menni, gyakran feleslegesen fogunk bolyongani és Pókembert játszani. Jó volna azt mondani, hogy sebaj, a grafika csodaszép, már ezért megéri elmerülni a Robinsonban. A PSVR felbontása viszont alacsony, így a részletek elvesznek, mi több, a játékos szeme is hamar elfárad.

A magam részéről mindig is hittem a VR-ben, úgy vélem, ez a jövő útja. A jelené viszont még nem, a PSVR pedig egyszerűen kiforratlan ahhoz, hogy tízezer forintos játékokat vásároljunk mellé. Amik ugye ráadásul még csak nem is nyújtanak kiemelkedő élményt.

Játéknak sem jó

Mert amennyiben elhagyjuk a VR-körítést, a Robinson egy teljesen átlagos logikai kalandjáték marad. Olyan program, amiből tucatszám találunk a Steamen, és még csak nem is a jobbik fajta, hiszen a feladványok jelentős részét rosszul tervezték meg a crytekes srácok. Előfordul, hogy fogalmunk sincs, mit kéne tennünk, ide-oda járkálunk, és végül próba-szerencse alapon jutunk csak tovább. Máskor viszont olyan puzzle-ök kerülnek utunkba, amiket egy óvodás is meg tudna oldani – és akkor még a kis lebegő robotunk is „segít”, tippeket ad, mintha komplett idióták lennénk.

A játék egyébként rövid, 3-4 óra alatt végig lehet játszani. Egyedül az idegesítő, minden logikát nélkülöző feladványok, az ezekből következő felesleges járkálás, valamint a bámészkodás nyújtja el a játékidőt. Sőt ide tartozik, hogy Robin egy reumás 90 éves sebességével vánszorog – gondolom ezzel szerették volna csökkenteni a hányás esélyét a fejlesztők. A stílusba vágó alkotások nem sűrűn hosszabbak ennél, szóval lehetnék elnéző a program rövidsége miatt. Azt azonban vérlázítónak tartom, hogy ezért a játékért 18 ezer forintot kérnek el a PlayStation Store-ban.

Önnek ezt nem ajánlom!

Meg kell mondjam, csalódott vagyok a Robinson miatt, hiszen nem volt még olyan PSVR-játék, ami ennyi potenciállal bírt. A géphez kiadott korábbi programok csak techdemók voltak, azokból sem túl jók, a Crytek neve pedig eddig garancia volt a minőségre (ne tessék röhögni, nekem majd’ az összes játékuk tetszett!).

Persze azért dicséretet is érdemel a Robinson, elvégre ez az első olyan program a platformon, ami bizonyítja annak vizuális életképességét. Régi konzol ide, alacsony felbontás oda, tény: amennyiben tehetséges emberek dolgoznak vele, a PSVR is képes lehengerlő látványt nyújtani. Ez egyébként PlayStation 4 Pro konzol esetén még szebb, mcmacko elmondása szerint az az a masina, amin igazán brillírozik a CryEngine. Én sajnos nem tudtam kipróbálni a prós változatot, de hiszek a kollégának – mindez persze nem változtat a tényen, hogy egy óra után így is, úgy is le kell vennem a sisakot, különben kidobom a taccsot...

Játékmenet terén viszont a Robinson elvérzik, pontosabban semmi olyat nem nyújt, ami új lenne. Holott nem ezért találták ki ezt a virtuális valóság őrületet? Nem azért jönnek ki egymás hegyén-hátán a különböző sisakok, szemüvegek, hogy a játékok új utat törjenek a 3. dimenzióba? Mert egyelőre nem ez történik, hanem az ellenkezője: VR-re próbálnak ráerőszakolni olyan stílusokat, amik már léteznek. Ez rossz irányvonal; helyette újakat kéne alkotni, kreatív megoldásokkal előállni, mint amilyen a Job Simulator vagy... vagy... a Job Simulator! Remélem, a Crytek végül talpra áll és készít egy igazán jó VR-játékot, esetleg kiad egy Move-frissítést a Robinsonhoz. Addig is ezért a játékért sem éri meg PSVR-t venni.